Örökkön Örökké //Regulus Black ~ 1.Rész BEFEJEZETT//

Nem tehetnénk ezt..

3 évvel később..

-Sirius...ébredj ,menjünk le.
-Nora elhiszem ,hogy szeretnél festeni de.
-Nem erről van szó..azt majd Regulussal el intézem ,itt vannak a barátai.
-A fiúk?
-Igen.
-Mond meg nekik kérlek ,hogy megyek.
-Rendben
-Ooo és Nora.
-Igen?
-Csinos vagy.
-Mi?
-Menj kérlek. -Sürgetett.
-Sziasztok!
-Nora régen láttunk!
-Mindjárt jön.
-Köszönjük ,hogy szóltál neki.
-Nincs mit.
-És hová mész ,hogy így ki öltöztél?
-Sehova ,festeni fogunk Regulussal.
-Ooo értjük.
-Sziasztok!
-Sirius!
-Na menjünk innen ,utálok itt lenni.
-Sziasztok.
-Szeretlek húgi.
-Én is téged....Regulus!! Gyere le kérlek.
-Mi a baj Nora?
-Semmi csak már festenék.
-Inkább menjünk olvasni.
-Hát jó menjünk de utána úgy is le foglak festeni.
-Rendben. -Körülbelül egy órája voltunk a kis könyvtárunkba mikor egyszer csak meg éreztem mögöttem valakit.
-Csak én vagyok nyugi.
-Regulus ,meg ijesztettél.
-Nem akartam. -Szembe fordultam vele és csak akkor tűnt fel mennyivel magasabb mint én. Egyre hosszabb haja volt ami nagyon is jól állt neki. Két szürke szeme pedig az arcomat fürkészte.
-Mi tetszik ennyire?
-Mondtam már milyen gyönyörű vagy?
-Ma körülbelül ötször.
-Akkor ezt veheted hatodiknak.
-Rendben..el raktározom magamban. -Regulus egyre közelebb jött hozzám én pedig meg sem tudtam mozdulni. Egyszerűen oda ragadt a lábam a földhöz ,nem tudtam mozdulni és ez oda vezetett ,hogy meg éreztem ,hogy a szája az enyémez ér. Nem tudom miért csinálta ezt Reg de én se ellenkeztem valamiért. Testvérek vagyunk és még is meg tettük.

-Ne Regulus te is tudod ,hogy nem tehetjük ezt... -Válltam el tőle végül, mert tényleg nem tartottam helyesnek.
-Nora én szeretlek de..
-Regulus te a testvérem vagy..érted? Ez nem jó ,nem lehet.
-De mégsem ellenkeztél.
-Tudom és hiba volt.
-Nem ,nem volt az te sem ellenkeztél te is akartad.
-Regulus kérlek ezt ne tudhatja meg senki ,kérlek.
-Nem fogja meg tudni senki ,ha adsz egy csókot. -Mutatott a szájára.
-Regulus éppen ezt akarjuk el titkolni.
-Kérlek.
-Legyen, de ez többet nem fordulhat elő. -Ígérem. -Mivel nem volt más választásom és nem akartam ,hogy meg tudják muszáj volt meg tennem. Újra meg tettük de hosszabb és szenvedélyesebb volt mint amit akartuk. A derekamra tette a kezeit és végig simitott rajta ,fel emelt és az író asztalra tett kezeit egyre lejjebb vezett a szoknyám aljáig. A combomon fel a lábaim közé ,ekkor válltam el.
-Ne ,nem szabad ,te is tudod.
-De én akarom..én akarlak.
-Regulus ne mond ezt.
-Nora én szeretlek.
-Én is de nem szabad úgy szeretnünk egymást.
-Már miért ne lehetne?
-Mert-mert a szüleink.
-Nora engem nem érdekel mit gondolnak anyáék engem te érdekelsz. Senki más én szeretlek..és nem tudom ,hogy kerültünk idáig de meg történt.
-Igen meg történt ,és ez ellen nem tehetünk már semmit csak ha abba hagyjuk ezt.
-Ne ,kérlek Norakérlek.
-Én is meg kértelek valamire.
-De ,Nora..
-Regulus én nagyon szeretlek de nem lehet köztünk semmi..testvérek vagyunk..érted? Testvérek.

❀

Hol lehet már Sirius? Anya teljesen ki készült. Azt mondta ,hogy tegnap nagyon össze vesztek és hogy Apa még a Cruciatus átkot is használta ,bár azt utána meg is bánta.
-Nem..
-Mi nem? -Kérdezett rá Regulus.
-Nem fog haza jönni ,utálja Anyáékat.
-És hová ment volna?
-Jamesékhez ,száz százalék.
-Lehet de szerintem csak később jön haza.
-Regulus..mindjárt kilenc óra ,ilyenkor már régen itthon van.
-Rendben igaz de biztos megint valamelyik lánnyal van.
-Nem Reg..érzem ,hogy nem fog haza jönni.
-Honnan tudod?
-Nem tudom ,hanem érzem.

