Egy macska szerelme

1.rész

- Marinette! Ébresztő! - Sipította Tikki vékony hangján, a kékhajú lány felett lebegve. A kék szemek hirtelen pattantak ki, mikor az a mondat is eljutott hozzá, hogy elfog késni. Kiugrott az ágyból és halkan szitkozódva magára rángatta az aznapi ruháját. Sietősen lerobogott az emeletről miután magához vette a táskáját, amiben már kis barátja rejtőzőtt.
- Szia anya és apa - Búcsúzott el szüleitől gyorsan, elsüllyesztve egy frissen sült croissant a táskájában, és futva indult meg az iskola felé. Kiengedett haja, amit még nem volt ideje összefogni, lebegett mögötte a levegőben. Az utolsó pillanatban esett be az osztályterembe és ült le a helyére, teljesen elvörösödve amikor megérezte hogy az egész osztály őt nézi, az élükön zöldszemü szerelmével. Sosem látták még őt kiengedett hajjal, vagyis Adrien egyszer, a fiú pedig most aranyos mosollyal az arcán vizslatta, amitől ha lehet még vörösebb lett. Bénán intett neki egyet, majd sietősen elkezdte felkötni a haját, miközben az osztályfőnökük belépett a terembe és elkezdett órát tartani.

~~~~~

- Láttad azt a mosolyt csajszi? - Véste le egy papírra Alya a kérdest, miközben oldalba bökte könyökével a barátnőjét. A lány csak felsóhajtott és sebesen irni kezdte a választ.
- Tudod jól hogy csak a barátjának tekint, és ez sosem fog változni - Csúsztatta elé a lapot szomorkásan. Miután a másik elolvasta, csak megrázta a fejét és vigasztalóan megsimogatta Marinette hátát. A kékszemü észrevétlenül csúsztatta a kezét a táskájába, elmosolyodva amikor megérezte Tikki apró testét a tenyeréhez simulni. Hirtelen pattant fel elrántva a kezét, amikor meghallotta kint a szirénázást, majd egy gyors értelmetlen magyarázkodás után, kiszaladt a mosdóba, hogy aztán átváltozva siessen Párizs megmentésére.

~~~~~

- Szép volt - Ütötte össze öklüket a két hős, miután legyőzték az akumát.
- Bogaram - Támaszkodott Macska a botján. - Megtiszteled szerény személyem azzal, hogy eljössz velem randizni? - Kérdezte már sokadszorra a megszokott macskás mosolyával.
- Hányszor mondjam el neked Cicus hogy mást szeretek? - Vonta fel a szemöldökét felsóhajtva, hiszen még most sem hitte el hogy a másik komolyan gondolná, és eszébe jutott, hogy a kiszemelt fiú csak barátként tekint rá.
- Sosem fogom feladni - Felelte vigyorogva, nem mutatva hogy rosszul esett neki az újabb visszautasítás. Felsóhajtott amikor meghallotta, hogy mindkettőjük talizmánja csipogni kezdett, majd már csak annyit látott, hogy álmai hölgye egy intés után elhajította a jojoját az egyik irányba. Megingatta a fejét és az ellenkező irányba kilött a botjávval, majd feltünésmentesen visszament az iskolába. Visszaváltozva csapódott Nino mellé, ahol elkezdett arról magyarázni, hogy hol vészelte át a támadást, ami elérte az intézményt is.

~~~~~

- Látnod kellett volna, hogy Katicáék hogyan küzdöttek - Fecsegett Alya, miközben mutogatta az iskolában felvett harcjeleneteket. - Halálfej egyre erősebb ellenségeket készít, de a szuperhőseink mindig erősebbek lesznek náluk, és mindig sikeresen lefogják győzni őket - Folytatta, mire Marinette elmosolyodott. Jól esett neki hogy barátnője ilyen véleményen van, mégha nem is tudja hogy róla beszél. Csendben sétált mellette, majd egy-egy puszival köszöntötte a szüleit a pékségbe belépve, hogy aztán a blogger lánnyal eltünjenek a szobájában. Szerelmes sóhaj csúszott ki az ajkai közül, a falát díszítő posztereket nézve, majd el is komolyodott és keserű íz jelent meg a szájában.
- Csajszi ne búsulj, biztos vagyok benne hogy egy nap összejöttök - Simitott végig Alya a hátán, majd folytatta a szuperhősökről való magyarázást, hogy ezzel elterelje a lány figyelmét.

~~~~~

Órák teltek el csacsogással, majd mikor sötétedni kezdett, Alya elköszönt és hazaindult. A kékhajú felsóhajtott és a pizsamáját magához véve a fürdőbe sietett, hogy gyorsan lefürödhessen. Amint végzett, a meleg pára kitódult az ajtón keresztül a szobájába. Bevackolta magát az ágyába, és a piros kis kwamira nézett, aki a párnájára telepedett.
- Szerinted Macska valaha abbahagyja, hogy randizni hívjon? - Kérdezte kíváncsian, bár feleslegesen, hiszen ő maga is sejtette a választ. - Miért nem tud Adrien úgy viselkedni mint ő? - Sóhajtott fel ábrándosan, majd gúnyosan felnevetett. - Vajon miért? Talán mert nem tudsz a közelében egy épkézláb mondatot kimondani - Válaszolta meg a saját kérdését, mire a kis katica csúnyán nézett rá.
- Ne beszélj így magadról. Az pedig nem a te hibád hogy ilyen vagy a közelében. - Magyarázott neki, majd teljesen kitárgyalták ezt a témát és szép lassan mind a ketten elaludtak.