Back To You (Kim Taehyung ff.)

1. Emlékek

Kim Taehyung. A név, ami hallatán a szívem ezerrel kezd verni. 

6 évvel ezelőtt:

A fenébe is! -káromkodtam anyanyelvemen. A szekrényem most se akart kinyílni és már késésben vagyok. Itt rángatom vagy tíz perce.

Segíthetek? -szólalt meg egy hang mögülem.

Azt megköszönném. -álltam félre, hogy a fiú nyugodtan odaférhessen a rakoncátlan szekrényemhez.

Csak emeld meg egy kicsit és ennyi. -nyitotta ki nekem.

Rendben, nagyon köszönöm. -hajoltam meg kissé, hisz fogalmam sincs, hogy itt mi a szokás.

Taehyung vagyok, Kim Taehyung. -nyújtotta kezét. Biztos nem nehéz kitalálnia, hogy nem vagyok ide valósi.

Én Tóth Kimberli, de szólíts csak Kimnek. Bocsi, a fura kiejtésem miatt. -pirultam el, hiszen nyár óta vagyok itt és picit nehezen megy ez a nyelv. A szomszéd néni az egyetlen segítségem.

Semmi gond, nekem fel se tűnt. Most viszont mennem kell, mert elaludtam és késésben vagyok. -mosolyodott el édesen.

Jó rendben, köszi a segítséget mégegyszer! -húztam mosolyra ajkaim én is.

Nagyon szívesen. Még biztos találkozunk. -intett és ment a dolgára.

A mosolyom valamiért nem akart lehervadni. Nagyon aranyos ez a fiú, remélem tényleg találkozunk még.

2 évvel később:

Taehyung ne már, ne csináld ezt. -nevettem megállás nélkül. Az ágyon fekve csikizte a hasamat.

Majd ha bocsánatot kérsz, akkor abba hagyom. -folytatta további tevékenységét.

Jó bocsánat, nagyon ügyesen rappelsz. -végre abbahagyta kínzásom és levegőhöz jutottam.

Köszönöm szépen! Tudod hogy szeretlek ugye? -puszilta meg arcomat.

Igen, tudom. -válaszoltam. Bizony. Már 2 éve együtt vagyunk. Úgy látszik, a szekrényemnek köszönhetem az egészet.

Mennem kell. Anya már vár. -mászott le az ágyamról.

Jól van, majd írj. Szia Taemaci. -öleltem át jó szorosan. Csókot adott ajkaimra és az ajtóhoz sétált.

Szia. -mosolygott rám a szokásos mosolyával.

Egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Mindig boldog vagyok, hogyha rám mosolyog.

Este van már és lementem a kohnyába keresni valami kaját, mert nagyon éhes voltam.

Kim, jó hogy itt vagy. -szólalt meg anya.

Mizu? -ültem le a konyhaasztalhoz. Apa is megjelent és leültek velem szembe. Kicsit furcsálltam a helyzetet.

Valami gond van? -tettem le a villát.

Beszélnünk kell. -nézett rám komoly tekintettel édesapám.

Nem fogsz neki örülni, de apáddal úgy döntöttük, hogy haza költözünk. -mondta ki kerek perec.

Haza? De hát itthon vagyunk. Mi-miről beszéltek? -kérdeztem kissé felháborodottan.

Magyarországról. Vissza kell mennünk. -apa szavai sokkoltak.

Mi? Ne, ne, ne, nem, nem, biztos hogy nem. Ez valami vicc. -álltam fel az asztaltól és közel voltam az ájuláshoz.

Kim, apádat kirúgták a munkahelyről és amúgy se jó itt nekünk. Nekem pedig megfog szűnni a munkahelyem. Tudom, hogy nehéz most, de elkell fogadnod Nem tudunk azonnal állást keresni. Taehyung pedig megfogja érte...-