krétapor és sár // scarabedo [hun|completed]

4

Másnap reggel Scaramouche első gondolata az, hogy miért mondta el Albedonak mindezt. Egyedül Tartaglia tudott csak szökésének történetéről, na meg persze a Crux egész legénysége - sőt, a húgáról még a hajó kapitányának, Beidounak sem mesélt.

A második pedig az, hogy Albedo hova tűnt.

— Itt vagyok, — Albedo talán természetfeletti képességekkel is rendelkezik? — csinálok kávét, ha kérsz.

— Megköszönném. — ásít Scaramouche.

Hogy mégis miből készít kávét Albedo, az Scaramouche előtt is rejtély maradt, amíg meg nem pillantja a kis asztalon a törött cserépdarabokat, egy kupac hót és egy szál jól megtaposott mentát. Bármennyire is próbál figyelni, a Harbinger nem tudja felfogni, hogyan lett ebből két bögre forró kávé.

— Tessék. — nyújtja a csészét Scaramouchenak.

— Köszönöm.

Albedo épp mondani akarna valamit, amikor Paimon félreismerhetetlen, magas hangja megszakítja a reggel idilljét.

— Lumine, siessünk már, megfagyok! — siránkozik a tündér.

Scaramouche majdnem kiköpi a kávéját. Ó igen, Lumine.

— Ah, a Tiszteletbeli Lovag.

Ki egyéb.

A Harbinger gyorsan magába dönti a kávéját, és lemondóan szorongatja a bögrét.

— Albedo! El nem hiszed, mit találtunk! — integet Paimon — ...Eh?

— Jó reggelt, Lumine, Paimon, épp időben, — köszönti őket Albedo — most keltünk fel. Ő itt Balladeer.

— T-Te...! — Lumine szóhoz sem jut, rögtön előkapja a kardját, de nem mer támadni.

— Hát ismét találkozunk, Lumine. — áll fel Scaramouche.

— Óh, ismeritek egymást... Öhm, valami gond van? — néz kissé összezavarodva a Kreideprinz.

— Ezt inkább én kérdezném tőled, Albedo, — sétál felé lassan a szőke lány — ugye minden rendben? Nem bántott?

— Tessék? — pislog kettőt a férfi.

— Miért vagy ilyen előítéletes, drága Utazó? — válaszol gúnyosan Scaramouche, a korábbi barátságos hangvételének nyoma sincs.

— Előítéletes? — a félelem helyett már a gúny beszél Lumine-ból is — Hah! A múltkor meg akartál ölni! Különben is, elég tapasztalatom van már a magadfajtával, tanultam a liyueiekből és tudom, hogy a Fatuiban sosem lehet megbízni.

Lumine védelmezve Albedo elé sétál.

— Ő itt, — mutat Scaramouche-ra — a hatodik Fatu Harbinger, Scaramouche.

— Igen, tudom. — bólint Albedo.

Néhány másodpercnyi csend után Scaramouche, Lumine és Paimon egyszerre szólalnak meg.

— Tessék?

Scaramouche olyan butának érzi most magát! Hogy őszinte legyen, a tegnapi éjszaka után félt attól, hogy ha Albedo megtudja a valódi kilétét, csalódni fog benne, de most... Most ő érzi becsapva magát.

— Ennyire meglepő? — kérdezi Albedo.

Erre egyikük sem válaszol.

— Ha Balladeer... vagyis Scaramouche meg akarna ölni, már rég megtette volna. Bőven volt rá alkalma a múlt éjszaka során.

— Múlt... éjszaka? — kérdez vissza Lumine és Paimon.

— Igen, igen, együtt töltöttük az éjjelt. — válaszol Albedo.

— Együtt az... — csak Lumine megrettent arca és Paimon szótlansága érttette meg Albedoval, pontosan mire gondolnak.

— Jaj, dehogyis, nem úgy, — nyugtatja az utazókat Albedo — Scaramouche még az előtt elaludt, hogy bármi ilyen sorra került volna.

Ha Scaramouche lány lenne, most minden bizonnyal sikítana egy jó nagyot.

— Elnézést?! — az arca vörösebb Dragonspine legfényesebb Crimson Agate-néjál is.

Albedo, a Harbingert teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, ismét Lumine-ék felé fordul.

— Mondd csak, Paimon, mit is találtatok?

— Durin... szívét... — hebegi a tündér.

— Mhm. — kap elő Albedo egy újabb lapot — Folytassátok csak.

— Hát öhm... Szóval... — kezd bele a még mindig kissé zavart Lumine — A környéke tele volt Fatui katonákkal, de hamar végeztünk velük.

— Ah, igen, minden újonc selejt... — gondolkozik hangosan a Harbinger. Lumine bólint.

— Ezután meg akartuk nézni közelebbről is, de egyrészt nagyon forró volt, másrészt valamilyen mechanizmus védi, amit nem tudtunk megoldani. — fejezi be a lány.

— És meg is van... — húz egy végső vonalat az alkimista.

— Hé, Albedo, figyelsz te ránk egyáltalán? — kiabál Paimon.

Albedo bólogat.

— Persze, persze.

— Fogadjunk, hogy megint rajzolsz! — üti ki mérgesen a tündér a táblát a kezéből.

Scaramouche akaratlanul is letekint a földre és - ismét - elpirul. A rajzon ugyanis ő szerepel.

— Nem tetszik? — kérdezi csalódottan Albedo — Mindegy, tedd el, amúgy is neked akartam adni.

— Nem... Csak... — Scaramouche inkább gyorsan elteszi.

— Akkor... Mehetünk? — kérdezi Lumine.

— Persze. — mondja Albedo — Scaramouche, jössz te is?

— Igen. — bólint.