Miért ennyire nehéz? { Befejezett}

11. fejezet

Költözés

Április végére megvolt a ház, be is költöztünk. Az új iskolába is elkezdtem járni. Egy hétköznapi gimnázium volt, ami nagyon megtetszett. A házunk egy igazán egyszerű négy szobával, egy kis nappalival, konyhával egybe épített ebédlővel kialakított ház volt. Enyém lett a legnagyobb szoba, melynek a falát Maciékkal, Noncsival , Samuval meg Bálinttal festettünk ki, halvány szürkére, melyekre sötétebb kékkel, pirossal meg zölddel festék pacákat csináltunk, kettő ablak található a szobámba melyből egyik a tóra néz, a másik a kertünkre. Nagyon jó érzés volt velük együtt végig csinálni. Ők az igazi barátaim, és azok is maradnak.

Délután a fiúk segítettek apámnak a maradék bútorokat behozni. Addig Ágival és Noémivel Kitakarítottuk a többi helységet is és a konyhát,az ebédlővel együtt lefestettük fehérre. Nagyon jól nézett ki pedig üres volt,mégis azt éreztem hogy itt elkezdődhet valami,amitől nem félek.  Estére kész lett a szobém az ebédlő és a konyha, a srácok nálunk töltötték az estét, és folytattuk a munkát. A következő szoba Ágiéké volt, amit halvány kék színnel ajándékoztunk meg. A WC meg a garázs is fehér színt kapott,ugyan így a kettő kimaradt szoba is. A nappaliba barack-színt választottam. Reggelre végeztünk mindennel. Nagy fáradtan ledobtuk magunkat a kertben és aput megkértem rendeljen három nagy családi pizzát . Amíg nem érkezett ki beszélgettünk, mivel a járólapokat, a csempéket is fel kell rakni. Arra jutottunk ma megcsinálunk együtt annyit amennyit lehet és a többit folytatják apuék amíg iskolába vagyok.

Ebéd után neki is láttunk. A szobámba szürkésebb fa jellegű járólapot kaptam amit pár óra alatt meg is csináltunk, ez idő alatt apum és Ági a fürdőt csempézték. A választás egy egyszerű fehér csempére esett. Arra jutottunk hogy a konyhába egy szürkésebb árnyalatú csempe kerül, barna parketta szerű lapokkal, amit végig vezetünk a lakáson a szobák kivételével minden hova. A többi szobába amik kimaradtak oda fa parkettát raktunk le, a garázsba szürkés lapokat. Estére befejeztük, száradással együtt így óvatosan járkáltunk benne. A srácok haza mentek, Noncsiért és Bálintért meg Samuért Noémi anyja jött.

 Másnap az ébresztőm hangos kerregése zökkentett kis álmomból. felkeltem a szivacsomról, majd a dobozok felé vettem az irányt. Igen az egyéb bútorok a fürdőszobai dolgok voltak, ma jönnek meg a szekrények,ágyak, konyhai - nappali dolgok. A szőnyegekért apuék ma mennek csak gyors eldobnak suliba. Tankcsapdás pólómat egy piros flanel inggel díszítettem. Szakadt farmerem mellé a bakancsomat meg pár láncot raktam. Sminkelni sosem szoktam feltűnően, max egy szempillaspirál. Mikor késznek nyilvánítottam magam szóltam édes apámnak hogy indulhatunk. Az úton rádiót hallgattunk és énekeltünk. Hiányzott már de tényleg. Mikor végre oda értünk adtam egy puszit neki majd kiszálltam. Ismerős arcokat keresve megpillantottam Larát, ő az egyik osztály társam, és ugyanúgy szereti a rockot mint én.

- Szia Lara.- intettem neki mire felém fordította arcát.- Szia Lolo, hogy vagy? Haladtok a házzal? - Igen haladunk szerencsére. Megyünk?- biccentettem az iskola irányába mire ő bólintott és elindultunk. A többi osztály társammal sincs baj, itt szerencsére nincsenek azok a pláza cicák akik minden percben "nyávognak" valamin. Összesen 17-en vagyunk, és össze tartunk. A napom hamar eltelt , pedig volt matek ami olyan volt mint az örökké valóság, azt hittem hogy a tanár úr sosem akarja már befejezni.Dolgozatot írtam fizikából hogy fel mérje a tanárom kell e  plusz óra, de ugyan így volt magyarból is. Az eredmények persze azt sugallták hogy nem kellenek a felzárkóztató órák, szóval megnyugodtam. Tesi órán a tanárom osztott ki lapokat,amik valami sport egyesületek voltak, és ha sportolni szeretnénk jelentkezzünk valamelyik csapatba. Természetesen volt foci és megpályáztam a lány foci csapatot. Mire haza értem azt hittem bealszok, szörnyen fárasztó volt.

- Sziasztok, megjöttem.- kiáltottam mikor benyitottam a lakásba, de semmi válasz. Ekkor észre vettem hogy a konyhában van egy lyuk a falban. Mi a szösz. Kimentem rajta és ekkor vettem észre hogy apum és pár ismerőse teraszt csinálnak a konyhából nyílva.

- Sziasztok ! - köszöntem nekik is hangosan mire felkapták a fejüket és mosolyogva intettek majd folytatták a munkát. - Szia Laura, milyen volt az iskola?- kérdezte apám miközben a terasz feletti tetőt csinálta.- Nem volt semmi érdekes, kettő tantárgyból írtam egy dolgozatot,hogy a tanárjaim fel mérjék mennyire okos vagyok.- hangsúlyoztam az "okos" szót mire apa nevetni kezdett. Nem vártam más reakciót. Bementem a kertbe ahol Ágit pillantottam meg a fákkal bajlódni, oda siettem hozzá és neki álltunk együtt.

- Köszönöm a segítséged.- mondta egy ölelésbe zárva.- Ugyan semmiség, mit kell még csinálni?- lestem körbe majd elindult a kapu irányába. - Le kéne festeni a kaput, amit mindjárt elkezdünk együtt, utána a bútorokat kéne elrendezni.- ecsetelte majd neki is álltunk. Miközben festettünk vicces gyermekkori történeteket meséltünk egymásnak, amin nagyon nagyokat nevettünk. Végeztünk ezzel,majd ahogy mondta be mentünk a házba , ahol először a konyhai bútorokat rendeztük. Apa már felrakta a falra a szekrényeket, Ágival meg alá igazítottuk az alsó részét. Az ebédkőasztalt össze szereltük, majd a garázsban pihenő székeket be hoztuk. Az ő szobájukat már megcsinálták a szekrényem, és a polcomat már össze rakták de rám vár hogy elrendezzem. Amint végeztünk a konyhába be léptem a szobámba és a tervemet össze szedtem hogy nézzen ki ez a helyiség . Össze tologattam, arrébb rángattam a cuccokat és fél óra szenvedés után kész voltam, idegileg is.

Megvacsoráztunk majd bementem a szobámba, elpakoltam a holnapi cuccaim majd felnéztem a közösségikre. Volt egy értesítésem amin a szívem kihagyott egy ütemet.

"Vas Gergő ismerősnek jelölte"