Fred Weasley-vel az élet

1.2. : Az Abszol út

A nyár érdekesen és meglehetősen gyorsan telt el. Persze sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg igaz-e, amit mondanak, hogy boszorkány vagyok, de Doroti és Margaret sokat segített, hogy fel tudjam dolgozni. Barátnőmmel nagyon vártuk az évkezdést és elég sok időt is töltöttünk együtt (bár ez egyébként is így lett volna).

A hátralevő hónapokban azzal szórakoztunk, hogy Dorotival megterveztük az egész tanévet. Valójában nem sok mindent tudtunk az ottani, Roxforti dolgokról, de azt igen, hogy nem úgy lesz semmi ahogy azt mi elterveztük. Ennek ellenére nagyon szórakoztató volt elképzelni ahogy egy órán ülve viccelődünk pár barát társaságában, vagy éppen az év csínyét hajtjuk végre. Nem akartunk sok barátot szerezni, csak néhányat, de igaz barátokat.

Margaret régi könyveit bújva teltek az utolsó heteink az indulásig. Próbáltam a lehető legtöbb információt gyűjteni a varázsló világról, több-kevesebb sikerrel.

Egyik nap, egészen pontosan augusztus harmincadikán, azon kaptam magam, hogy a csomagjaim pakolom. Ugyan nem volt még sok dolgom, de augusztus utolsó napján mentünk vásárolni az iskolára, és ezt a napot Dorotiék házában töltöttem, ugyanis velük tartottam az Abszol útra (ha jól értettem barátnőm szavait). A bőröndbe főként az alap dolgaim kerültek. Ruhák, fésű, és hasonló pipere cuccok. A pakolásba anya is besegített, majd mikor végeztünk apához társultunk, aki a konyhában ügyködött a vacsorán. Miután elfogyasztottuk, még beszélgettünk. Átbeszéltük az alap dolgokat, és hogy küldök majd levelet szüleimnek. A szavamat adtam rá. Vacsora után a szobámba mentem, lefürödtem, és már ágyban is voltam. Tudtam, hogy másnap hosszú napom lesz, mégsem jött könnyen álom a szememre.

… …

Másnap reggel fél kilenckor anya hangja ébresztett fel. Annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam aludni, viszont semmi nem vehette a kedvem. Mi lesz velem holnap, ha már ma sem tudtam aludni te jó ég. Fáradtan, de kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a köntösöm, és már lent is voltam reggelizni. Anya és apa is jöttek Dorotiékhoz, amit nem bántam, hiszen így egy kicsit több időt tölthettem velük.

A reggeli befejeztével már is a szobám felé vettem az irányt, és készülődni kezdtem. Fogat mostam, felvettem egy fehér, bő pólót, és egy fekete farmersortot. A hajam egy laza kontyba fogtam, és már a csomagommal álltam a nappali közepén. Lassan anyuék is leértek, amíg én azt ellenőriztem biztos mindent elraktam-e. Elindultunk, és pár perc múlva Dorotinál is voltam, hiszen csak pár utcával lakott arrébb.

- Szia Kiara! Merlinre de hiányoztál! – barátnőm így fogadott és egy szempillantás alatt a nyakamba is ugrott.

- Szia, nekem is te! De megfojtasz te lány. – mondtam majd, nevetve elváltunk, és a ház felé vettük az irányt. Bent Margaret várt, ő is szorosan megölelt, majd míg mi Doroti szobájába mentünk, hogy letegyük a csomagjaim, a szüleim még lent beszélgettek barátnőm anyukájával.

- Készen álltok egy jó kis vásárlásra? – nyitott be Margaret, nem sokkal később.

- Sokkal jobban, mint gondolnád! – feleltem, és egy mosoly ült az arcomra. Barátnőm csak felnevetett, és nemsokára már indulásra készek is voltunk. Autóval mentünk, hiszen nem volt messze innen London. Gyorsan beszálltunk a járműbe, miután elbúcsúztam szüleimtől, és már indultunk is.

Mikor a városba értünk csak csodáltam az egészet. Természetesen többször is voltam már itt, de mindig magával ragadott a hangulat. Egy zsúfolt utca felé vettük az irányt.

- Biztos, hogy itt mindent meg fogunk tatálni? - kérdeztem bizonytalanul, ahogy a listám fogtam. Már egy ideje az utcában sétáltunk, de egyetlen pálcákkal vagy üstökkel teli boltot sem láttam.