Postaláda

1. levél

~Szia Jack ez az első alkalom, hogy írok neked a baleseted óta. A doki szerint ez segíteni fog a gyász megemésztésében de szerintem nem. Én csak azért írok mert tudom, hogy látsz és hallasz engem, és így nem kell ilyen sokszor kimenem a sírodhoz. Így is sokat jártam oda az elmúlt fél évben. Na mindegy ne a szomorú dolgokról beszéljünk. Képzeld apát felvették arra az állásra amit már régóta emlegetett. Anya divattervezői munkát kapott egy nagy menő cégnél. Én meg múlthéten meg a kaptam a félévzáró bizim és nagyon jó lett. Egy szóval minden összejött. Bár csak te is itt lehetnél és velünk örülhetnél. Még mindig fáj, hogy itt hagytál. A többieknek sikerült túllépni de nekem nem! Azt modták majd úgy is találok valaki jobbat aki nem hagy el! Azt mondták lépjek túl rajtad és kezdjek más fiúk után koslatni mert te már halott vagy! A fél suli fiúállománya már rám nyomul! A csajok mindennap a mosdóban vernek szét! Már félek hazajönni is mert mikor meglátják rajtam a hegeket azt hiszik, hogy bántom magam! Nem tudom mit tegyek! Minden jobb volt amikor melletem voltál, akkor meg tudtalak ölelni, csókolni, hozzád bújni, rajtad aludni, főzni neked. Hiányzol nagyon. Majd holnap is írok. Szia.
Ui: Szeretlek!~

~Sziasztok ez az első ilyen témájú könyvem. Remélem tetszett kommentbe írjátok meg a véleményeteket róla.
Csáó.~