❀

Mikor fel keltem éreztem ahogy valaki szuszog mellettem és ez a valaki jelen esetben Regulus volt. Ki akartam mászni mellőle de ő nem így gondolta
-Hova mész?
-Gondoltam meg nézem Siriust.
-Nem jött haza.
-Tessék?
-Sirius nem jött haza.
-De ,de miért? Mi baja van?
-Figyelj rájöttem valamire.
-És mi.. -Kérdeztem volna de megcsókolt. Ez a csók más volt mint tegnap. Ajkai puhán érintették az enyémet ,először lágyan és gyengéden csókolt ,aztán egyre hevesebben. A kezemet a hullámos tincsei közé vezettem és a hajába túrtam ő pedig a derekamra vezette a kezét és egy pillanatra megszakította a csókot.
-Arra ,hogy nem tudom be tartani az ígéretem. -Lehelte a számra majd újra lecsapott rá. Egyre hevesebben csókolt én pedig nem toltam el. Nem voltam rá képes. Igaza volt nem ellenkeztem és most sem. -Kérlek Nora ne mond azt ,hogy nem élvezted.
-Regulus..én.
-Nora az én érzéseim nem fognak meg változni..nem is akarom ,hogy meg változzanak és ne is számíts rá.
-Regulus miért csinálod ezt velem? Én..szeretlek! -Ez a szó volt A szó..hogy ő és én mi..lettünk. -De Regulus ,ígérd meg nekem ,hogy senki nem tudja megm
-Ígérem ,de hogy..
-Ne aggódj majd vigyázunk.
-El kellene mennünk.
-Nem ,nem hagyhatjuk itt Anyáékat.
-Már miért ne hagyhatnánk?
-Mert..
-Sirius is el ment.
-De neki nyomós oka volt rá.
-Nyomós ok? Nekünk nincs?
-De..nem nem lehet ,de ígérem beszélünk róla csak ,ne most ez egyszerre nagyon.
-Sok. -Fejezte a mondatomat.
-Igen ,most megyek öltözni..Olivia!
-Kisasszony? Miben segíthet Olivia?
-Hát ,a fűző.
-Ooo igen..Oliva meg csinálja..Olivia segít.
-Rendben. -Ki másztam az ágyból..vagyis ki akartam.
-Olivia ,nyugodtan menj le..Nora meg tudja csinálni egyedül.
-De Regulus gazdám...Olivia segít ,Oliviának segítenie kell.
-Menj le nyugodtan Nora majd meg csinálja.
-De..
-Meg kértelek.
-Ahogy Regulus gazdám parancsolja. -Olivia ahogy ki ment rögtön Regulus felé fordultam.
-Nem tudom meg csinálni.
-De én igen.
-Ooo tehát ez volt a terved? -Persze ,szerinted miért küldtem le ,hogy egyedül szenvedj?
-Nem tudom lehet jót nevettél volna rajtam.
-Nem ,na gyere menjünk.
-Menjünk. -És újra meg csinálta. Nem tudom miért jó ez neki. Na mindegy ,miután fel öltöztünk el indultunk lefelé.
-Hol van Sirius!?
-Nem tudjuk Anyám.
-Hová tűnt? Orion! Hol van?
-Össze vesztetek nem? Miért kellett a Cruciatus átkot használnotok rajta? -Ki csúszott a számon. De nem bántam meg a pofon után sem. Igen először pofozott meg az anyám.
-Hogy mersz..
-Igazam van!
-Tűnés a szobátokba! Mindketten! És megne lássalak titeket lent!
-Igen Anyám..Nora,gyere. -El indultunk fel a lépcsőn. Holnap megyünk vissza a Roxfortba. Ki kellett volna még élveznünk a nyár utolsó napját. Erre kuksolhatunk a szobánkban. Mikor fel értünk egyszer csak meg szólalt Reg -Még most sem tetszik a "menjünk el" dolog?
-Most már kezd, én megyek pakolni a ládámba.
-Oké majd nemsokára be nézek.
-Rendben. -Szerettem volna tudni Siriusról. Hogy hol van..hogy jól van-e. Vagy hogy egyáltalán miért ment el. Holnap biztos ,hogy beszélek vele. Nem fognak érdekelni a kifogásai. Akartam neki levelet írni de mivel nem tudom hol van így nehéz lenne rá találni. Nem értem még most sem ,hogy mire volt ez jó. Mármint..Sirius mindig is forró fejű volt de sosem gondoltam volna ,hogy elszökik és még annyi üzenetet sem ír ,hogy ne aggódjatok vagy valami. Nem értem! Teljesen fel fordultak a gondolatok az agyamban. Két kezet éreztem meg a derekamon.
-Minden rendben?
-Hogyne ,miért?
-Mert tíz perce állok itt és meg sem mozdultál.
-Ja ,gondolkodtam nincs semmi baj.
-Jól van ,segítsek be pakolni?
-Nem kell meg tudom csinálni.
-Biztos ,hogy ne segítsek?
-Nem ,köszi meg csinálom egyedül.
-Jól van ,mit csináljunk ma?
-Hát le nem mehetünk.
-Igen arra én is rá jöttem. Mondj valami ötletet.
-De nincs semmi.
-Jó akkor majd ki találunk valamit.
-Rendben ,csak be pakolok.