Az a fiú..

Kezdetek

Az ébresztő hangos riasztása keltett fel ma is mint minden nap. Kimentem konyhába anyukám egyből le támadott.
-Lina osztályfőnököd megint hívott hogy cigiztél
-Anya esküszöm összekever valaki mással én nem cigizek már. Eközben heves szív dobogás kísérte végig a mondatom
-Én ezt már nem tűröm tovább ha meg egyszer felhív az osztályfőnököd nem mész ebből a rohadt házból ki kivéve iskolába
-Rendben de most mennem kell mert mindjárt jön elém Zsófi
-Ma haza jössz egyből és ne csinálj semmi rosszat
-Nem fogok anya. talán mostmár tényleg le kene erről szoknom

Visszatérve szobamba gyorsan magamra kaptam a haspólóm egy szakadt nadrággal hajam és sminkem sehogy nem nézett ki de őszintén nem nagyon érdekelt csak ezt a napot is túl akartam élni.
Kapu telefon szólalt meg benne egy bajos hanggal miszerint "gyere már le legalább 20 üzenetet írtam és egyre se válaszoltál" gyorsan siettem le a lépcsőn nehéz iskolatáskámmal. Egy rövid buszozás után éppen hogy időbe beértünk az iskola ijesztő nagy kapuin.

Órán elterjedt hozzam is a pletyka hogy jött egy új 11.osztályos diák az iskolába. Őszintén nem nagyon érdekelt hisz amúgy se le semmi közünk egymáshoz. Óra végén az ebédlőbe tartva zsofi visszafutott a terembe a telefonjáért. Hosszas várakozás után minden hirtelen elsötétül és egy futó személyt láttam utolsó pillantásaimban...

Magyar tanárunk egy újságpapírral legyezve engem ébresztegetett. Mellette állt egy magas barna hajú fiú bajos barna szemekkel tekintett rám aggódva. Mikor felkeltem kicsit kínosan ez a párbeszéd hangzott el

-Köszi hogy segítettél nagyon jól jött
-Jaj igazán nincs mit.....látszott hogy a nevem iránt érdeklődik
-Lina
-Ahh Lina, megjegyeztem
-Ömm azt hiszem most megyek órára mert nem akarok hiányt kapni
-Már elintézte neked a magyar tanár nem kapsz hiányt mondta hogy maradjak itt veled és pihenj óra végéig. Mondta majd finom ráhelyezte kezet az enyémre.
-Értem. Köszönöm hogy itt vagy velem....
-Dávid. Majd egy kis mosolyt csalt arcára
-Dávid...szép név. Kínosan nevetve nem tudtam mit mondani.
-Köszönöm. Szerintem meg kene nézni hogy tudsz e már járni.
-Ja igen persze. Kezeimre tamaszkodva nehezen megkezdtem a felállást. Ám hirtelen a lábam megadta magát és Dávidra estem.
-úr isten bocsánat nem akartalak meglökni
-jaj semmi baj na gyere segítek. Megfogta derekam a kezem meg áttette a nyakán ezzel segítve a felállást.

Miután sikerült felállnom megköszöntem Dávidnak és siettem szünetre
-Várj Lina. Rémült arcát látva megijedtem nagyon.
-igen? Közel jött derekam megfogta fülem mögé tette előre esett hajszálaim majd ezt mondta
-valami nagyon különleges benned. Majd elengedett és kiviharzott a teremből.

Mint kiderült utolsó órám volt szóval elindultam hazafelé mikor egy kéz ragadta meg csuklóm...