Soha nem tudhatjuk, mit szán nekünk a sors.

Édesapám tanácsa

Most már értettük, hogy miért gyűlt össze az egész család. De mégse akartuk megérteni, úgy akartunk élni mint azelőtt, amikor nem fájt a szívünk nagyi után. Nem tudom mennyi időt töltöttünk csöndben a szobában. Lehet csak 5 perc volt, de lehet egy óra. Olyan szomorúak és tehetetlenek voltunk, hogy nem hallottuk, hogy valaki jön fel hozzánk az emeletre.

 Kopogtak.

- Fiúk? Itt vagytok? (mondta Elizabeth)

Nem szólaltunk meg.

-Bejöhetek?

Kinyílt az ajtó,  nővérünket az a látvány fogadta, hogy ott ülünk a padlón, könnybe lábadt szemmel, az ő levelével a kezében. Odajött hozzánk, és megölelt minket. Letörölte a könnyeket az arcunkról, és megkért, hogy mennyünk le vele együtt a többiekhez. 

Így tettünk, édesapánk sejtette, hogy mi is tudjuk már a "titkot". Halkan odasúgta a fülünkbe "üljetek le az asztalhoz, ebédeljetek velünk".  A rokonaink már a főételt ették, abból is kevés maradt, de hagytak nekünk is. Ránéztem az ételre és egyszerűen nem volt étvágyam. Ebben a pillanatban megcsapott egy gondolat. Nem ma van a temetés napja, akkor miért van itt az egész család? Még egyszer átgondoltam ugyanezt, de nem jutottam semmire. Biztos vagyok benne, hogy a nénikém nem utazott volna ide a világ másik feléről, csupán szánalomból. Sajnos ő nem ilyen természetű, őt inkább a pénz érdekli. Semmit nem értettem. Fáradt voltam. Megkérdeztem, hogy felálhatok -e az asztaltól, édesapám rám bólintott, én pedig elmentem pihenni. 

Három órával később felébredtem. Kimentem a szobámból, és körül néztem. Még mindig itt voltak a rokonaim.  A nappaliba sétáltam, ott állt az édesapám. Éppen valakivel beszélt, én lassan oda mentem, és illedelmesen megvártam amíg abba hagyják a társalgást. Hallottam, hogy a férfi megkérdezi, hogy ki vagyok én.  Édesapám bemutatott engem neki.

- Ő itt a fiam Edward.

- Ő pedig a kollégám Charles, eljött ma hozzánk mert fontos dolgokat kell megbeszélnünk.

-Üdvözletem! (mondta a férfi) 

Kezet ráztunk, ezután Charles elsétált. Kettesben maradtunk apámmal, aki csak ennyit mondott. "Élvezd az életet, felejts el mindet erre a hétre ami bántja a szívedet."