Yu-Gi-Oh! fanfiction - Into The Vrains

Version Beta - Prológus

-És most ütök direktbe és nyertem. –nyújtotta kezét a Takeda.
-Áh... most elkaptál. –Georugu viszonozta a kézfogást. –Szép volt. –azzal a két barát összepakolta a lapjait. Gyönyörű szombati nap volt, egy tavaszi reggel. Ámbátor ilyenkor is vannak olyanok, akik egy kényelmes terem asztalait választják a kikapcsolódásra. A Párbajkártya mindenidők legnépszerűbb játéka, kor és életkor függetlenül, majdnem mindenkinek van legalább egy paklija otthon. Ez a fiatalságot persze jobban érinti, akik szabadidejükben ezzel szórakoznak és akár szereznek új barátokat is.

A kártya boltos keserű ábrázattal lépett be a párbaj terembe.
-Na srácok, akkor záróra, még játszátok le a maradék meccseket, aztán ennyi mára.
-Jövő héten is lesz verseny? –kérdezte az egyik játékos a sarokból.
-Hát, ha jöttök, szívesen látunk, de új termékekkel, már nem tudunk szolgálni, ha minden jól megy, talán a bolt is átkerülhet vrains-be, de még várom az engedélyt... A Sol-os VR-t mindenki megvette már?
-Mi most megyünk majd Takedaval. –válaszolt Georugu, aki már pakolta is el lapjait az asztalról.

Néhány perccel később a két barát már úton is volt a legközelebbi műszaki bolt felé, ahol a SOL Technologies legújabb generációs VR Szemüvege is kapható volt, ami jelenleg az egyetlen eszköz arra, hogy az újonnan indult Link VRAINS-t elérjék. A rövid séta után Georugu és Takeda már a szemüveg dobozát vizsgálták a bolt polcai között.
-Mi van Jouji? Olyan furán nézed azt a szemcsit. –jegyezte meg Takeda.
-Ne hívj így, a VRAINS-ben már úgyis mindenki az avatárja nevét használja majd. –válaszolt a fiú.
-Hmm, akkor biztos pakli alapján lesz neve mindenkinek... neked mi lesz, Rider?
-Ez jó, de nem hiszem, majd még kitalálom hazafelé, te már tudod?
-Hogyne, INvader. Remélem nem lesz foglalt, nem sokan játszanak Worm vagy Alien paklit, de igyekszem első lenni.
-Na menjük a kasszához, már alig várom, milyen lesz. –Azzal Jouji megindult a pult felé, de egyszer csak megtorpant, mert egy magasabb fiú állta útját. –Áhh... Maru, helló! Nem voltál ma a boltba.
-Sziasztok. –köszönt a magas fiú, mire Takeda bólintott. –Ma nem tudtam, de velem is találkozhattok majd a Link VRAINS-ben.
-Akkor majd ott látjuk egymást, visszlát! –folytatta útját Georugu és Takeda a kasszához.

Georugu nem sokkal később hazaért. A fiú egy olcsóbb panelban lakott, nem tudott bekerülni a kollégiumba erre a tanévre, pedig nincs messze a cum laude-től. A lakás nagyon minimalista volt. Semmi dísztárgy vagy hasonló szín, csupán a nagyszobában állt egy közepes méretű formikárium és amellett a munkasarok egy rendkívül komoly számítógéppel. Hat monitor, mind folyamatosan használva, hol tanulásra, hogy szórakozásra, ami felért egy tanórával is, ilyen felszereléssel játszott Georugu a leendő informatikai mérnök, a doktorijának utolsó évében. A hallgató első lépéseként otthon természetesen beindította a berendezését, majd újonnan szerzett készülékét aktiválta. A gép érzékelte az új hardvert és egy képernyőn meg is jelent a SOL Tech. logója, majd egy felirat, mely a VR felhelyezésére bíztatott. Georugu elővette párbajlemezét, majd a délelőtt használt pakliját behelyezve, hozzá csatlakoztatta a géphez. Minden megvan. –mondta magában a fiú, majd izgalom és magányos boldogság együttesével felhelyezte a szemüveget. Into The VRAINS!

A fiú a szokásos bejelentkező képernyők után azonnal egy avatár készítőnél találta magát, míg nem kezdesz a kinézeteddel valamit, nem léphetsz be a Link Vrains-be. Jouji már jó előre megtervezte a karaktere alapjait és szerkesztési lehetőségek pedig formabontóan részletesek voltak, nem csak a sablonokat illetően. Inzektor Ant, párbajkártya páncélját lemásolva és átszínezve hamar beállította, majd az alap modellnek egy futurista szemüveget és rajzfilmes, neon zöld hajzatot adott. Utolsó simításként sajátjára igazította az avatár testfelépítését, majd véglegesítette a kinézetet és egy új játékos csatlakozott a szerverhez.