heartbeat.

II.

1 6 : 3 7 , s z e r d a

a délutánra volt pár tervünk Jungkook-kal, például az udvaron való sütögetés és a csónakázás, viszont olyan két órája elkezdett esni az eső, így ezeknek mind búcsút mondhattunk.

Jungkook azóta a nappaliban énekelget, én pedig kiültem a teraszra, mert ide nem esett be az eső és mindenképpen a szabadban szerettem volna lenni a mai nap. elfeküdve a függőágyon, lehunyt szemekkel hallgattam Jungkook hangját és észre se vettem, de végig ott bújkált arcomon egy halvány mosoly. hiába próbálom visszafogni magam, egyszerűen nem megy. Jungkook már csak a puszta jelenlétével képes feldobni a mindennapjaimat. furcsa, viszont nagyon jó érzés amit érzek. soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ennyire szerelmes leszek valakibe, azt pedig már kevésbé hogy ez a 'valaki' egy fiú lesz, de úgy látszik, hogy az élet bőven tartogat meglepetéseket. bár sokkal egyszerűbb volna talán, ha nem csapattársak lennénk.

gondolataimból ismét a maknae szakított ki, most pedig azzal, hogy betakart egy pokróccal. kinyitottam lassan szemeim, ekkor pedig tekintetem találkozott a függőágy mellett guggoló fiúval, ki éppen arcomat fürkészte. hiába éreztem, hogy egyre jobban kezd vörös lenni arcom, eszem ágában se volt megszakítani a szemkontaktust. ahogy láttam, ez csapattársam tervei közt sem szerepelt, csak jó pár perc múlva emelhette el szemeimről tekintetét, amit ezután végigvezetett arcomon, majd ajkaimnál állapodott meg. egyszerre éreztem boldogságot emiatt és szomorúságot, ugyanis tudtam, hogy soha nem csókolna meg, de legbelül mégis reménykedtem benne. ugyan miért csókolna meg? mikor felhozza valaki a párkapcsolatokat, mint témát, mindig arról beszél Jungkook, hogy egy nagyon tehetséges és gyönyörű barátnője lesz akit később majd a feleségének hívhat és őszintén, én is ezt tudom elképzelni. ha esetleg mégis egy fiúban találná meg a boldogságot, biztos nem én lennék ez a személy.
nem tehetek róla, ahogyan ez eszembe jutott, szemeim egyből megteltek könnyekkel. szeretném, ha Jungkook boldog lenne, viszont fáj belegondolni, hogy nem mellettem lesz az, hogy más fogja boldoggá tenni mindennap majd, nem én. rám mindig csak egy barátként fog tekinteni, de el kell ezt valahogyan fogadnom. soha nem tekintete rám úgy, mint párjára.

felültem a függőágyon, hogy ne vegye észre könnyes szemeim, mivel most nem lenne kedvem erről beszélgetni senkivel se. felálltam, majd mivel engem nézett, csak magamra erőltettem egy mosolyt, hogy jelezzem neki, minden rendben van, bár tudom hogy valószínűleg ezt nem fogja elhinni. ennek ellenére jobbnak láttam, ha inkább visszamegyek a házba. a maknae nem jött utánam, aminek most az egyszer örültem. nem szeretem, ha sírni látnak és nem is akartam volna magyarázkodni Jungkook-nak, hogy mégis miért itatom az egereket. a konyhába lépve kivettem a hütőből két üveg Soju-t, majd azokkal a kezemben elindultam a szoba felé, amiben alszok ebben az egy hétben.

felbontva az egyik üveget, beleittam egy nagy kortyot, majd leültem az ágyra. már egy jó ideje nem volt szokásom inni, mikor problémáim adódtak, de most úgy éreztem, hogy muszáj ezektől a dolgoktól megszabadulnom, akkor is ha csak egy este erejéig tudok.

pár óra múlva már mindkét üveg üresen hevert a padlón, én pedig eldőltem az ágyamon. forgott velem a szoba, mindenből kettőt láttam, ez pedig elterelte figyelmemet kissé Jungkook-ról, de hamar visszaterelődtek gondolataim rá és a délután történtekre, emiatt pedig könnyeim útnak eredtek, nekem pedig már nem volt erőm visszatartani azokat. párnámba fúrva fejemet kezdtem el még jobban sírni. miért nem tudtam beleszeretni valaki olyanba, aki nem a csapattársam? miért nehezítem meg mindig saját magamnak a dolgokat?

