A sorsom te vagy

2. rész

Emily vagyok 16 éves. Az édesapámmal, a 20 éves bátyámmal és a házvezetőnőnkkel Nanával élek. Édesanyámat már kiskoromban elvesztettem. Nagyon hiányzott egy jó darabig, de már megszoktam, hogy nincs velünk. Édesapám maffia vezér én pedig a legfiatalabb gyermeke. Mivel édesapám nemsokára abba a korba lép, a bátyám veszi majd át a helyét. Szeretem az életem. Mindenem megvan ami csak kell. Egy szerető család, egy legjobb barát meg minden. Egy dolgot viszont hiányolok. A szerelmet. 

Most a legjobb barátnőmhöz Miához megyek. Már általános suli óta ismerem és nagyon jó barátnők, már szinte testvérek vagyunk.  Nem lakunk annyira közel egymáshoz, de nem is annyira messze. Általában a sofőröm elvisz, szóval nem kell annyit sétálnom. Ezt a sofőr dolgot ne úgy vegyétek, hogy el vagyok kényeztetve és mindenhova csak kocsival vihetnek mert én nem vagyok hajlandó sétálni. Csak apukám nyugodtabb így. Nem szeretné a felsége után az lányát is elveszteni, ezért sofőrrel visznek mindenhova. Abba már nem egyeztem bele, hogy testőreim is legyenek, mert az egy kicsit számomra is túlzás. 

Megérkeztem Miáékhoz. Mondta, hogy még nem lesznek otthon ezért csak nyugodtan menjek be és egyek valamit, foglaljam le magam. Szinte ez a hely a második otthonom. Tudom mi hol van és ehhez hasonlók. Mia és én felváltva járunk egymáshoz. Egyik héten én hozzá, másik héten ő hozzám. Egy fél óra múlva meg is jöttek és amint felért a szobájába a nyakába ugrottam.