Hello, szomszéd!

8.rész

-Eun Mi? M...Mit keresel itt? -kérdeztük Hoseokkal meglepődve. -Jöttem az én kis barátnőmet meglátogatni...és Hoseok...nem is tudtam, hogy itt laksz -elvörösödött kicsit, majd odalépett hozzám és szorosan megölelt. -Ajjh te lány úgy hiányoztál. -nevetgélt, majd elengedett. -Te is csajszi...anyu mondta, hogy valami meglepetés lesz...és úgy látszik te voltál az. -mosolyodtam el én is és örömkönnyek kezdek el gyülekezni szemeimben. -Öhm...bocsi, hogy megszakítom ezt a szép pillanatot...de most mennem kell, mielőtt Jin leharapja a fejemet. -ezzel a fiú gyorsan el is távozott és maga után be is csapta az ajtót. -Oh...oké. -lepődött meg barátnőm. Még pár perc álldogálás után beinvitáltam szerény kis hajlékunkba Eun Mit, majd mindent elmeséltem neki, hogy mégis milyen jókból maradt ki, viszont a Jines esetet inkább megtartottam magamnak. Persze a garbót ő is furcsállta, főleg hogy meg lehetett sülni mindenhol, de valami ócska kifogást találva kihúztam magamat. Beszélgetésünket kulcszörgés zavarta meg, ami egyben anyukám nagy hangjával társult. "Mi? Hisz azt írta, hogy holnap jön..."-Ooh Eun Mi...Bok Ha...sziasztok. -mosolygott, majd mindkettőnket megölelt, majd el is engedett minket. -Nem vagytok éhesek? Főzök valamit... -Ahh köszönöm Lee asszony, de nem rég ettem...és igazából hoztam is valamit. -odanyúlt a táskájáért, majd kivett belőle egy rózsaszín dobozkát. -Sütöttem sütit...persze minden mentes, ahogy ön szereti. "ohh persze ahogy ő szereti...csak azért csinálja hogy valakit felszedjen..." -kicsit elpirult, majd anya kezébe nyomta. -Jaj nem kellett volna...köszönöm. -vigyorgott, majd kivett egy kekszet és jóízűen megette. -Hmm...nagyon finom. "na persze...anya azért nem kell megjátszani magad..." A kissé kínos pillanatot a szomszédból jövő zajok szakították meg. Úgy tűnik most valami máson vitáznak a fiúk... " Ki legyen a top....vagy a bottom...hmmm én is tudnék ezen vitázni.." -Ezek mindig ezt csinálják? -szólalt meg felháborodva Eun Mi. -Sajnos igen...de hozzászoktunk már. -jelentette ki anyu, majd megcsörrent a telefonja. -Ahh ez fontos, addig pletyizzetek. -ezzel elhagyta a nappalit és megint csak Eun Mivel kettesben maradtunk. -Komolyan odamegyek és rendet rakok...-közölte ideges hangon és közben már ökölbe szorította kezeit. -Jaj de rég láttam már ezt az oldalad. -kissé elnevettem magam, majd próbáltam lenyugtatni. -Lányok...sajnos nem lehetek veletek...megint be kell mennem a munkahelyemre, a főnököm megint akar tőlem valamit...-jelentette ki szomorú hangon és közben már öltözött is föl. "jaj majd a főnököd jól megdorgál mi...? " -Rendben anyu...úgy tűnik akkor Eun Mivel kell lennünk egész nap. -Igen...de lehet, hogy csak holnap után jövök haza, mert az egyik barátnőm áthívott magához. -Jól van anyu, akkor vigyázz magadra. -ejtettem egy halvány mosolyt, hogy érezze a törődést, de legbelül pedig be voltam zsongva. 

Miután anyukám elhagyta a lakást, már előre bekészítettük a minél szaftosabb yaoi animéket és filmeket. Ekkor ismét zsongott az egész épület a fiúk hangjától. -Na jó most már tényleg rendet rakok ott. -állt föl barátnőm a kanapéról és mérgesen kinyitotta bejárati ajtót, én pedig utána mentem, hogy megállítsam. Mire utol értem, addigra már kopogtatott az ajtójukon és idegesen várakozott, hogy kinyissák azt. -Öhmm segíthetek? -hajolt ki Namjoon félmeztelen testtel és csodálkozva nézett minket. -Igen! Kedves barátnőmmel, Bok Ha-val szeretnénk nyugodtan filmezni. -erre megfogta kezemet és kissé megszorította. -Ohm...öhm..bocsi..csak tudod milyenek ezek a-- -NAMJOON GYERE IDE!! -egy ismerős hangot hallottam meg, aki eléggé dühösnek hangzott. A fiú mögül megjelent az a pasi, akit most a hátam közepére sem kívántam. -Bok Ha? -nézett rám értetlen tekintettel Jin. Én csak lehajtott fejjel álltam ott, majd megszorítottam barátnőm kezét, aki vette az adást és próbált nyugodtan viselkedni. -Miben segíthetek? -az előbb említett illető most már nyugodtabbnak hangzott. -Ömm..cs..csak...mi..mi.. azt hiszem rossz ajtóhoz jöttünk.. -gyorsan magával húzott és az ajtónkig szaladtunk, majd be is csaptuk magunk után. -Ezh...megh..mih..volth...? -kérdeztem barátnőmet miközben kapkodtam a levegőt. -Nem tudom...hirtelen bepánikoltam mikor megláttam azt a barna hajú srácot. Ahhh olyan helyeees. -áradozott. "és még perverz is..."

Hirtelen hangos lépkedésekre lettünk figyelmesek, amikor váratlanul Jin berontotta az ajtónkat és lélegzetét kapkodva egyenesen rám nézett, majd egy szempillantás alatt megragadta kezemet és a kivitt a lakásból. -Nem menekülsz olyan könnyedén....- majd hirtelen a falhoz nyomott és mélyen belenézett mogyoróbarna szemeivel az enyéimbe. -Ne hidd, hogy olyan könnyedén elfelejteném azt a pillanatot. -megnyalta dús ajkait, és egyre jobban közeledett fejével az enyémhez. Minden erőmmel próbáltam kiszabadulni, de erős karjai miatt ez lehetetlen volt. Már szinte megérintette ajkaimat én pedig összeszorítottam szemeimet. Egy önelégült mosoly kíséretében eltávolodott tőlem én pedig azt hittem, hogy föllélegezhetek, de ismét közeledni kezdett és most garbóm nyakát húzta le, amit perzselő ajkaival hintett meg én pedig egy enyhe nyögéssel néztem lángoló szemeibe. Ismét egy pimasz mosoly hagyta el száját. -Ooh? Tetszett? Akkor ez is fog... -ezzel felemelte államat és szenvedélyesen megcsókolt. Majd még egyszer megtette és én pedig már a fellegekben jártam. -Hah..szóval ez volt az első alkalmad...ne aggódj...ezzel még nem elégszem meg. -majd több csókkal támadta meg csupasz nyakamat amitől megint apró nyögések hagyták el számat. Néha néha már harapdálta is az adott részt és én már nem bírtam. Abbahagyta amit csinált és lassan eltávolodott tőlem, mint aki jól végezte dolgát.