Back To You (Kim Taehyung ff.)

3. Ismerős idegen

Akkor minden megvan? -kérdezi anya, én pedig magam köré nézek, hogy megvan-e a két bőröndöm és táskám.

Igen! Nos, itt a búcsu ideje. -léptem hozzájuk közelebb.
Szia anya, szia apa! -öleltem át őket egyesével.

Szia kincsem vigyázz magadra. -adott hatalmas puszit arcomra.

Érezd jól magad, és amit megbeszéltünk tudod. -kacsintott apa, majd kezével arcomra simított. Mondatára csak bólintottam, hisz tudom mire célzott. Vagy inkább kire.

Szia Emmus! Majd írok minden nap. -ölelem át lakótársamat is.

El is várom csajszi. Aztán ügyesen! -elmosolyodtam, majd végül Bencéhez léptem.

Ígérd meg, hogy egy csávóra se fogsz ránézni. -emelte fel mutató ujját, mire felnevettem.

Megígérem, de csak ha te is, hogy n...-

Tudod, hogy nem érdekel más, csak te. Várni foglak picim. -közelített ajkaim felé, majd meg is csókolt. Viszozontam tettét, de azért mégsem akartunk egymás mászni, főleg a szüleim előtt.

Majd hívlak. -feleltem, miután elváltunk.

Szeretlek. -nézett szemeimbe.

Én is szeretlek. -fogtam meg kezét, majd visszaléptem a bőröndjeimhez és mosolyogva integettem a többieknek.
Akkor irány Korea.

✈✈✈✈✈

Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy hamarosan megkezdjük a leszállást. Kérem csatolják be biztonsági öveiket. -hallatszódott a pilóta hangja. A fél utat átaludtam és most izgatottan várom, hogy végre landoljunk. Kinéztem az ablakon és mosoly kúszott arcomra. Hiányzott már ez a hely. Azért remélem még tudok koreaiul. 6 éve nem igazán beszéltem a nyelvet, de csak nem felejtettem el. Olvasni, olvastam szerencsére. A gép lassan ereszkedni kezdett és érezni lehetett ahogy a kerekek találkoznak a talajjal. Egy biztonságos út, hurrá! Az emberek nyüzsögni kezdtek és én is megkezdtem a készülődést. Leszálltam a gépről, kezemben a táskámmal és elindultunk a csomagjainkért. Koncentráltan figyeltem a két bőröndömet és amint meglettek, gyorsan levettem őket és elindultam a kijárat felé. Szemeimmel a nevemet kerestem a táblán, hisz a főnököm mindent elintézett nekem. Hamar meg is találtam az illetőt és középmagas, kissé pufók férfit, akinek a kezében egy tábla volt rajta a nevemmel, csakhogy éppen fordítva tartotta azt. Megmosolyogtam az esetet és elindultam felé.

Üdv! Én lennék Kimberly. -hajoltam meg és mutatkoztam be.

Szép napot kisasszony! Lee HeeSung vagyok. Jöjjön. -intett majd bőröndjeimet megfogva elindult én pedig követtem. Nahát, milyen rendes. Egy fekete kocsi felé tartottunk, ami csodásan nézett ki. Biztos nagyon drága lehetett. A bőröndjeimet betette a csomagtartóba én pedig már nyitottam volna az ajtót, de megelőzött.

Tessék csak. -hajolt meg kissé. Nagyon új nekem ez a viselkedés, hisz csak egy egyszerű ember vagyok, nem valami híresség.

Köszönöm. -szálltam be járműbe és amint HeeSung is beszállt, elimdultunk.

Ahjussi, megkérdezhetem, hogy hová megyünk először? -néztem rá, már amennyire tudtam az ülés mögül.

Azt az információt kaptam, hogy előbb a cég által kiadott lakásra vigyem, aztán pedig a céghez. -mosolygott rám kedvesen. Igen, reggel van, igy már ma kezdeni fogok. Durva az időeltolódás, de hozzá kell szoknom.