Bukott hős ff. [Midoriya Izuku x Oc]

Hallgatózás

- Mit akarsz liba? - hangja követelőző és ijesztő volt. Szemeiből csak szikrázott a harag.

- Tudod te nem? Kérj bocsánatot Izukutól!

- .... - közeledett felém én hátráltam amíg el nem értem a falat. Kezét mellém csapta ezzel a falat megrepesztve kicsit. Másik kezét államra helyezte, így szemeim az ő vérvörös szemeit kémlelték.

- Ne merj tovább menni! Haragszom rád, és jogosan.

- Mégis miért? - hangja egy fokkal lágyabb volt, és kevésbé volt dühös. Mindenkit utál, és mindenkit selejtnek tart, de rám valamilyen oknál kezdve, nem tudott haragudni.

Midoriya POV.:

Miután Sakura elment összepakoltam és én is elindultam megkeresni a füzetemet. Kacchan,...miért akar öngyilkosságra ösztönözni? Nem értem, miért lett ilyen. Remélem, nem fogja bántani Sakura-chant. Azt nem bocsátanám meg neki! 

Meg is találtam! Jajj, tiszta víz lett. Lassan kullogtam hazafelé, reménykedve, hogy még meg tudom nézni a kedvenc műsorom, mikoris hirtelen egy hatalmas csattanást hallottam. Gyorsan oda is rohantam. Meg is találtam a hang forrását,....

- Hagyj Katsuki! Nem ezért jöttem! - Kacchan egyik lábát Sakura lábai közé helyezte és a falnak nyomta. Egyik kezével lefogta míg a másikkal a falat támasztotta. Nem akartam hinni a szememnek. Kacchan megcsókolta Sakura-chant. Rögtön ellökte magától Kacchant és szemei haragot tükröztek miközben könnyeivel küszködött.

- Mondtam hogy ne! De mindig ezt csinálod. Élvezed, hogy mindig megsiratsz?

- .....

- Takarodj! Nem beszélek veled többé! Legalább Izuku megért nem úgy, mint te tuskó. Utállak! - ezzel a mondattal fel is pofozta Kacchant és elrohant felém. Gyorsan elbújtam. Várjunk,...mégis miért bújtam el?

- I-Izuku? - megijedtem hisz azt hittem jól elbújtam. Könnyei csak folytak és gyorsan eltakarta arcát. Nekem akart segíteni és ez lett belőle. Nem hagyhatom ennyiben. Odamentem hozzá és magamhoz húztam. Sakura-chan rögtön belém kapaszkodott és sírt. Csak sírt, és sírt. Mikor megnéztem Kacchan néz e minket, nem láttam.

- Köszönöm. Már jobban vagyok. Menjünk haza. - nem faggattam, lassan elindultunk miközben egymás kezét fogtuk. Nagyon zavarban voltam, de remegett így nem engedhettem csak úgy el. Vajon mióta? Miért teszi ezt Kacchan ha látja, hogy ez neki nem tetszik? Így el fogja taszítani magától. Nem kezelheti egy tárgyként, ami az övé. Nem az övé, és ezt tisztázni is fogom vele.

 Csak mentünk csendben. Egyikünk sem akarta megzavarni ezt a nyugtató csendet. Ebben a helyzetben túl sebezhető volt. Jelenleg olyan törékeny, mint egy üveg. Egy rossz szó és meghasad. Nem akartam megbántani. Végül Sakura megtörte a csendet.

- Ne haragudj Katsukira. Nem mondhatom ezt de,....

- N-Nem kell elmondanod ha fáj.

- Bocsi, de nem vagyok még kész rá.

- Ne aggódj, majd ha készen állsz majd én meghallgatlak szívesen. -fejét felém fordította, hogy meggyőződjön arról, hogy minden rendben van e. Tekintete kedvességről és megértésről árulkodtak.

- Tényleg?

- Igen, biztos. - még egy ideig csendben sétáltunk. A nap sugaraiban megcsillant Sakura-chan gyönyörű rózsaszín haja. Finom illat csapta meg orromat mely elvarázsolt. Ez a kedvenc illatom. Mármint,....Izé,...Mit beszélek itt összevissza...? Hirtelen Sakura-chan elém futott és rám mosolygott. Szemei kedvességet árasztottak.

- Tudod,...ne is foglalkozz Kacchan gúny neveivel. Mindenki "Deku"-nak hív de tudod mi jutott eszembe?

- ....

- A "Deku" azt is jelentheti, hogy mindent bele. Nem igaz?

Sakura POV.:

Amikor kimondtam min is agyaltam egy ideje Izuku szemei felcsillantak. Mintha felvilágosodott volna. De hirtelen el is pirult, és próbált nekem mondani valamit de nem értettem, hisz szegény nem tudott beszélni se zavarában. Ilyenkor olyan aranyos.

- Kö-Kö-Köszönöm, Sakura-chan. Akkor kérlek,...te is hívj nyugodtan így.

- Mi? Sz-Szabad?

- Igen, kérlek.

- Okés! Ja és sajnálom,....lemaradtál miattam a műsorról.

- Jajj ne aggódj, kérlek! Te sokkal,....izé,....fontosabb vagy. - a mondat végét szinte suttogta de így is hallottam. Szívem kihagyott egy ütemet és mintha minden, és mindenki megszűnt volna létezni. Vajon hogy hívják ezt az érzést? Szeretném tudni. Még sosem éreztem ilyet ezelőtt...

- Akkor megyek.

- Rendben, szia Deku!

- Szia, Sakura-chan. - gyorsan haza mentem, ledobtam a cipőmet és a táskát és villám sebességgel indultam a fürdő felé. Ilyenkor jó, hogy egyedül élek. A kellemes fürdő után kitisztult elmével mentem az ágyba. Sok minden járt a fejembe, és a fürdő segített abban, hogy tisztán tudjak gondolkodni.

Azóta nem találkoztam a fiúkkal. Katsukit megtámadta egy gonosztevő és így is sok gondja volt nem kellettem még én is neki oda. De nem is akarok beszélni vele, pláne nem látni. Deku azóta eddz folyamatosan és készül a vizsgákra. Suliban ugyan láttam őket, de nem volt idejük beszélni velem. Magyarul egyedül maradtam erre a 6 hónapra.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elkezdődött a suli és mindhármunkat felvettek a UA-be ráadásul egy osztályba is kerültünk, az 1-A-ba. Katsukival úgymond azóta kibékültem és megtudtam Deku nagy titkát is. Vagyis véletlenül hallottam, így beavattak All Mighttal. Azt nem mondom, hogy nem lepődtem meg de azért wow.