Hasznos Függőség

Történetem egy olyan kalandba fog betekintést mutatni, amely teljesen hétköznapi, bárki hozzáférhet, mellé és még csak nem is káros! Miközben ezt a tevékenységet csinálom, javul a helyesírásom, növekszik a szókincsem és még a képzeletemet is megdolgoztatja, ahogyan a betűk és szavak világába csöppenek. Az idő elszáll mellettem. teljesen figyelmen kívül hagyom. A történetem teljesen kikapcsol. Fizikai mozdulatlanságban vagyok, mint egy szobor, csak a képzeletem utazik. Úgy látom, mintha egy kivetítő vetítené elém a cselekményt. A szereplőim mozgását, tetteit, minden lelki és fizikai fájdalmát, a világot, amit látnak. A nevem Baltazár és 21 éves vagyok. Iskolai tanulmányaim alatt kevésbé érdekelt ez a világ. Csak kiskapukat kerestem, hogy ne kelljen kötelezőket olvasnom. Szívesebben lemásoltam az első olvasónaplót, amit kidobott a böngésző. A legutolsó padsorban lapítottam fél szemmel és pókerarccal figyeltem az irodalom órákat, de a pad alatt a telefonomon játszottam egy háborús játékon. Valamit tennem kellett, amivel érdeklődést színlelek mivel, a tanáraim elég egyhangúan módon és szárazon, több esetben szájbarágósan tálalták nekünk a tanagyagot. Amit kellett leírtam a füzetembe, mint aki tevékenyen részt vesz az órán. Nem akartam éreztetni velük nem tetszésemet. Ha egy társam szóvá tette észrevételét, onnantól szerencsétlen minden órán kis dolgozatokat írt vagy több memoritert kapott pusztán bosszúból. Teljesen elég volt az ő szenvedését nézni, ahogyan megfelelési kényszerét teljesíti a tanár felé. Nem akartam lemondani a csavargásról a barátaimmal suli után, csak mert kipécézett a tanár, ezért a véleményemet meg tartottam magamnak.

Eső esetén belemerülök az online világba. Esetenként beszélgetek, ami érdekesebb tud lenni, mivel vannak ott olyan figurák, akik agyilag jóval korlátozottabbak nálam. Az elején kínosnak éreztem, hogy mennyire kell alul szocializálódni egy embernek. Én aki, megveti az olvasást is helyesebben ír, mint akik betévednek ezekre a platformra. Minél több időt töltöttem butább emberek társaságában, annál inkább csak nevettem a csapnivaló szóhasználatukon. Szemléltetek egy dialógust, amivel találkoztam már most elnézést kérek helyettük is a sok nyelvhelyességi hibákért.
Szekszike: amikór mepilatótam aszt a gádzsit lepírútam mint a rátás a fazekba
Csinike: mé ném álsz eléje aszt mondód nékijé örüné há a tiedé léne.
Szekszike: alíg ván othol tállán dógózik dé a vény szípítyáót tőbet séteprtélne.
Csinike: há megin látód kajabájjál odé hoy főzőtté nékijé lécós húsot.
Szekszike: okéj köccé az őtlétet
Csinike: madd mecséjjé mivót demost metyek mé léjjég a hus cyus
Szekszike: méjg cép szijja
Csinike has left the chat.
Szekszike has left the chat.
Atya ég! Már lassan elbutultam. Olyan társaság kell, akikkel én is tudok beszélgetni, a fenti dialógus alapján megállapítottam ők nem megfelelőek. Cikázok a chatszobák között. Sikerült két lány érdekes beszélgetésébe csöppennem, ahol éppen a filmekről volt szó. Boncoltak egy általuk nem tetsző filmet keresve a hibákat, ezt a beszélgetést jobb volt olvasni. Választékosan megfogalmazott érveket sorakoztattak fel. A másik szobában látott párbeszéddel szemben a mennyben éreztem magamat egészen addig voltam a beszélgetés olvasója, amíg ezt a filmet kivesézték. Később én is becsatlakoztam a beszélgetésbe, mert kíváncsi voltam kiket rejt a különös felhasználónév. Nagy buzgón elkezdett a két lány magáról mesélni és annyira szenvedélyesen írtak, hogy nem tudtam megállni azt, hogy ne osszam meg a velem történteket is. Kiderült az is, hogy mindketten huszonévesek és ők is nagyítóval keresik a minőségi beszélgetőpartnereket. Nosztalgiáztak azokról az időkről, amikor ez a platform bővelkedett értelmes és izgalmas életet élőkkel, akiknek mindig volt mit mesélnie lavinaként ömlöttek gondolataik. A furábbnál furább helyzetek, amiket láttak vagy megéltek szakmájukból adódóan, de voltak történetek egy semleges utazásokról, melyek a tömegközlekedési eszközökön megjegyzett komikus vagy kínos pillanatképeket elevenítették fel. Sajnos ezek az egyéniségek, már nem járnak fel, vagy másik platformon tevékenykednek tovább, vagy megtalálták számításaikat az életben esetleg felnőttek. Számomra ezek a történetek teljesen megdöbbentőek voltak, hogy mik végbe tudnak menni egy teljesen egyszerű beszélgető online térben. A saját tapasztalataim nem ilyen menők bár én pár hónapja csöppentem ide. Az eddigi szobákban, ahol jártam csak bunkó és kötekedő emberekkel találtam szembe magam, meg persze a buta közeg, akikkel beszélgetni teljesen esélytelen semmilyen hajlam nem inspirál arra, hogy elbutuljak és velük egy nyelven beszéljek. Velük ellentétben a két aranyos, szerethető lánynak hatalmas szókincse van az általam elsajátított minimálishoz képest ami, arra elég, hogy tudatni tudjam a szándékomat.