* pink moon * (l. s. oneshot) ✅

Pink Moon

Izgatottan pillantgatott fel az égre, mint aki az összes kis ragyogó csillag helyét tudni szeretné, ám igazából a gondolatai teljesen máshol jártak. Az óra ütemes, kissé idegesítő kattogása, az égbolt folyamatos sötétedése arra emlékeztette Őt, hogy bizony az idő telik és Louis még mindig nem jött el. Pedig annyira hiányzott már neki! Az illata, ahogy csörömpölve megérkezik, hogy megölelje, puszilgassa, Göndörkének hívja, miközben az ujjait jólesően elmerítené csigácskás hajában, hogy reggelit csináljon neki, még ha tudja is, hogy ehetetlen és hogy újra meg újra megcsókolja. De Louis mégsem jött el.

Könnyes szemében tükröződött  a millió pici napocska. A találkozó, nevezhetjük randinak is, 8 órára volt megbeszélve.
Az óra pedig kitartóan közeledett a tízes szám felé, és kattogásával mintha a fiú összetört szívén kacagott volna.
Harrynek pedig nagyon fontos volt a mai nap. Reménykedve nézett az ég felé : várta hogy a szürke, rideg Hold rózsaszínre váltson. Azt már észre vette, hogy a Földhöz tartozó égitest különösen ragyog, de naiv kis szívével várta, hogy a számára oly' kedves rózsaszín szín hiú módon átfesse az egészet. De Louist még ennél jobban is várta. Már csak gondolatára is, hogy szerelme felültette Őt, keservesen sírni kezdett. Mintha az elejtett könnycseppek visszapörgethetnék az időt. Mert ez lett volna az egyik leggyönyörűbb randevújuk, ha a kékszemű vette volna a fáradságot, hogy el is jöjjön rá.

Vagy lehet, hogy megsérült? - futott át az agyán hirtelen, ám  gyorsan el is vetette hátborzongató képzelgését, miszerint Louis egy kórházi ágyon fekszik ájultan, mielőtt mégjobban aggódni kezd. Bár nem hitte, hogy ennél jobban is lehetséges.

Kezdett fázni, mert hiába volt már tavasz a tél még vissza - vissza kacsintgatott és ez bizony az éjszakákon látszódott leginkább.
- Ha Louis itt lenne, most odaadná a kabátját, hisz Ő annyira udvarias.  Tessék, már megint kócos hajú udvarlójára gondol, akibe már első pillanatra menthetetlenül szerelmes lett, bár az egész világ dobálhatot volna neki mentőövet, Ő bizony akkor is derűsen, szerelmes pírral az arcán fulladt volna bele az Őt elutasító habokba.

Már szinte rázta a zokogás, hogy másik fele bizony elfelejtette Őt, mikor hátulról két izmos, de gondoskodó kar ölelte át, egy otthonra emlékeztető illatfelhővel együtt.
Harry még levegőt venni is elfelejtett, bár lehet a meglepettségtől vagy a hihetetlen boldogságtól ami Őt most hatalmába kerítette és esze ágában sem volt elengedni, ahogy az Őt ölelő fiúnak sem.
Bármennyire is a világ legboldoggab emberének érezte most magát, az első kérdes ami kibukott belőle, újra sírásra késztette.

- H-hol voltál?

Louis szíve összeszorult mikor meglátta babája csodaszép arcát, amit most rút könnyek borítottak, gonoszan szaladgálva össze-vissza az hamvas barackra emlékeztető pofiján mintha csak irigységből emberibbé akartak volna tenni egy kétségtelenül a Mennyországból származó angyalkát.

Louis lassan letörölgette könnyeit, majd egy puszit nyomott a helyükre, mintha ezzel elfeledtetthetné a sírással töltött órákat és összeragaszthatna egy összetört szívet. Talán valami csoda történhetett vagy a még mindig szürke Hold megsajnálta őket, mert sikerült neki. Harry bizalmasan bújt mégjobban a kékszemű ölelésébe.

- Ajándékot venni neked Hazzuska. - mondta ki nyugodtan és szeretetteljes mosolyra húzodtak ajkai amint meglátta kedvese reakcióját. Harry elhúzódott, meseszép zöld szemei kikerekedtek, arca pírba borult, mintha egész Japán elevenedett volna meg cseresznyevirágzáskor az idősebb fiú szemei előtt, telt eperszínű ajkai pedig egy hatalmas mosolyra húzódtak. Harry imádta az ajándékokat. Főleg ha azokat az ajándékokat Louistól kapta.

