Novels of Oliver's Mind

Potter Twins

Dumbledore finoman megkocogtatta a poharát. Ezzel felhívva magára a teremben ülők figyelmét.

 -Ma egy új diákkal gazdagodik iskolánk! Köszöntsük hát Fay Pottert! - Harry megszédült és félre nyelte a töklevét. Potter? Barátai is furán néztek rá. Hermione kiváncsian szegezte tekintetét az ajtóra míg Ron Harryt szugerálta. Kivágódott az hatalmas ajtó és egy magas fiú lépett be. Haja göndör volt és ugyan olyan fekete mint Harry é. Minden szem az ujonan érkezőre szegeződött.

 -Miss Potter! Kérem vegye fel a Teszlek Süveget! - hát ez már magas! Nem fiú? Vagy csak messziről tünik annak? Morfondírozott magában Harry...nagyából helyre rakta a fuldoklását és kíváncsian nézte állítólagos testvérét. Engedelmesen a fejére rakta majd a diák sereg felé fordult. 

Hmmm.....nyugodt...őszinte...nagy bajkeverős akárcsak a bátyja!...a szabályok sem akadályok. Griffendél! 

Boldogan vette le a kalapot és sétált a Griffendél asztalához. Harry még mindig transzban volt. Kezdte ugyan össze rakni a dolgokat. Az álmait amiket Mionénak mesélt. Amint felvette Fay el a szemkontaktust és mintha saját magával nézne szembe. Képsorok kezdtek leperegni a szeme előtt. A szülei. Egy kislány. Francia ország. Mindez pár másod percben. Aztán minden össze állt. Olyan sebesen pattant fel az asztal távolabbi végétől hogy mindenki hirtelen rá vetette tekintetét. Majdnem elesve rohant Testvére felé.

-Fay! Kis húgom! - levette szemüvegét és eldobta úgy rohant tovább. Közben Fay is rohanni kezdett. Szemeiben könnyek gyűltek és folytak le. Fay Harry nyakába ugrott. Harry forgott vele. Minden helyre állt. Harry most már értette miért látta saját magát álmaiban. Legalább is azt hitte hogy az ő maga. Aki igazából Fay volt. Az egész terem taps viharban tört ki. A két Testvér boldogan ölelte egymást. Mindkettejük számára abszurd volt a helyzet és nagyon sok mindent kellet megbeszélniük. Amikor elengedték egymást Harry realizálta hogy alig pár cetivel magasabb húgánál. Ő maga 198 centijével magasnak számított a fiuk között is. Így a huga csak még inkább kitűnt. Bár előbb nézte volna fiúnak mint lánynak. 

-Istenem de jó újra látni! - fakadt ki nevetve a göndör hajú. Alig ültek le az asztalhoz máris kérdések ezrei bombázták őket. Harry inkább megfogta a huga kezét és kihúzta a teremből. Azzal egy időben hogy távoztak a Mardekár asztalától is fel állt egy platina szőke haj tulajdonosa és követte a két Pottert. Alig értek a diákoktól nyüzsgő teremtől távol Fay megállt és vigyorogva nézett testvérére. Harry mindent ki olvasott a zöld szemekből és most már ő is vigyorogva fordult meg. Draco gyorsan bújt el az egyik oszlop mögé. Nem számított arra hogy mindketten megfordulnak. Harry így is kiszúrta a Mardekárost. 

-Malfoy! - kurjantotta Fay. A szőke össze rezzent az oszlop mögött. A lány testvérére nézett meglepetten konstatálta hogy Bátyja igen csak...vidám hangulatba ment át. Miután Harry rá emelte szemét neki is leesett. Az két srác nagyon vonzódott a másikhoz. Huncut mosolyra húzta a száját. A szőke még mindig az oszlop mögött kuporgott. Túl hevesen vert a szíve és volt vörös az arca ahhoz hogy elő merjen jönni. A franc se értette hogy miért követte ezt a kettőt de már megbánta meggondolatlanságát. 

-Viszlát este Malfoy! - monda Harry a kelleténél.kicsit ölösebb hangon mire a szőke lába végleg felmondta a szolgálatot. Fay össze görnyedt a röhögéstől. Harry a vállára kapta vihogó Testvérét és megindult vele a klub helyiség felé. El mormogta a jelszót a portrénak és egyből fel is ment a szobájába. 

-Hihetetlen ez a Malfoy gyerek.... - szaladt fel ujra a nevetés a lányból. Harry vele együtt nevetett. 

-Hogy kerülsz ide? - vette komolyra a figurát Harry. Tudni akarta miért és hogy került ide a húga. Akiről azt hitte hogy saját maga vagy csak az esze játszik vele.