A családgyűlés

23 1 0
                                    

Hangos léptekre ébredtem, biztosan George szaladgál megint az emeleten, gondoltam magamban. Vissza akartam aludni, amikor a nővérem hangját hallottam meg. Lehetetlen, hisz ő már lassan 2 éve kiutazott Németországba, amikor felvették az egyetemre. Gyorsan felpattantam, felvettem magamra az első inget amit megláttam, és kirohantam a szobámból. Nem tudtam szóhoz jutni mikor megpillantottam őt a folyosó végén. Éppen édesapámmal beszélgetett, nekem hátat fordítva.

- Elizabeth! (kiáltottam)

Gyors léptekkel odajött hozzám, és megöleltük egymást. Ebben a pillanatban nem gondoltam arra, hogy miért jött haza Angliába, mert nem is érdekelt. A hosszas ölelkedés után édesapám megkért, hogy vezessem Elizabeth-et a nappaliba. Így is tettem. Nagy meglepetés ért amikor a tágas teremben megláttam nénikémet, és Sara-t a harmadunokatestvéremet. Ilyenkor kezdett el izgatni engem az a kérdés, hogy miért gyűlt össze szinte a fél család. A gondolatomat megzavarta egy csengőszó. Mivel láttam, hogy mindenki a saját dolgával van elfoglalva, ezért én nyitottam ajtót. Úgy véltem, hogy meghozták a reggeli újságot, de -e helyett a legidősebb unokatestvérem állt előttem, és neki a gyerekei akiket én nem  ismertem. 

- Üdvözletem  Edward! Emlékszel még rám? (kérdezte a férfi)

Picit bizonytalanul bólintottam.

- Ezek a fiaim: William és Kevin.

Rájuk mosolyogtam és beengedtem őket a házba. Gondoltam, hogy hogyha minden rokonom ellátogat hozzánk, még azok is akiket nem ismerek, ráadásul ugyanazon a napon, akkor valószínűleg valami jó dolog történt. Már majdnem megkérdeztem édesapámat, hogy mi okból gyűltünk itt össze, de nagyon elszégyelltem magamat, mert illetlenségnek tűnt ez a kérdés a fejemben.

Ezek után következett az ebéd ahol sok minden kiderült, az is amire eddig nem tudtam a választ.



Soha nem tudhatjuk, mit szán nekünk a sors.Where stories live. Discover now