A kócos hajú vigyorogva a kabátzsebébe nyúlt és lassan kotorászni kezdett benne, ezzel mégtovább húzva a göndörke türelmét, amiből mindketten tudták, hogy nincs valami sok, majd Harry számára ezer évnek tűnő idő után egy egyszerű kis ezüst színű dobozt vett elő.

A zöld szemű fiú kíváncsian érte nyúlt, mire Louis hirtelen a földre ejtette a dobozkát.
-Hoppá! - nevetett a kócos, majd letérdelt és felvette a dobozt, de térdelve maradt.

Harry agya lázasan próbált valami ésszerű megoldást találni erre a szituációra, de nem igazán sikerült neki. Minden olyan különös volt. Annyira megmagyarázhatatlanul szerelmesen különös.
Harry becsukta a szemét. Gondolatban elszidta magát, amiért annyi romantikus filmet nézett, hogy rögtön ilyen butaságok jutnak eszébe, hogy Louis esetleg megkéri a kezét. Pedig pontosan az történt amiről titkon álmodozott.

Louis ragyogó kék szemével fogságban tartotta a másik őzike szemeit, amik túlragyogták az ég legfényesebb csillagát is. Majd egy örökkévalóság után Louis megszólalt karcos hangján amit a másik úgy imádott és semmiféle kertelés nélkül egyetlenegy mondatot mondott, hisz a többit már úgy is tudták. Egybeolvadt szívük folyamatosan szebbnél szebb szavakat suttogtak nekik.

-Harry Styles, megtisztelnél engem azzal, hogy hozzám jössz?

Az említett paranoiája rögtön csapda után kutatott és kiabált kétségbeesetten, az agyába ültetett szörny folyamatosan a következményeket sorolta neki megállás nélkül, már maga előtt látta a dühös menedzsmentet, a buzgó újságírókat akik botránya éheztek és meg is kapják azt. Míg végül az elméje zavarosan hangos kakofóniájába egy barátságos suttogás vegyült : Itt az ideje, hogy boldog légy!
Harry természetesen a szívére hallgatott.

Szeme ismét könnyes volt, de már a boldogságtól ami ha lehetséges mégjobban megszépítette amúgy is tökéletes arcát.
Remegő kezét óvatosan odanyújtotta Louisnak.
- Igen! - mondta boldogan, mire a térden álló fiú egy megkönnyebbült sóhaj után, hatalmas mosollyal húzta jegyese ujjára a gyűrűt. Egy gyönyörű arany színű karika volt rajta egy louisblue színű szívecskével.

- Tudom, hogy szereted ezt az árnyalatot, de úgy tűnik az ékszerészek már nem annyira - vakarta meg a tarkóját Louis. - Vagy 20 boltba elmentem a kedvedért, de a végén már úgy voltam vele, hogy pirosat kapsz!- Louis idegesen nevetgélve állt fel, Harry kuncogását hallgatva.
A fiatalabb fiú még percek múlva is  felszabadultan, boldogan és szerelmesen kacagott, mire Louis ajkai is mosolyra húzódtak.
Ujjai a fiatalabb derekára kulcsolódtak, mire Harry abbahagyta a nevetést és elpirulva nézett az azúrkék szemekbe, miknek tulajdonosa már magabiztosan nézett vissza rá, hisz' tudta, most már örökre együtt lesznek és mindentől megvédi majd az Ő Hazzáját.

Óvatosan megsimogatta felhevült arcocskáját, mire Harrynek még volt annyi lélekjelentléte, hogy Louis nyakába kulcsolja kezeit.
-Sz-szeretlek - mondta kábultan, mivel Louis ajkai már csak centiméterekre voltak a sajátjától.
-Én is téged - válaszolta az idősebb majd megcsókolta.

Percekig, ha nem órákig, de lehetséges, hogy egész éjszaka álltak kinnt ölelkezve s csókolózva a csillagok és a telihold alatt, amire Harry esküdni mert volna, hogy rózsaszínű volt.

Vége

Hát ennyi lett volna ez a kis oneshot.
Remélem tetszett 💗
Ha esetleg van valami hozzáfűzni valód, kulturáltan megfogalmazott kritikád, vagy kis véleményed nyugodtan írd le kommentbe, örülnék neki! ❤️
És ha esetleg megszeretted ezt a pici történetet és adsz egy csillagot boldoggá tennél!

Boldog pink Holdat mindenkinek!🌸🌕