ateez reactions

amikor összevesztek

Hongjoong

Sikerült párodat magadra haragítani, tekintve, hogy Hongi sokszor elég makacs tudni lenni. Napok óta a stúdiójában éli az életét, te pedig minden nap vittél neki valami házi kosztot, hogy azért ne csak az egészségtelen ételeken éljen. Nos, ez nem igazán tetszett neki, úgy vélte, hogy csak ellenőrizgeted, hogy minden rendben van-e vele, hisz tudjuk milyen kis szerencsétlen a fiú néha.
- Édesem, sajnálom, nem így értettem. Hidd el, nagyon is jól esik az, hogy ennyire törődsz velem, de tudok gondoskodni magamról, baba. - húzott az ölébe, s fejét a nyakadba mélyesztette. - De tudok egy módszert amivel kárpótolhatnál, te is élveznéd. - kuncogott a bőrödre, mondani sem kell, ötletét végrehajtva tett magáévá a stúdiója kis kanapéján.

Seonghwa
- De T/N, mit csinálsz? Azt nem úgy kell, nem így szeletelünk hagymát. - kapta ki a kezedből a kést.
- Akkor csináld te ha ennyire tudod, arról meg ne is álmodj, hogy legközelebb segítsek neked. - a konyharuhát a pultra csapva hagytad döbbent párodat a konyhában.

- Sajnálom, babygirl, nem kellett volna így kiakadnom. Féltelek, hogy véletlen megvágod magad. - ült le melléd az ágyra.
- Hwa, nem vagyok már 5 éves, hogy ne adj kést a kezembe, tudod, néha nagyon rosszul esik, hogy úgy kezelsz mint egy gyereket, én nem a fiúk vagyok.
- Ne haragudj, baba, megpróbálok legközelebb nem így viselkedni, ígérem. Most pedig, hagyd, hogy kiengeszteljelek és megmutassam nem úgy kezelek mint egy gyereket. - simított végig combodon, majd csípődre markolva döntött végig a matracon, s kerekedett feléd.

Yunho
- T/N, hagyjál már. Csak megfáztam, nem halálos beteg vagyok. Jól esik, hogy így aggódsz és törődsz velem de amit csinálsz az már túlzás. - dorgált meg miután még a mosdóig is el akartad kísérni, hogy mellette legyél ha esetleg bármi baja lenne.
- Yuyu, ne haragudj, sajnálom ha úgy érzed, hogy lerohantalak. De mentségemre szóljon, taknyosan olyan vagy mint egy nagy gyerek és késztetést érzek arra, hogy jól megbabusgassalak.
- Ha most nem lennék megfázva, olyan babusgatást adnék neked, hogy holnap nem tudnál lábra állni, baba.

Yeosang
- Ugye csak szívatsz, Yeo? Megígértük Minginek, hogy megyünk. Nem mondhatjuk le az utolsó pillanatban csak mert te meggondoltad magad! - szidtad meg barátodat, aki nem volt hajlandó elhagyni a kanapét.
- Könyörgöm T/N, ekkora bűn, hogy a szabadnapomat VELED akarom tölteni és nem Mingivel valami játszóházban?
- És ha én is menni akarok? Mert menni akarok! Sose voltam még ott és olyan izgalmas az akadály pályájuk. - ültél le Yeo mellé.
- Tudok egy másféle játékot amitől letudsz fáradni és még a házat se kell elhagyni hozzá, sőt akár ezen a kanapén is játszhatjuk. - húzott az ölébe, szegény Mingit cserben hagytad, na de kitudna ellenállni egy kívánós Yeosangnak.

San
- Choi San! Mi lenne ha 5 percre megülnél a seggeden? Nem hiszem el, melyik idióta adott neked kávét? Megölöm. - fortyogtál magadban, ugyanis az alapjáraton mindig pörgő és hiperaktív barátod jelenleg olyan, mint egy duracell nyuszi, szó szerint fel alá rohangál a házban, pedig előtte fél napon át táncolt a kiadónál. Sejtetted, hogy ehhez Wooyoungnak is lehet némi köze.
- T/N! Nézd! - állt meg előtted.
- Mit? - sóhajtottál fel.
- Olyan vagyok mint Flash, nem, én gyorsabb vagyok mint Flash! - ezzel el is rohant.
- Szerinted így milyen gyorsan tudnálak lefektetni? 2 perc? - jelent meg ismét egy huncut mosollyal a fején.
- Na jó, most lett elegem belőled.

Mingi
- A kotont lehet helyettesíteni lufival? - szólalt meg hirtelen mellőled.
- Mi van? - néztél rá értetlenül.
- Tudod, elhasználtuk mindet, de viszont én kívánlak.
- És áruld már el neked, hogy egy lufit, hogy húzol magadra?
- Azt még nem tudom, de gumi-gumi, nem?
- Hogy mekkora zseni vagy ember? És körbetekered magadon szigetelőszalaggal vagy hogy gondoltad?
- Tudod mit? Ne használjunk semmit és hátha lesz egy kis Mingink. - kerekedett feléd.
- Mingi, ne menjünk ebbe bele megint, fiatalok vagyunk még egy gyerekhez.

Wooyoung
- Könyörgöm, hallgass már el csak 5 percre, jó? Miért nem tudsz halkabb lenni? Az egész ház tőled zeng! - álltál neki Woonak, tegnap egész este tanultál a közelgő vizsgádra, ma pedig szeretted volna, hogy egy kis nyugalom legyen körülötted, de egy olyan hangos teremtéssel, mint Jung Wooyoung nehéz az élet.
- Naaa, életem, én elhiszem, hogy feszült vagy, de ne akard rajtam levezetni. - védte magát a fiú. - Tudod mit, vetkőzz! - nézett rád sokat sejtően, s elkezdte ingét kigombolni.
- Tessék? - néztél rá értetlenül.
- A kicsi Woo és én teszünk róla, hogy lenyugodj, baby, ideges vagy és nem szeretnék veled veszekedni úgyhogy másmilyen módszerhez kell folyamodjak.

Jongho
- Az úgy nem jó! - szólalt meg mögüled.
Éppen az ebédlőben ülve próbáltad megoldani a matek házidat, ami kivételesen nehezebb volt a megszokottnál.
- Ezzel most arra célzol, hogy hülye vagyok? - fordultál felé.
- Nem, nem céloztam semmire, szimplán csak szóltam, hogy nem jó, ha a másik számmal osztok akkor fogod megkapni az x-et, azért nem jó a feladat.
- Ha ennyire okosnak érzed magad akkor csináld meg te!
- Tudod mit? Inkább nem mondok semmit, én csak segíteni akartam, hogy minél hamarabb végez. De akkor hisztiz nyugodtan, nem volt elég a tegnap este? Egy szavadba kerül baba és lerendezlek.
- Baszódj meg, Choi Jongho!

Teljesen elfelejtkeztem a kérésedről, ezer bocsánat, de itt van, egy jó másfél hónap késéssel, nem lett 18+ a rész viszont remélem így  is élvezhető volt.  @ZsanettHorvth3 (miért nem enged jelölni ><)