Fred Weasley-vel az élet

1.3.: Egy nem mindennapi utazás

Mint említettem az idő gyorsan eltelt felettünk, vásárlás, és utazás közben is. Ebből következett, hogy mire visszaértünk Dorotiékhoz (mivel itt töltöttem az estét), már csak vacsorára, fürdésre és pakolásra volt idő. Másnap reggel pedig indulhattunk is vissza Londonba. De ennyire ne szaladjunk előre.

Mikor hazaértünk ledobtuk magunkat a kanapéra. Az óra éppen a hat órát ütötte, így Margaret úgy döntött nekiáll a vacsorának, amíg mi barátnőmmel a fürdőszobát vettük igénybe. Gyorsan lefürödtünk, először én, majd Doroti, aztán már is a konyhában ettük a frissen készült gofrikat.
A vacsora után Margaret segítségével elpakoltuk az utazóbőröndünkbe a ma vásárolt csomagokat. Ez egész gyorsan megvolt így a nappaliban még volt időnk beszélgetni egyet. Gőzölgő teáinkkal leültünk a kanapéra és így ment el fél óra. Az idillinek Doroti ásítása vetett véget.

- Na jó lányok. Kilenc óra van, és holnap hosszú napotok lesz. Ideje aludni. - szólt Margaret, látván, ahogy barátnőm és köztem terjedt az ásítás oda-vissza - Holnap nyolckor kelünk, hogy biztosan odaérjünk. Ágyba gyorsan. - terelt minket a szoba felé.
Amint felértünk, pár perc múlva ágyban is voltunk. A tegnaphoz képest sokkal kevesebbet forgolódtam, és kis idő múlva elnyomta a szememet az álom.

... ...

Másnap reggel, még az igazak álmát aludtam, mikor barátnőm úgy gondolta ma reggeli csínyét nem csak hogy nélkülem, hanem egyenesen rajtam próbálja ki. Ez nem volt más, mint a pálcájának egy ártatlan próbája.

- Jó reggelt Álomszuszék... - hallottam suttogó hangját, majd egy pillanat múlva...

BUMM

Jól gondoljátok. Egy egyszerű, mégis könnyű robbanóbűbáj próbájának az áldozata lettem. Annyira megijedtem, hogy egyenesen a padlón kötöttem ki. Egy kicsit megütöttem a kezem, de nem foglalkoztam vele, hiszem ott volt a lehetőség szó szerint a kezembe. A párnámat, amit sikerült esés közben magammal hoznom az ágyról, Dorotihoz vágtam. Erre reagálva a lány máris mellettem termett, és csiklandozni kezdett. Én persze próbáltam ugyanezt tenni, majd mikor mind a ketten a nevetéstől a földön fetrengve csikiztük egymást, benyitott Margaret.

- Jó re...- mondatát félbehagyva nézett ránk az ajtóból. Egy másodpercre abbahagytuk egymás „kínzását" és egyenesen rá néztünk - Minden oké lányok? - mint akik most szabadultak a diliből, felprüszköltünk, és kétszer olyan hangosan nevettük el magunkat, mint azelőtt. Doroti próbálta elmagyarázni, de nevetni, a könnyeit törölgetni és beszélni egyszerre nem volt könnyű. - Oké. Úgy veszem minden rendben. Ha megnyugodtatok gyertek reggelizni, amíg még meleg. - mondta ő is nevetve, majd a konyha felé vette az irányt. El tudom képzelni magunkat ahogy ott szenvedünk a földön, nem csodálom, hogy nevetett.

Nem sokkal később megnyugodtunk, és Margaret kérésére lementünk a konyhába. Az asztalon már várt minket a palacsinta friss gyümölcsökkel és mellette egy bögre gőzölgő kakaóval. Barátnőm mellett helyet foglaltam, és végül Margaret is csatlakozott a saját adagjával. Elfogyasztottuk a reggelit, és Dorotival szinte egyszerre rohantunk fel a szobájába, az utolsó simításokat elvégezni a megjelenésünkön. Még gyorsan visszafordultam a lépcsőfordulóból:

- Köszönöm a reggelit Margaret. Nagyon finom volt. - egy mosolyt küldtem az asszony felé, amit viszonzott, majd végleg felszaladtam a lépcsőn barátnőm után. Fogat mostunk, felöltöztünk, majd a hajunkat is megigazítottuk. A hajamat csak megfésültem, és hagytam kiengedve, majd a számra egy ajakápolót kentem. Mivel tegnaphoz képest elég hűvös időre ébredtünk, így egy fekete hosszú farmer, és egy vörös kötött pulcsi mellett döntöttem. Be kell valljam szerettem ezt a színt, és a feketét is nagyon jól kiegészítette.
Pár perccel később már lent álltunk a bőröndjeink mellett, baglyaink kalitkájával a kezünkben, és indulásra készen vártuk Margaretet. Szinte észre sem vettem, de percek alatt az autóban ültem, egyre távolodva szülővárosomtól. Tudtam, hogy egy ideig nem látom újra, de jó embereket ismerhetek meg, és ez a tény nyugtatott egész úton.