Gonoszság Árnyékában

1.Fejezet

Hailey Potter büntetőmunkára sietett Pitonhoz. Nem szeretett késni mardekáros lévén. Szinte már szaladt, annak ellenére, hogy volt még 5 perce. Mikor odaért az ajtó elé, egy kicsit rendbeszette magát. Bekopogtatott és lassan be is nyitott. Feszülten sétált végig a padok között, ugyanis ez már a harmadik büntetőmunkája a héten. Szinte remegve helyezte a táskáját a padra.

- Jó estét Professzor!

- Jó estét Mrs. Potter. A mai feladata egyszerű. Rendezze a könyveket a polcon kategóriák szerint. - mutatott a polc felé. - Utána írjon egy esszét.

- Rendben.

Negyed óra alatt átrendezte a polcok tartalmát. Elfoglalta a helyét, majd elővett egy pergament és egy pennát.

- Miről kell esszét írnom? - kérdezte kíváncsian. Meglepődött, hogy ma csak ennyi a feladata. Osztályelső volt, így azt remélte, hogy rövid időn belül letudja a feladatát.

- Arról, hogy miért nem fenyegetünk senkit átkokkal. - mit sem törődve a lánnyal, figyelmét ismét a dolgozatoknak szentelte.

Hailey nehéz helyzetben volt. Ingerlékeny fajta, ami annyit takart, hogy bárkit képes volt a gyengélkedőre küldeni egy rossz szóért is. Nem tudott mit írni, így leírta, hogy miért kapott büntetőmunkát. Ennél nem jutott tovább.
Jobbnak találta a tantermet elemezni. Mindent jól megfigyelt. Végül a tekintete megállapodott Pitonon. Teljesen elmélyült azon az arcon. Nem tagadja, mindig is vonzónak tartotta bájitaltan tanárát. Nem is tudta már mióta nézi.

- Elárulná Mrs. Potter, hogy miért bámul tíz teljes perce? - mondta, még mindig a dolgozatait figyelve.

- Elnézést, csak elbambultam.

- Hogy halad az esszével? - nézett föl először a férfi.

- Hát őszintén sehogy.

Piton felállt, megfogott egy széket, majd a lány padja elé rakta. Idegesen vette el a papírt. Összeszűkült szemekkel olvasta, majd lecsapta a padra a pergament.

- Nem kértem nehéz dolgot. - mondja fenyegetően.

- Egyszerűen csak nem megy és kész. - Elszégyellte magát, mert tényleg csak egy egyszerű dolgot kért. Érezte, hogy ma már élve biztos nem hagyja el a termet.

- Őszintén. Miért utálja a testvérét?

- Maga is utálja. - Közölte a tényeket.

- De nem ez volt a kérdés. - Fenyegetően nézett diákjára. - Nem gondolja, hogy furcsa, hogy idén már a harmadik büntetőmunkáját tölti nálam, pedig mégcsak az első héten vagyunk. Miért van az, hogy Potter sosincs itt?

- Talán mert tőle csak pontokat von le, engem meg ide küld. - A lány már határozott volt. Hirtelen a félelem helyét kitöltötte a harag. Nem bírta elviselni sosem a megaláztatást.

- És nem tartja furcsának? Nem gondolkozott még el, hogy nem véletlen? - A tanár megpróbált belelátni a fejébe, de a lány ügyes volt. Észrevette, így sikeresen "kivédte a támadást".

- De. De talán, ha elmondaná, akkor megtudnám. Ugyanis nem értem mi a különbség kettőnk között.

Piton értetlenül nézett végig diákján. "Nem értené? Ennyire befolyásolták volna? Vagy valami történt vele? Túl… negatív."

- Nézze. Attól még, hogy önt piszkálja, magának nem kéne figyelnie. Igen idegesítő, de ez nem jogosítja fel arra, hogy főbenjáró átkokkal sújtsa minden rossz szóért.

- Úgysem tenném meg!

- De ha bebeszéli nemcsak magának, akkor hajlamos lesz rá a későbbiekben. - Próbált nyugodt maradni, de a lányra nem hatott.