𝗜𝗡 𝗠𝗬 𝗕𝗟𝗢𝗢𝗗 - 𝗖𝗛𝗔𝗧 𝗦𝗧𝗢𝗥𝗬

10. rész

Cassandra Dallas

6:03

Én: Shawn...
Tudom, hogy még nem
vagy ébren és korán van, illetve azt is, hogy hónapokkal ezelőtt beszéltünk utoljára (bár nem tudom miért), de..azt hiszem, szükségem van most rád
Baj van

Shawn🙄❤️: Jézusom Cassi
Mi a baj? Mi történt?

Én: én...
Nagy gond lenne
ha átmennék?

Shawn🙄❤️: érted megyek

*Nagyjából 20 perccel később*

- Mi történt? - kérdezi köszönés nélkül Shawn, mikor beülök az autóba.
- Ezt..majd később - sóhajtok fel - köszönöm, hogy eljöttél értem - mosolyodok el halványan.
- Ugyan már, ilyent ne köszönj - rázza meg a fejét. - Hozzánk menjünk, vagy valahova máshova?
- Mehetünk hozzátok.

- Szóval? - kérdezi, immár a szobájában ülve.
- Én.. - kezdek bele nagyot sóhajtva - azt hiszem, hogy...azt hiszem terhes vagyok - suttogom, miközben könnyek gyűlnek a szemembe.
- Tessék? - kérdez vissza.
- Terhes vagyok - mondom lesütött szemekkel.
- De én ezt nem értem - néz rám értetlenül Shawn.
- Josh... - mondom halkan, kezeimet bámulva, mintha azok olyan érdekesek lennének.
- Mi? Jézusom, ugye nem...? - érti meg a helyzetet, mire csak sírva bólintok.
-Kinyírom azt a szemetet - mondja mérgesen. Néha elég ijesztő, amikor ennyire ideges. - Gyere ide - ölel szorosan magához. - De mikor? Vagy honnan gondolod, hogy terhes vagy?
-

Még nem tudom biztosra, de három hete meg kell volna jöjjön. Emelett sűrűn jönnek rám random rosszullétek. - nyelem vissza könnyeimet egy nagy sóhajjal.
- Jól van figyelj. Először is szépen elmész orvoshoz, hogy biztosra menjünk. Aztán meg bármi is lesz, kitalálunk valamit, jó? Minden rendben lesz!
- Megígéred?
- Megígérem - mosolyodik el halványan.
- Köszönöm - ölelem szorosan magamhoz.
- Cassi ilyesmit még egyszer meg ne merj köszönni! Természetes, hogy segítek, ha van valami. - néz rám komolyan, de szája sarkában mégis megbújik a szokásos aranyos mosolya.
- Akkor...azt hiszem felhívom az orvost és időpontot kérek tőle - szívom be mélyen a levegőt, majd telefonnal a kezembe a folyosóra sétálok - egy pillanat és jövök.

- Ma 3-ra kaptam időpontot - lépek be a szobába kopogás nélkül, akit meg is bánok, ugyanis Shawn éppen öltözik. - Öhm..ne haragudj, nem tudtam, hogy öltözöl -  motyogom zavartan.
- Semmi baj - mosolyodik el. - Nem gondoltam volna, hogy már ma kell menned.
- Én sem - sóhajtok ismét egy hatalmasat. Túl sokat csinálom ezt ma. De nem tehetek róla, idegességembe mindig ezt csinálom.
- Héé Cassi - lép oda hozzám, immár felöltözve, mire a nagy magasság különbség miatt fel kell emelnem a fejem, hogy lássam az arcát. - Figyelj, nem lesz semmi baj, oké? Próbálj meg megnyugodni picit, jó? Itt vagyok, és tudod, hogy bármiben segítek, és számíthatsz rám. Minden rendben lesz, oké?
- Félek... rohadtul félek Shawn! Mi van, ha tényleg terhes vagyok?? Mit fogok csinálni a picivel?? Nem tudnám felnevelni, basszameg még csak most töltöm a 19-et! Nem vagyok kész az anyaságra! Ráadásul apa nélkül nőjjön fel? És Josh-sal mi lesz?? Nem tudok már mit csinálni vele! Rohadtul elegem van abból, amit csinál, és nem bírom már ezt tovább Shawn! Nekem ez nem megy! - sírom el magam végleg.
- Shhh, gyere ide - ölel szorosan magához - fel kell jelentened ezt a mocskot, nem mehet ez így tovább! - rázza a fejét.
- De...nem megy! Félek tőle, kibaszottul félek. Ki tudja mit csinálna velem, ha feljelenteném. - nézek rá könnyáztatta arccal.
- Semmit! Cassi az ég szerelmére már! Itt vagyok, jó? Végig melletted leszek, és nem eshet semmi bajod, ígérem! De nem teheted ezt magaddal... magatokkal, hogy tovább folytatódjon ez az egész. Tönkre tesz fizikailag és lelkileg is, nem mehet ez így tovább! Igérd meg nekem, hogy feljelented végre.
- Jó - egyezek bele nagy nehezen. - De igérd meg, hogy itt leszel velem végig! Igérd meg!
- Megígérem - mosolyodik el halványan, majd magához ölel.
- Lehet egy kérdésem?
- Már megvolt - vigyorodik el, majd mikor szúrósan nézek rá, hozzáteszi - vicceltem na. Persze, hogy lehet.
- Mivel érdemeltem ezt ki?
- Mármint mit? - néz értetlenül.
- Hát ezt az egészet. Hogy itt vagy, segítesz, számíthatok rád, és mellettem vagy mindenben. Mivel érdemeltem ki?
- Cassandra hát nem vetted még észre?? - néz rám hitetlenül, mire továbbra is értetlenül bámulok rá. - Szeretlek! Kibaszottul beléd szerettem, és lehet ezzel most elrontottam mindent, hogy elmondtam, de nem tudom már tovább titkolni. - fakad ki, mire meglepődve nézek rá, és nem tudok megszólalni se.
- Shawn, én.. - kezdek bele nagy nehezen.
- Ne, ne is folytasd. Megértem, ha te nem szeretsz viszont, és azt is megértem, ha többet látni se akarsz,vagy ha kinevetsz, de egyszerűen nem tudtam már tovább titkolni.
- Tévedsz. Nem ezt szerettem volna mondani.
- Akkor? - kérdezi, közben nyel egy nagyot, láthatóan próbál mindenre felkészülni.
- Én...én is szeretlek Shawn! Szerelmes vagyok beléd. - kijelentésemre csak meredten kezd el bámulni.
- Hát, én..én mindenre számítottam csak erre nem - keresi a szavakat. Kuncogni kezdek zavarán. - Én... Úristen. Olyan régóta vártam már erre, és ez most annyira meglepett - beszél össze-vissza.
- Ne beszélj már annyit, hanem csókolj meg! - jelentem ki halvány mosollyal arcomon, mire közelebb hajol hozzám, és végre ajkaimra tapasztja sajátjait.

