Egy macska szerelme

3.rész

Szorosan Macska mellkasához bújt, és hagyta hogy folyjanak a könnyei. Örült, hogy a srác nem feszegette a témát és hogy ott volt vele. Egy idő után halkulni kezdett a zokogása és az arcát teljesen az erős mellkasba fúrta. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, csak annyit érzett, hogy a levegőbe emelkedik, majd hallotta a csapóajtó csukódását, innen pedig tudta, hogy bementek a szobájába. Felsóhajtott amikor elfeküdtek az ágyán, és megdobogtatta törött szívét, hogy a hős még jobban szorította magához.
- Vigyázni fogok rád Purrincess - Susogta a fülébe, és elhatározta, ott marad a lány mellett éjszakára. Lágyan simogatta a hátát, ezzel próbálva elaltatni a lányt. Figyelte a sirástól kipirosodott arcot, majd eltürt egy kék tincset a szeméből. Felsóhajtott amikor nemsokára meghallotta az egyenletes szuszogást. Egy ideig simogatta, majd visszaváltozott és hagyta hogy őt is elnyomja az álom. Az éjszaka folyamán többször is felébredt megnyugtatni az álmában zokogó lányt, majd ilyenkor mindig megnézte az időt is. Amikor látta hogy lassan megfog szólalni az ébresztője, megbökdöste a fekete kwamit, aki mellette aludt a párnán. Az álmos zöld szemekbe nézett, majd szólt neki hogy egyen egy kevéske sajtot. Amikor a kis lény teljesítette a kérését, halkan átváltozott és már ébren várta ki az utolsó perceket. Lágyan ébreszgetni kezdte Marinettet, aki először meglepetten nézett rá, majd egy pillanatra elmosolyodott amikor rájött hogy egész este vele volt.
- Nekem nemsokára elkell indulnom haza, de nem szerettelek volna szó nélkül itthagyni - Szólalt meg, kissé rekedtes hangon. - A nap folyamán keresselek majd? Nem szeretnélek újra ilyen állapotban látni - Suttogta. A lány csak bólintott.
- Köszönöm, hogy itt voltál Macska. Nélküled valószínűleg kint töltöttem volna az éjszakát - Jegyezte meg, majd az órára pillantott - Az első alkalom hogy nem fogok elkésni a suliból - Köszörülte meg a torkát, majd a következő pillanatban rájött hogy hogyan is fekszenek, és azonnal elhúzódott a fiútól. Macska felkelt, majd egy mosolygós köszönés kíséretében az erkély felé elhagyta a szobát és hazaindult.

~~~~~

A lány szülei teljesen meglepődtek hogy időben lent találták Marinettet, aki amennyire csak lehetett, megpróbálta magát összeszedni. Egy hamis mosoly kíséretében elbúcsúzott tőlük, majd nyugodt léptekkel elindult az iskola felé.
Ahogy egyre közelebb ért, úgy keletkezett gombóc a torkában és görcs a gyomrában. Látni fogja Adrient.. Hogy fogja ezt sírás nélkül kibirni? Nagyot nyelt az udvarra lépve, majd elindult a termükhőz, aminek ajtaja előtt nagy levegőt vett és belépett. Tekintete azonnal a szőke hajkoronára villant, majd el is kapta róla. Sietve leült Alya mellé, aki egy pillanatra meglepődve nézett rá, majd szorosan magához ölelte.

~~~~~

Még otthon vett magához egy kevés pénzt, hogy végrehajtsa a tervét, ami még Marinettenél jutott eszébe. Az első szünetben elszakadt Ninotól és a mosdóban átváltozott, majd elhagyta az iskolát. Belépett a keresett üzletbe, és kiosztogatott néhány autogramot a bent lévő embereknek, majd vásárolt egy új sim-kártyát. Viccesen szalutált egyet, majd visszament az iskolába. Visszaváltozott és beüzemelte a telefonján az új kártyát. Többször is megnézte hogy a jó számról irjon, majd benyomta Marinette nevét.

"Hogy vagy Purrincess?"

Pötyögte miközben visszament a terembe.

~~~~~

Meglepetten nézett az ismeretlen telefonszámra, majd egy pillanatra nagyon halványan elmosolyodott az üzenetre.

"Honnan van meg a számom Macska?"

Kérdezte, nem felelve a kérdésre.

"Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. De amúgy vannak forrássaim 🤫"

Jött a válasz, mire megingatta a fejét, majd elmentette a számot "Cicus 🐈" néven.

"Úgy ahogy megvagyok. Mégegyszer köszönöm, hogy ott voltál tegnap"

Felelt végül a kérdésre. Macskának hála, elterelődött a figyelme az elötte ülő szőke srácról. Ezzel együtt pedig gyorsan eltelt az iskola.

~~~~~

- Jöttem ahogy ígértem. -  Landolt a hős, a lány erkélyén.
- Miért vagy ilyen velem? Biztos van fontosabb dolgod mint az én lelkemet ápolgatni. - Jegyezte meg a kékszemű.
- Mert fontos vagy a számomra - Vont vállat, macskás mosollyal az arcán. A lány csak elmosolyodott, majd letelepedtek a pokrócra amit nemrég teritett oda, majd beszélgetéssel töltötték az időt. Marinette szemei rengetegszer bekönnyesedtek, mivel Adrien az eszébe jutott, de ilyenkor a hős csak megsimogatta a hátát, vagy egy kicsit magához ölelte.