𝗜𝗡 𝗠𝗬 𝗕𝗟𝗢𝗢𝗗 - 𝗖𝗛𝗔𝗧 𝗦𝗧𝗢𝗥𝗬

9. rész

Cassandra Dallas

Én: én ezt nem...engem
ez kurvára felbasz, fuuu

Shawn🙄❤️: ??

Én: olvasok egy könyvet.
És felbasz
1D ff
És a csaj olyan kurva
hisztis benne hogy az katasztrófa
És a felfogása is az
Tehát hogy semmi értelme annak amit ő állít/hisz/csinál

Shawn🙄❤️: akkor minek olvasod?

Én: mert eddig tökre tetszett!

Shawn🙄❤️: aha, oké

Én: ennyire nem érdekel?

Shawn🙄❤️: a-a

Én: kösz🙄
De hééé
Mi a baj?
Mi történt?

Shawn🙄❤️: semmi

Én: Shawn...most te vagy
hülye, vagy engem nézel
hülyének?

Shawn🙄❤️: egyik se(?)

Én: hát én ebben kételkedem

Shawn🙄❤️: hát ne tedd

Én: ahjj istenem Shawn,
mondd már el, hogy
mi a gond!

Shawn🙄❤️: ahhjj

Én: hallgatlak

Shawn🙄❤️: szakítottunk
Camilaval
És...mindegy ennyi

Én: mi történt még?

Shawn🙄❤️: semmi

Én: Shawn az ég szerelmére
már! Ne harapófogóval kelljen belőled kihúzni mindent,
légy szíves!

Shawn🙄❤️: ahjj
Hosszú idő után most
megint előjött a
pánikbetegségem...

Én: átmegyek

Shawn🙄❤️: nem kell

Én: nem kérdés volt!
Max. fél óra és ott leszek

*Fél óra múlva*

Miután ide értem és csengettem Shawn anyukája nyitott ajtót, aki egy szó nélkül beengedett és semmit nem kérdezett. Valószínűleg tudta miért jöttem. Egyből Shawn szobája felé vettem az irányt és kopogás nélkül benyitottam. Ott ült az ágyán, én pedig odamentem hozzá és egy szó nélkül magamhoz öleltem. Egyből magához szorított, és kitört belőle a sírás. Soha nem láttam még így, de azt tudom, hogy nem is akarom többet így látni. A hátát simogatva próbáltam megnyugtatni.
- Shhh itt vagyok - suttogom még mindig magamhoz ölelve, mire csak még jobban ölelni kezd.

- Köszönöm - mondja halkan, miután nagy nehezen lenyugodott.
- Ugyan már Shawnie - mosolyodok el - ilyent ne köszönj. Te is mindig itt voltál nekem, természetes, hogy én is itt vagyok neked. - mondom neki, mire halvány mosollyal az arcán ismét megölel. Mosolyogva ölelem vissza. Örülök, hogy végre kicsit sikerült feldobni a kedvét és ha csak egy kicsit is, de mosolyog.