- Menned kéne lassan, nem? - néz az órára. - Mindjárt 2 óra, gondolom még haza akarsz menni elkészülni is, nem?
- Mi? Már? - nézek rá ijedten. Jól elbeszéltük az időt. - azt hiszem tényleg ideje lenne mennem. - veszek egy mély levegőt.
- Hé kicsim. - igen, közbe azt is megbeszéltük, hogy megpróbáljuk ezt az egészet együtt. Szóval együtt vagyunk. - Szeretnéd, hogy esetleg elkísérjelek?
- Megtennéd? - nézek rá kérdőn.
- Ha szeretnéd persze! Neked is könnyebb lenne, ha nem kéne egyedül menned, nem?
- Szeretlek - mosolyodok el, majd egy puszit nyomok arcára.
- Akkor ezt igennek veszem - jelenik meg az a gyönyörű mosoly az arcán. Annyira imádom a mosolyát. Hogy lehet valakinek ennyire szép a mosolya? Olyan kis aranyos ilyenkor ahw - Ne menjünk. - szakítja meg gondolatmenetem, válaszul pedig csak bólintok, és az ajtó felé indulok.

*6 hónappal később*

- Jó reggelt édesem - keltem fel Shawnt, közben a tálcán lévő reggelijét az éjjeli szekrényre teszem.
Szegénykém egész éjjel dolgozott.
Lassan kinyitja szemét, és mikor meglát egyből elmosolyodik, egyik kezét jócskán gömbölyödő pocakomra teszi. Na igen, elég sok minden történt ez alatt a fél év alatt. A babát végül nagyon sok gondolkodás után megtartottam, Shawn már most úgy tekint rá, mint a sajátjára, és meggyőzött, hogy együtt meg tudjuk csinálni, és sikerülni fog, így végül nem vetettem el. Nem is tudtam volna együtt élni a gondolattal, miszerint megöltem a saját még meg nem született gyerekem.
Aztán amikor bemutattam Shawnt a családomnak - akkor már ugye együtt voltunk -, mint kiderült Shawn és a bátyám Cam ismerik egymást még régről, és nem épp volt szép múltjuk együtt. Tehát lényegében valami miatt összevesztek, és ki nem állhatták egymást utána. Akkor is volt egy "kisebb" vita közöttük, Cam nem akarta engedni, hogy együtt legyek vele, Shawnnak meg ez nyilván nem tetszett (mondjuk nekem se), aztán végül nagy nehezen rávettem őket, hogy beszéljék meg, úgyhogy azóta szerencsére szent a béke. Aaliyah, Karen és Manuel viszont nagyon nagyon örültek, hogy együtt vagyunk, és annak, hogy Karen szavaival élve Shawn végre egy igazán csodás lányt talált maga mellé. Josht pedig hála a jó égnek lecsukták egy jó pár évre. Nagyon nehéz volt az az időszak. Anyáék pedig... anyáékkal pedig nem tartom a kapcsolatot. Amikor megtudták, hogy feljelentettem Josht illetve, hogy terhes vagyok, nem hitték el, hogy Josh tényleg ilyen, és egy kurvának neveztek, amiért őket idézve "felcsináltattam magam, aztán még be is akartam mocskolni szegény srácot".
Szóval nem álltak mellettem, és ki is raktak a házból, úgyhogy egy időre kénytelen voltam Shawnhoz menni.  A családból egyedül Cam állt mellettem, és miattam (bár nem szerettem volna, hogy ezt tegye) anyáékkal ő is összeveszett.

Most pedig Shawnnal már külön lakásban lakunk, és a lehető legboldogabbak vagyunk együtt. 

~•~•~•~•~•~•~•~•VÉGE•~•~•~•~•~•~•~•~

Remélem szerettétek ezt a könyvet, és nem öltök meg, amiért befejeztem. Bár nem gondoltam volna, hogy valaha is a végére érek, de hát semmi sem tart örökké, ahogy ez sem.

Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra ❤️
Csokiii