Egy macska szerelme

2.rész

A következő reggel ugyan, úgy sietősen telt, mint az eddigiek. Marinette minden erejét beleadva rohant az iskola felé, most a reggeliét is otthon felejtette. Szemei alatt halvány karikák voltak láthatók. Berontott a terembe, ahol a kémia tanár már javában órát tartott. Heves magyarázás közepette, pillanatok alatt a helyén termett, figyelmen kívül hagyva a tanár unalmas magyarázását. Ábrándos tekintettel nézte az elötte ülő srác szőke fürtjeit, majd a füzete hátulját kinyitva, egyetlen dolgot kezdett irogatni. A❤️. Alya kuncogva bökte oldalba a lányt, de mikor az nem reagált, csak felsóhajtott. Alig láthatóan feloldotta a telefonját, és pötyögött pár sort Ninonak a padtársa állapotáról. A dj csak egy apró mosollyal az arcán válaszolt, majd eltéve a telefont újra úgy tett mintha a tanárra figyelne.

~~~~~

Adrien egyetlen lányon gondolkozott, és azon hogy, hogyan vehetné rá arra hogy randizzon vele. Nem érdekelte, hogy hány sebet fog még neki okozni a lány, csak az hogy egyszer az övé legyen, ha egyetlen alkalomra is. Fáradtan megdörzsölte a homlokát miközben a többiekkel együtt az udvarra tartott, egyszerűen semmi nem jutott az eszébe, ami hasznos lehetett volna a számára. Unott sóhajjal fogadta Chloé ölelését, majd kérdésre nyitotta a száját, de azonnal be is csukta mivel nem ez a lány a legalkalmasabb erre. Lassan végigvezette a tekintetét a körülötte lévőkön, majd megállapodott a kék hajkoronán. Marinette. Mosolyra húzta az ajkait és eltolva magától a szőkét, feléjük indult.

~~~~~

- Készülj csajszi, álmaid hercege idetart - Szólalt meg Alya, mikor meglátta a közeledő Adrient. Marinette leejtette a kezében lévő dolgokat, majd gyorsan felkapkodta a földről.
- Miii? Biztos? - Visitotta halkan a fiú felé nézve, majd elvörösödött. - Vajon mit akarhat? - Kezdte el törögetni az ujjait. Megdermedt amikor odaért hozzájuk, arca még vörösebb árnyalatot vett fel. - Sz.. Szia.. öhm.. A.. Adrien.. - Dadogott szemeit lesütve, a kezeiből újra kiesett minden, és miközben megpróbálta elkapni őket, előrebukott. Halkan felvisitott ahogy a szőke srác elkapta, és szinte kivetődött a karjai közül, ezzel pedig elveszitette az egyensúlyát és a földre esett. - Aú.. - Nyögött fel zavartan a fenekét maszírozva. A modell csak zavartan nézett a földről felkelő lányra, majd felnevetett annak ügyetlenségén.
- Szia Marinette, csak kérdezni szeretnék valamit - Kezdett bele, remélve hogy a lány tud olyan ötletet adni neki, ami beválik.
- Kér..dezni? Oh.. Persze.. Kér..dezz csak.. - Dadogott tovább, zavartan a füle mögé tűrve egy tincset.
- Van egy lány.. - Kezdett bele, mire Marinette az alsó ajkába harapott, Alya pedig kiváncsian figyelt. - Évek óta szeretem, de ahányszor megpróbálom randira hívni, mindig elutasít. - Folytatta. A kékhajú fogai mégjobban az ajkába vájódtak, majd pillanatokon belül megérezte a vér ízét, Alya pedig alig hallhatóan felszisszent és magában kezdte el átkozni a srácot. Marinette nagyot nyelt, ez egy nagyon fájdalmas tördöfés volt a szívébe. Lehunyta a szemeit, majd megacélozta magát, és életében először, nem dadogott a srác elött.
- Szerintem mond el neki, hogy mennyire szereted és hogy komolyan gondolod. Ohh és a kedvenc virágából is kapjon pár szálat, ezzel is azt mutatva hogy ismered - Küldött felé egy hamis mosolyt, amit csak Alya ismert fel. Tikki aggódva dugta ki a fejét egy pillanatra a táskából, majd gyorsan visszabújt, nehogy lebukjon.
- Köszönöm Marinette. Te tényleg egy nagyon jó barát vagy - Vidult fel a srác és a tudta nélkül mégjobban megforgatta a lány szívében lévő tőrt. Intett nekik búcsúzásként, majd visszament Ninohoz és elköszönt tőle, hogy aztán a ráváró autóhoz rohanjon.

~~~~~

- Istenem csajszi.. - Ölelte magához a lányt Alya. Nino aggódva lépett közelebb hozzájuk, majd szó nélkül magához szorította a kettőst. Nem tudta mi történt, de érezte hogy szükség van a támogatásra. Mariette csak egy kis ideig maradt a karjaik között, majd óvatosan elhátrált és megtörölte könnyes arcát.
- Kicsit egyedül szeretnék lenni ha nem gond.. - Nyöszörögte, majd választ nem várva kirohant az épületből, egyenesen hazafelé véve az irányt. Köszönt a szüleinek, majd bezárkózott a szobájába és zokogva az ágyára vetette magát. - Miért Tikki.. Miért? - Kérdezte halkan az őt, sikertelenül vigasztaló kwamitól.

~~~~~

Adrien szuperhős ruhájában járta a várost, hiszen most ő volt a soros. Vidáman kurjantott miközben házról-házra ugrált, teljesen megfagyva amikor zokogást hallott. Lelassitott és keresni kezdte a hang forrását, majd megpillantotta az erkélyén kucorgó Mariettet.
- Mi történt Purrincess? - Kérdezte ahogy az erkélyen landolt. Sosem látta még ilyen megtörtnek a lányt, és fogalma sem volt hogy mi történt vele. Leült mellé a földre, és meglepetten figyelte ahogy az ölébe mászik. A szuperhős szorosan magához  ölelte, és vigasztalóan simogatta a hátát.
- Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.. Ki bántott? - Kérdezte lágyan, de csak egy fejrázást kapott válaszul, így inkább hagyta a témát és csak támaszt nyújtott neki