Mit csinálok én itt megint? Istenem az életemmel játszok... Mély levegő. Sikerülni fog. A múltkor megfutamodtam, most nem fogok.
A hátam mögött a szirénák egyre hangosabbak lettek.
Most vagy soha. Ez az egyetlen lehetőségem.
Vettem egy mély levegőt, a kormányon lévő kezemen az ujjaim elfehéredtek, annyira szorítottam. Felbőgettem a motort, és meghúztam a gázkart. Vészesen közeledtem a szakadék felé, de csak még jobban gyorsítottam. A rendőrök mellett egy páncélozott autó is feltűnt, ami lassacskán mellém érkezett. A vezető ülésben egy vörös hajú pasas ült. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mikor is felizzott a szemem ezzel egy időben megjelenítve a szellemlovas formám, mert igen én (Név), én vagyok a szellemlovas. Mármint az akadémián így hívtak. A képességem miatt csatlakozni szerettem volna az egyik őrshöz, de ez nem történhet, mert sikeresen felgyújtottam az épületet az egyik alkalommal. Szidtak, cikiztek, démonnak tartottak, főleg a képességem miatt. Azt mondogatták, nem lesz belőlem hős, hogy csak másokat fogok bántani, én magam fogok felgyújtani embereket. Nem ez volt az első eset, de ez volt a legsúlyosabb. A testem felett akkor átvette a hatalmat a düh, és felgyújtottam az egész épületet, rengetegen megsérültek, néhány civil is. Ez úgy egy bő órája történt, azóta menekülök. Már messze járunk a várostól, éppen itt a peremvidéken. Igy jutottam el ide ehhez a szakadékhoz.
Hátra néztem, a rendőrök eléggé lemaradtak, de ez a hatalmas vasdoboz nem akart eltűnni innen mellőlem. Egy hatalmas csapódást majd egy hangot hallottam meg.
- Shinra ne! Gyere vissza!- hallatszódott a férfihang.- Arthur, mi üthetett belé?
- Nem tudom.- hallatszódott egy másik is, aki ezek szerint Arthur volt.
- Vulcan! Kerülj elé!- hallottam a parancsot, és a bádogkocsi gyorsított egy kicsit, majd lassítani kezdett.
Itt a szakadék...
Felvettem a szellemlovasformám, éreztem, hogy a fejem egy tűzben égő koponyává változik, ahogy a motorom kerekei is tűzben kezdtek égni. Még jobban gyorsítottam és már nem volt talaj a kerekek alatt. Repültem. Vészesen kezdtem veszíteni a magasságomból mielőtt még földet értem volna, emiatt fogtam a vasláncom, és rákötöztem a motorra, majd elrugaszkodtam onnan, kezemben a lánc másik felével.
Mikor földet értem bukfenceztem egyet, majd talpra álltam és erősen tartottam a motorom, ami a szakadékba lógot. Lassacskán elkezdtem felhúzni, majd mikor fent volt a felszínen, kifújtam a bent tartott levegőt, leültem a földre, majd megszűntettem a lovaskinézetem. A másik oldalt a bádogkocsi oldalt állt a szakadékkal párhuzamosan és engem néztek, hogy jól vagyok-e. Felkeltem, hogy értékelni tudjam a motorom sérüléseit, mikor is egy villámsebesen érkező dolog terített a földre. Villámgyorsan pattantam fel és vettem fel a lovas formám, és a sebes dolgot kémleltem. Újra közeledett, de most észrevettem, és a láncommal, megkötöztem.
- Nem szép dolog, másokat fellökni. De az már faragatlanság, hogy bocsánatot sem kérsz tőle.- a fiú háttal volt nekem, az én hangom, meg inkább hasonlított egy szörnyére, mint sem egy emberére.- Csak hagyjatok elmenni.- kezdtem visszaváltozni.
- NEM! (Név), nem teheted ezt velem, megint! Nem hagyhatsz itt megint.- hallottam meg meggyötört hangját. Azt tény, h ismerős volt, de még mindig nem tudom, hogy honnan.
