Csak Az Övé [Levi Ackerman ff]

VI.

Nem tartott sokáig ez az idilli pillanat, mert nem csak erőteljesen ellökött magától, még a karjaimat le szorította. A térdét neki támasztotta a hasamnak. Felemelte a sérült kezem és letekerte a kötést amit azóta sem vettem le. Jobban megnézte aztán a zsebéből kivett egy kicsi kötöző anyagot és rátekerte. A térde még mindig rajtam volt. Sőt mikor befejezte a körözést erősebben szorított.
-Féltékeny voltam.- nyögtem ki végül mert már szét nyomta a gyomrom.
-Miért?-
-Mert Nati helyesnek nevezte önt. Baszki ez fáj.-
Még egy könnycsepp is kipréselődőtt a szememből.
Az arcomhoz nyúlt, letörölte, és elengedett. Erőtlenül estem a földre.
-Bocs kölyök.-
-Ennyire szívtelennek még nem láttam. Miért csinálta ezt?-
-Ahhoz neked semmi közöd.-
-Semmi közöm? Tényleg? Szerintem nagyon is van. Rákent a falra. Fájdalmat okozott. És még ezek után van képe azt mondani, hogy semmi közöm hozzá?-

Nem válaszolt csak hozzám vágta a levetett ingét egy ,,a tiéd" megjegyzéssel és kiment. Ott ültem a földön a kezemben a szeretet férfi ruhájával. Magamhoz öleltem, az inget és beleszagoltam.

Felfogni nem tudtam, hogy ezt miért kellett. Ez nem a szeretlek kategória. Ez a ,,dögölj meg mert nem adtál elfogadható választ" részleg.
-Jézusom, Motta. Miért vagy a földön?- rohant oda hozzám Armin.
-Semmi ,,jól vagy" vagy valami?-
-Láttom, hogy nem vagy jól. Értelmetlen kérdés.- segített fel a földről. Leültetett az asztalra. Most nagyon vágytam egy ölelésre. De hogy nézne az ki hogy megakarom ölelni.
-Hé, ki volt ilyen bunkó?- nézett rám aggódva.
-Csak rosszul lettem. Nem volt elkövető.-
-Ahj, sokkal jobban vigyázz magadra.- mondta és megölelt. Közel sem volt olyan jó érzés mint Levi ölelése de ez is kellemes volt.
-Ho, ho. Itt meg mi folyik?- láttam meg Erent és Mikasát.
-Én kértem meg.- védtem meg Armint a kellemetlen kérdésektől.
-És miért?- nézett tovább Eren
-Nyugi van. Csak rosszul lettem. Semmi nem történt.-
-De most már jobban vagy?- lökte fel Erent Mikasa, hogy hozzám tudjon futni.
-Aha.-
-Ez kié?- mutatott az ingre.
-Az enyém.-
-Biztos.-
Most már az enyém. A hasam még mindig fájt, és tudtam, hogy Hangeval beszélnem kéne erről.

Óra után lementem hozzá.
-Miért nézel ilyen ijedten?- kérdezte miután meglátta a kétségbe esett arcom. Felúztam a pólóm. A hasamon volt egy nagyobb zúzódás.
-Ez ki csinálta?-
Megtelt a szemem könnyel. Gyorsan letöröltem.
-Nyugodj meg. Felőlem böghetsz is de mond el ki volt az a barbár.- nézett a szemembe.
-Le...vi.-
-Mi? Ezt nem fogja megúszni.-
-Ne tedd kérlek! Nem válaszoltam arra hogy miért martam meg magam. Én idéztem elő.-
-De ezt más hogy is letudta volna rendezni mint ezzel.-
-Jó de nem akarok pisisnek kinézni, hogy bármi történik rohanok hozzád.-
-Megoldom.-
Elhagyta az irodát, és Levit kezdte keresni.
-Khm. Kölyök.- jött és hang az ajtóból. Levi, miért csináltad ezt?
Becsukta az ajtót és leült velem szemben. Kicsit hátrébb akartam húzódni de Levi nem hagyta. Most először éreztem azt, hogy félek tőle.
-Hadd nézem.- gugolt le.
Nyeltem egyet. Hagytam hadd húzza fel a pólóm.
-Ugye nem neheztelsz rám?-
-Én csak nem értem miért bántott. És azt sem hogy miért nem képes válaszolni arra, hogy miért vigyázz rám.-
-Ezt majd később megtudod.-
-Akkor nem fogok önre neheztelni ha megölel.-
-Mi?-
-Ha meztelenül meg tudja tenni akkor most is.-
-Ha ez minden vágyad.- állt fel.
Követtem a tettét. Hadozás nélkül átkaroltam a nyakát, és a lehető legerősebben szorítottam magamhoz a nálam egy kicsivel magasabb tanár úrat. Lazán visszaölelt.
-Örülnék ha nem tegeznél le akkor sem ha amikor nem vagyok ott.-
-Rendben sensei. Viszont megtudhatom miért akarta annyira tudni miért martam magamba?-
-Mert így nagyjából összeállt a fejemben a kép. De legközelebb, én fogok neked ártani ha megint ezzel próbálkozol.- mutatott a kezemre.
-Értettem.-
Elengedett és elhagyta az irodát. Hange idegesen jött vissza. Én még mindig abba az irányba néztem ahonnan Levi sensei kikerült a látó körömből. Mérhetetlen boldogság fogott el. Talán azért mert sikerült tisztázni a félre értéseket.
-Te meg mit vigyorogsz itt?- nézett rám döbbenten Hange.
-Azt akarom, hogy a magáévá tegyen.-
-Mi van?-
-Semmi.-
-Azért ez elég valószínűtlen.-
-Csak megbeszéltük a dolgokat Levi senseivel.-
-Itt volt? Úgy szét fogom rúgni a seggét.-
-Ne hagyjad. Még a végén eldeformálódik az a formás része.-
-Na jó mit csinált veled? Először azt mondod, hogy akarod, hogy lefeküdjön veled. Aztán, hogy formás segge van.- nevetett.
-Meg fogom szerezni. Csak az enyém lesz. Küzdeni fogok azért az isteni érintéséért.-
-Akkor drukkolok neked. Csak maradj a földön.-
-Azzal nem lesz gond.-
-Remélem.-
Elindultam haza. Hogy mi történt velem az egy nagyon jó kérdés. Hirtelen jött boldogságom csak fokozódott amikor arra gondoltam, hogy egyszer a kép amit az agyam kreált azon az estén valóra válik.
Mikor haza értem anyáék már otthon voltak. Nem is köszöntem nekik csak egyenesen a szobámba rohantam. Élő kaptam a füzetet. Leírtam a történteket. Eszembe jutott az ing amit hozzám vágott. Elővettem a táskámból csak nézegettem, mit valami mániákus. Benne volt az a tipikus Levi illat amit az nap éreztem amikor először megölelt. Aztán beugrott az a bizonyos emlék kép. Nem, hogy megpróbáltam volna kiverni a fejemből, mint órán, nem, még véletlenül sem. Elkezdtem kielemezni. Ez akkor nagyon izgató és jó ötletnek tűnt de most visszanézve, tényleg olyan voltam mint egy túl fűtött barom. Megrészegítetek az emlékek.