ワンショット - 【𝐨𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬】

< late night snacks with jean >

arra keltem fel hogy a hasam egy hatalmasat korgott. mire magamhoz tértem és kinyitottam a szemeimet, észrevettem hogy a reggelhez még csak közel sem járok, mert még korom sötét volt kint. felültem törökülésbe, megdörzsöltem a szemeimet, és rápillantottam az órámra ami halvány pirosan világított. 3:56.

ez most csak egy vicc, ugye? nem ehetek hajnali négykor...

visszafeküdtem, és próbáltam ignorálni a hasamat, de az egyre többet és többet morgott. végül feladtam a harcot.

na jólvan, most lett elegem-

gondoltam magamba, majd nagynehezen kimásztam az ágyból, és odamentem az ajtómhoz. halkan kinyitottam, és ügyeltem arra hogy mozdulataim ne legyenek túl hangosak, és ne keltsem fel jeant, aki a másik szobában hangosan horkolt.

hogy a francba tud valaki így aludni...?!

gondolataimon elmosolyodtam, majd folytattam cselekedetem. a konyhapult oldalának alsó polcáról levettem a nutellás üveget, a fiókból kivettem egy vajkenőkést, és a mosogató mellől elvettem egy tálcát. és most jön a java.

odasétáltam a kenyértartóhoz, felnyitottam, és másodpercekig szemeztem a kenyérrel, ami két zacskóban volt bent, amik azt akadályozták, hogy gyorsan kiszáradjon. minden erőmet összeszedve megfogtam a külső zacskót, és amilyen halkan csak tudtam, kivettem a kenyértartóból. így, mostmár egy zacskó kenyérrel álltam a konyha közepén, és gondolkodtam hogy hogyan kéne ezt halkan csinálni. hirtelen akaratom ellenére is ránéztem a szagelszívóra a tűzhely fölött.

francba hogy nem csinálhatok bundáskenyeret...

végül úgy döntöttem, hogy a zacskót is beviszem a szobámba, és ott csinálom meg a kaját, mert így akkor egy fal el fog minket választani és nem lesz olyan hangos. be is vittem a tálcát amin a kenyér, a nutella, és a kés volt, és leraktam az ágyamra. tovább battyogtam a szobám sarkába, és bekapcsoltam a led fényemet, és átállítottam fehérre. leültem az ágyra a tálcám mellé, fogtam a telefonom, megnyitottam a youtube-ot, és elindítottam az első videót amit feldobott. "attack on titan stage play faszságok pt. 2"
hm. már a cím alapján jónak ígérkezik. lecsavartam a nutellásüveg tetejét, megfogtam a kést, és egy jókora adag nutellát rákentem az első szelet kenyeremre. vagyis kentem volna. a videó első pár másodpercében síri csend volt, ezért felfüleltem. nem hallottam jean horkolását.
lassan az ajtóm fele fordítottam a fejem, ahol jean kukucskált ki a szekrény mögül ami az ajtóm mellett volt. pár pillanat erejéig csak bámultuk egymást. jean értetlen fejjel nézett rám.

most meg kéne kínálnom? nem dehogy ez csak az enyém. de akkor mit kéne csinálnom?

"hali...?" szólaltam meg végül, mire jean szemöldöke még feljebb emelkedett a homlokán.

"sali... hajnali négy óra kettő perc van. mi a francot csinálsz?" arcán már nem csak meglepettség, hanem csöppnyi harag is látható volt.

"eszek...? ne ölj meg légyszi, de éhes felkeltett a korgó gyomrom és nem bírtam ki. bocsi, nem akartalak felkelt-" probáltam menteni magam, de jean közbevágott.

"te nélkülem mersz enni hajnalban?! hány éve ismerjük egymást, lassan hat? már igazán megtanulhatnád hogy a kedvenc tevékenységem az esti vagy hajnali nassolás!" háborodott fel, miközben kezét össze-vissza kapkodta

erre csak értetlen fejjel tudtam rá nézni, vagyis csak bámultam a semmibe. azt hittem azért lesz mérges mert felkeltettem, nem azért mert nem hívtam magammal nassolni!

"szoríts helyet nekem is!" mondta nyugodtabb hangnemmel, majd bevágódott mellém az ágyba. "úúú itt egész jól nézek ki" kezdte magát csodálni amikor meglátta a videót amit elindítottam.

arra eszméltem fel, hogy jean már a megkent kenyeret eszi, közben pedig a képernyőt bámulja. beletelt egy kis időbe, amíg felfogtam hogy mi is történt, de végül fogtam a kést, megkentem egy szelet kenyeret, és én is elkezdtem falatozni.

𖥧  𖥧  𖥧

hangos nevetésemet valószínüleg még a földszinti szomszéd is hallotta, ahhoz képest hogy a hetedik emeleten voltunk.

"na mizu, leállt a rendszer jean?!" kiáltottam fel hangos nevetésemből. "hogy felejthetted el a szöveget?? kisszívem három sort kellett volna megtanulnod!" nevettem még mindig, de mostmár egy fokkal halkabban. próbáltam a szemébe nézni, de azt ő takarta az enyémhez képest nagy, úgyértem NAGY kezével. az elkövetkezendő pár perc ugyanígy telt, jean az arcát takarta, én pedig lassan de biztosan elhallgattam. jean egy hirtelen mozdulattal letette a szelet kenyeret ami a másik kezében volt, elfordult a tőlem ellenkező irányba, majd teljesen a nyakáig húzta a takarót, még a feje is alig látszott ki.

"most megbántottam a lelki világod?" böktem meg vigyorogva a vállát ami még mindig a takaró alatt volt.
válasz képpen feljebb húzta a vállát, azonban egy szót sem szólt. "jeaaan. jean. jean az isten szerelmére, olyan vagy mint egy rossz gyerek." szólogattam, de semmi.

"tudhatnád hogy egy rossz gyereket nem szabad kinevetni." szólalt meg egy kis idő után amolyan "sértődött jean" hangnemmel. sóhajtottam egyet, majd odamásztam a takaró végéhez, bementem alá, majd addig kúsztam amíg jeannal szembe nem voltam. a szemébe néztem, amit ő egy mérges pillantással viszonzott.

"jean ne csináld mááár" mondtam majd adtam egy puszit az orrára. válaszul csak egy pillantást kaptam, ami nagyon erősen sugározta, hogy mit szeretne. sóhajtottam, majd nyomtam pár puszit a szájára is. "tudod hogy szeretlek" jelentettem ki miközben kezeimet ráraktam mellkasára.

"tudom hogy szeretsz" jött a válasz egy újabb puszival ezúttal jeantól.

⸙     ⸙     ⸙

egyetek nutellás kenyeret hajnali 4kor. hajnali 4kor nutellás kenyeret enni jó. és el ne felejtsétek jeanboyt is odaképzelni :3