Harapj Már Meg Te Idióta! [larry stylinson] /ÁTÍRÁS ALATT/

Tizenötödik

Ma reggel Harry mellkasán ébredtem, már vagy fél órája fekszek és figyelem, hogy milyen csodával áldott meg engem az élet.

-Tudom, hogy nézel-

Szólalt meg reggeli hangján Harry és mosolyra húzta a száját, oda hajoltam és egy gyengéd csókot adtam neki.

-Gyere csináljunk reggelit-

Húztam ki az ágyból mire megláttan újra felső testét, beharapott szájjal néztem végig rajta.

-Vagy mást is csinálhatunk-

Mondtam kaján vigyorral, vissza löktem az ágyra, ölébe ültem. Szájára hajoltam és falni kezdtem, ő bele markolt fenekembe és ágyékára húzott amitől mindketten felnyögtünk.

-Le akarlak szopni-

Súgtam fülébe, amitől mordult egyet jólesően. Letérdeltem elé, adtam pár puszit férfiasságára boxeren keresztül majd lehúztam, farka egyből alhasához csapódott. Körbe nyaltam a szám és ráhajoltam.

Harry szemszöge:

Lassan bekapta férfiasságom amitől már csillagokat láttam, szemembe nézett és úgy engedett be egyre többet szájába, basszus, hogy tudja ezt ilyen ártatlan fejjel csinálni?

Nagyon sok emberrel voltam már, de az biztos, hogy ő vele a legjobb.. Egy hirtelen mozdulattal torkára engedett amitől hatalmasat nyögtem és szájába  élveztem, egyből lenyelte és fel hajolt hozzám egy csókra.

Ölembe húztam és átöleltem.

Louis szemszöge:

Olyan boldog voltam, úgy ölelt, mintha soha nem akart volna többé elengedni.

-Mostmár csinálhatjuk a reggelit de inkább öltözzünk fel mert így 5 percet nem bírunk ki-

Mondta Harry kuncogva amitől nekem is mosolyra húzódott a szám.

Gyorsan felöltöztünk és csináltunk reggelit.

-Louis, 10 perced van elkészülni, várlak a kocsinál-

Adott egy csókot Harry, rám kacsintott és kiment, fogalmam sem volt hova megyünk. Gyorsan elkészültem és mentem is.

-Hova megyünk Hazz?-

Néztem rá.

-Majd meglátod-

-Naaa mond el..-

Néztem rá cukin.

-Nem nem.. Nehéz ellen állni de ez titok-

Amikor oda értünk, Harry bekötötte a szemem egy kendővel.

-Nyugi Louis, vigyázok, hogy ne ess el-

Amikor oda értünk levette a szememről a kendőt, nekem meg tátva maradt a szám.

-Na..? Tetszik?-

Kérdezi izgatottan Harry.
Itt vagyunk az erdő közepén, egy apró kis patak folyik, ami körül több száz kis virág vagy, egy szó; gyönyörű.

Bólogatva Harry nyakába borultam, szoros ölelésbe vont.
Leültünk a földre és beszélgetni kezdtünk.

-Louis én mondani szeretnék valamit...-

-mit szeretnél?-

Itt vett egy nagy levegőt.

-Szóval.. Mióta megláttalak azóta nem voltál közömbös számomra, az elején még próbáltam ezt az egész érzést, ezt a vonzalmat félre hagyni és az eszemet követni. De egy idő után már nem tudtam, beléd szerettem...Amikor megtudtam, hogy nem lehetünk együtt, egyszerűen össze törtem folyamatosan sírtam szörnyen gyengének éreztem magam, de aztán hívott apám és elmondta, hogyha vámpírrá változtatlak akkor még lehet közös jövőnk. Itt úgy éreztem van még remény elmentem hozzád, arra számítottam, hogy leordibálsz és elküldesz amit meg is értettem volna, mert szörnyen kezeltem ezt az egészet.. és az az érzés.. Amikor bele egyeztél, hogy átváltoztassalak..-

Szipogtunk, mert már mindketten sírtunk.

-Az leírhatatlan volt.. És megtörtént vámpírrá változtál csak értem.. Ezekről a dolgokról még majd persze beszélgetünk kell hisz nem olyan mint a rendes ember élet.. De ez most nem is lényeg..-

Nézett rám, könnyes szemekkel.

-Én csak..-

Vett egy nagy levegőt.

-Louis tomlinson.. Lennél a barátom?-

Azt se tudtam mit szóljak, eszeveszettül bólogatni kezdtem.

-Igen!! Igen és igen! -

Mondtam és hevesen megcsókoltam, behúzott ölébe és szorosan átöleltük egymást, soha többé nem akartam elengedni, úgy éreztem megtaláltam a legfontosabb embert számomra, aki majd jövőben bearanyozza minden napom, és a legboldogabbá tesz.

- örökké szeretlek Harry-

-Én is téged Louis..-

Suttogta és egy újabb forró csókban forrtunk össze.

nagyon köszönöm, hogy eddig is olvastad. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyien elolvassátok. Lehet ez valakinek nem sok de nekem ez is tökéletes!!

Szeretek mindenkit!!