-Jimin-ah! - hallottam meg Jungkook hangját, ahogyan kiabál nekem.
-jelen. - motyogtam, bár kétlem hogy meghallotta, amit mondtam.
-hyung, mennyit ittál? - nyitott be hirtelen csapattársam.
-én? - ültem fel az ágyon. -csak keveset.
-igen, látom hogy az a kevés mennyi volt. - nézte a padlót, mire elnevettem magam.

viccesnek találtam azt, amilyen fejjel nézte a padlót.

-Jungkookie~. - keltem fel nagy nehezen és sétáltam hozzá, viszont pont ekkor botlottam meg a semmiben és ha nem fog meg Jungkook, akkor valószínűleg eltaknyolok a padlón.
-hyung, miért ittál ennyit? - kérdezte.
-csak felejteni akartam, de nem sikerült. - öleltem meg.
-mit akartál elfelejteni? - viszonozta ölelésem.
-téged. - mondtam ki anélkül, hogy gondolkoztam volna.
-engem miért?
-mert.. el kell felejtenem téged.
-Jimin, feküdj le inkább.

aish, mit mondtam az előbb? miért mondtam neki ezt, még akkor is ha igaz? Jimin, ne csináld ezt!

-jó. - motyogtam, majd jobbnak láttam, ha elsétálok valahogyan ágyamig.

nem akartam ennél is jobban őszinte lenni vele, hiába tudta volna be annak, hogy részeg vagyok.

lefeküdtem az ágyamba, nem sokkal később pedig éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. az oldalamra feküdtem, háttal Jungkook-nak, ugyanis ezután nem tudtam volna már ránézni a mai este folyamán, saját magam miatt. mi van, ha komolyan vette? komolyan mondtam, a legőszintébben, de nem akartam hogy erre rájöjjön. én... nem vehetem el más boldogságát önző módon, csak mert beleszerettem egy olyan emberbe, akibe jobb lett volna ha nem.

pár perc elteltével Jungkook óvatosan betakart.

-jó éjt, Jiminie! - simított oldalamra, majd fel akart állni az ágyról, viszont én karja után nyúltam.
-ne menj el, kérlek. - fogtam meg egyik ujját, ezzel pedig próbáltam maradásra bírni.
-ki kell pihenned magad. - nézett rám.
-kérlek...
-hyung. - sóhajtott fel.
-jó, akkor menj. - fordultam vissza a másik oldalamra.

szemeim újra megteltek könnyekkel, de igyekeztem minél kevesebb jelét mutatni annak, hogy sírok. ez van, mikor a kelleténél többet iszok. józanul is szeretethiányom van, viszont részegen ez még jobban megmutatkozik.

-hyung... - feküdt le az ágyra és próbált átölelni, viszont én nem erősen, de arrébb löktem.

ha nem akar itt lenni, akkor nem kell itt lennie. azért pedig főleg nem, mert megsajnált amiért itatom az egereket.

-ne csináld ezt, Jimin. - mondta szomorú hangon. -ne haragudj, csak azt szeretném hogy ki tudd pihenni magad.
-ha Te is unsz, akkor nem kell velem lenned, elmehetsz a Te szobádba is aludni. - szólaltam meg szipogva.
-ne sírj. - ölelt meg. -hogyan tudnálak unni téged? ne mondj butaságokat. szerinted eljöttem volna veled ha unnálak?

nem válaszoltam neki, mivel sokkal inkább lekötötte gondolataimat az, hogy teste közel van az enyémhez, egyik karjával pedig éppen átölelt a hasamnál.

-na, Jimin. - fordított hirtelen hátamra, arca pedig szinte az enyém felett volt.

nem volt közel az arca az enyémhez, de távol sem. egy kis ideig csak bámultam szemeibe, Ő pedig ugyanezt tette.

-n-nem haragszom. - nyögtem ki egy értelmes mondatot ajkaimon, ezzel megszakítva a kettőnk közé beállt csendet, aminek csak azért vetettem véget, mert tudtam, hogy ha nem teszem akkor pillanatok kérdése és megcsókollak.