- Nem ismerlek.- jelentettem ki hidegen. A fiú lábai elkezdtek forrósodni, majd mire feleszméltem már a másik oldalon voltunk, ő meg rajtam nem éppen emberbarát helyzetben. A srác kibillent az egyensúlyi helyzetéből és mivel a láncok még mindig rajta voltak én tompítottam az arcának becsapódását. Nem volt kellemes érzés, mert lefejelte a mellkasom. A dühön egyre erősödött és egy kis zavarral is vegyült.
- SZÁLLJ. LE. RÓLAM!!!- ordítottam, miközben lelöktem magamról.
- Shinra!- jött felénk egy nagydarab izmos ember aki valószínűlen a kapitány volt.- Hogy képzelted ezt?! Kiugrottál az autóból.- ekkor jelent meg egy szőke hajkorona is, ami szint úgy ismerős volt.
- Ördög!- a mellettem lévő srác elmosolyodott.- Hoztál egy másik szörnyet?- észre sem vettem, hogy felvettem a lovas alakom.- (Név)?!
Mi van?! Már ő is ismer? Mi van itt osztálytalálkozó ahol csak én nem ismerek senkit?
- Olyan fejnélküli lovast csinálok belőled.- Csak egy ember volt, kinek ez volt a célja... Arthur. Emlékszem egy rövid ideig vegyidőben voltak a kiképzéseink.- És én leszek Arthur a lovag ki legyőzte a szellemlovast.- Igen. 100% hogy ő az az Arthur.
- Ahhoz korábban kel felkelned szöszi.- Mindig szöszinek hívtam.- Jó újra látni magát nemes lovag.- már emberként néztem a szemébe egy lágy, kedves mosoly kíséretében. Kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a földről.- Shinra.- fordultam, most a fekete hajú cápafogú fiúhoz, kinek arcán ott virított a mosolya. Biztos, csak most esett le neki az, hogy pár perce még a melleim között volt a feje. Egyszer kétszer az akadémián is megtörtént ez, akkor is így reagált rá.- Egy, hatalmas problémám van.
- Mégpedig?- kérdezte egy kicsit félénken.
- Én itt vagyok, a motorom meg a szakadék másik oldalán. Told át a segged és hozd át, míg szépen mondom.- a láncaim a földre kerültem a démon pedig vigyázzba vágta magát majd szalutált. Hamar vissza is ért a motorommal, csak az rosszabb állapotban lett, mint volt.
- Gyere el velünk a bázisra. Ott meg tudjuk javítani.- hajolt ki a vezetői ablakon a sofőr.
- Oki.- pattant ki a srác a kocsiból.
- Vulcan, állatbarát szerelő.- nyújtotta a kezét, melyet el is fogadtam.
- (Név), a szellemlovas.- elrakta a motorom, majd Shinrával együtt beültünk előre Vulcan mellé. A rádióban felcsendült az egyik, kedvenc számom.- Uuuuuu! Hangosítsd fel!!
Livin' easy Lovin' free Season ticket on a one way ride Askin' nothin' Leave me be Takin' everythin' in my stride Don't need reason Don't need rhyme Ain't nothin' that I'd rather do Goin' down Party time My friends are gonna be there too
I'm on the highway to hell On the highway to hell Highway to hell I'm on the highway to hell
No stop signs Speed limit Nobody's gonna slow me down Like a wheel Gonna spin it Nobody's gonna mess me around Hey satan Payin' my dues Playin' in a rockin' band Hey mumma Look at me I'm on the way to the promised land
I'm on the highway to hell Highway to hell I'm on the highway to hell Highway to hell Don't stop me...
A fekete hajú démonhoz bújva emlékeztem vissza arra az időszakra, amikor is beleszerettem a srácba. Ez az érzés felülmúlhatatlan.
Örülök, hogy a sors újra összehozott minket.
⚠︎⚠︎⚠︎
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mostanában kevés időm van írni, de tervben van a:
Megumi × Reader|Part 2| (A fejemben megvan a story csak le kellene írnom)
