A sorsom te vagy

Prológus

Végül mindennek jó vége lett. Emily és én összeházasodtunk, örökbe fogadtunk egy kislányt és most egy boldog háztartást vezetünk együtt és nevelünk egy gyermeket akire nagyon büszkék vagyunk. Rogernek és Miának is összejöttek a dolgok. Mia terhes lett és mielőtt még a baba megszületett összeházasodtak. Amint pedig a kis Sophie megszületett elköltöztek egy biztonságosabb és békésebb környékre. Roger kilépett a maffiából és most egy kávézója van. Mia még tanul, a kis Sophira pedig mi vigyázunk amikor nem tudnak figyelni rá a szülei. 

Most pedig éppen a szüleimhez megyünk látogatóba. Régen nem láttam már őket. Amióta velünk van a kis Sarah én sem vállalok annyi "veszélyes" dolgot. Nem szeretném, hogy a kislányom elveszítse az anyukáját. Amikor beléptünk az ajtón a jól megszokott otthon illat csapott meg. A gyermekkorom illata. 

- Sziasztok.- köszöntünk mindannyian. Habár a kis Sarah még nem tanult meg beszélni. 

- Drágáim.- kiabált az édesanyám a konyhából.- Hát megjöttetek végre. Annyira vártuk már, hogy ideérjetek.- soha nem láttam még anyámat ennyire boldognak. Viszont amióta Emily az életünkbe lépett mindent megváltoztatott. Anya és apa is rájöttek mennyire szeretik egymást és most már szinte minden pillanatot együtt töltenek. Emily édesapja is gyakran jön hozzánk látogatóba, mi pedig örülünk annak, hogy több időt ölt velünk és az unokáival. Kifejezetten szeretek időt tölteni Tommal, mert egy borzasztóan kedves ember aki tényleg szereti a családját.