The Perfect Storm (Fred Weasley)

1. Az Odú

Az elkövetkezendő másfél hét egy szempillantás alatt elrepült. Harlow igyekezett viszonozni Ron és Hermione kedvességét és segített amiben csak lehetett. Beszerezte Hermione kiegészítőit, elvitte a tisztítóba Ron zakóját, segített összeállítani az előételeket. Egy szóval, próbált minél hasznosabb lenni.

Az utazás reggelén, miközben reggeliztek, Pulipinty repült be az ablakon és ejtette gazdája ölébe a Reggeli próféta legújabb számát, valamint egy levelet.

Ron megsimogatta a kismadarát és megkínálta a reggeliből.

-Anya az.-szólt félig teli szájjal, miközben olvasni kezdte a levelet.- Mondtam neki, hogy ma délután érkezünk.

-Anyukádnak nem baj, hogy én is megyek Ron?-kérdezte Harlow és a müzlis tálat kezdte fixírozni.

-Héé, ezt már megbeszéltük. Különben is, anya mindig is kedvelt téged.-Ron bíztatóan rámosolygott.

Harlow szemöldöke felszaladt.

-Anyukád tudja, hogy ki vagyok?

-Hát, leírtam a neved és a válasz alapján nagyon is képben van. Még írja is, hogy várja, hogy személyesen is megismerhessen.

Ez érdekes...

-Harry és Ginny is ott vannak már?- kérdezte izgatottan Hermione.

-Ó igen...majdnem telt ház van. Bill és Fleur azt hiszem csak az esküvő napjára érnek oda, és nem is maradnak a lakodalom után. Ginny, Harry, Percy, Charlie, George, Angelina és Fred pedig már mind otthon.

Fred...

Hermione tekintete találkozott Harlow-éval. Nem ő volt az egyetlen aki képben volt Hermione szívügyeivel, ez oda-vissza igaz volt. Még anno a Roxfort-os években, Hermione szentül meg volt győződve, hogy Harlow és Fred tetszenek egymásnak, csak túl gyökerek ahhoz, hogy kezeljék a helyzetet, és inkább oda-vissza szívatták egymást. noha Hermione-nak sem nagyon volt joga ítélkezni tekintve, hogy meddig kerülgették egymást Ron-nal.

-Hát ez remek...-sóhajtott a lány.

-Figyi, tudom, hogy nem kifejezetten rajongtok egymásért..-kezdte Ron.

-Ohh..de finoman fogalmaztál.-nevetett fel szarkasztikusan Harlow.

-De..ne már Harls.-szólt közbe Hermione.- Mióta nem találkoztatok? 5-6 éve? Fred már nem az a hülye gyerek aki 16 évesen volt.

-Háát..-kezdte Ron, de Hermione sípcsonton rúgta, mire elhallgatott.

-Jó ez igaz... De kérlek ne kényszerítsetek, hogy a közelében legyek.

Ron és Hermione kétségbeesetten összenéztek.

-Hát...igazából, sajnos...nem tudtuk máshogy megoldani az ülésrendet..- kezdte Hermione.- És, hát egy asztalnál ültök a vacsoránál.

Harlow szemei kikerekedtek. Szíve szerint, kikelt volna magából, de így is sokkal tartozott a barátainak, szóval vett egy mély levegőt, mielőtt megszólalt.

-Oké...semmi gond. Akkor felnőttként kezelem a dolgokat.-határozottan bólintott, de ő maga sem hitte el amit mond.

Fred Weasley-ről volt szó, az isten szerelmére. Ismerte magát már annyira, hogy bunkó lesz, mint a föld. Akár mennyire is kedves az alaptermészete, Fred puszta létezése is kihozta a sodrából.

Hermione és Ron némán lekommunikáták, hogy a lány egy szavát sem hiszik el.

—-

-Akkor minden meg van?-kérdezte Hermione teljes izgalommal. Nem csoda 2 nap múlva férjhez megy.