𝐹𝐴𝐾𝐸 𝐿𝑂𝑉𝐸 ➦ 𝐯𝐦𝐢𝐧

-Walk in the Park, haha-

Jimin szemszöge

Nem is tudom mikor, de miután végeztünk Mr.Kimmel - mármint nem beszéltünk többet - , elindultunk a parkba, ahova akart menni. Állítása szerint nagyon sokszor volt már ott, és az lett a kedvenc parkja. Sajnos, elsütötte azt a "viccet" is, hogy megyünk a Parkba, ami alatt természetesen rám célzott.

- Na, és... - szólalt meg, miután kinyitotta az említett park kapuját. Előre engedett, amit megköszöntem, s zavaromat elrejtve fordultam felé, hogy bevárjam. - Be kell zárni a mindig kaput, mert még tavaly az egyik kisgyerek kifutott. Az anyja nem figyelt rá. Úgy fogtam meg a gyereket, és vittem oda az apjához, aki nem a telefont nyomkodta, hanem a kisfiú nevét hajtogatta, már majdnem sírva. - mesélte egy grimasszal az arcán. Elkuncogtam magam, hisz olyan volt az arckifejezése, mint aki először evett citromot. - Aranyos a nevetésed! - mosolygott. Arcom egyből vörös lett kijelentése után, amin látszólag elég jól szórakozott.

- Ne nevessen! Eléggé zavarba ejtő, hogy a saját tanárommal sétálok egy, konkrétan pároknak szánt parkban, miközben bókolgat nekem! - mondtam zavartan. Megint elnevette magát, ami végett kissé felhúztam az orrom, miszerint bosszús vagyok.

- Így még aranyosabb vagy, Park! - mondta, tovább kacarászva. Gondoltam egyet, és elkezdtem előre futni, ő pedig, ahogy ezt meglátta, utánam szaladt. - Azért a lábad elé is nézz! - figyelmeztett, majd mosolyogva megállt, míg én tovább rohantam volna, ha nem szaladok bele egy mellkasba.

- E... Elnézést... É... Én- Jungkook? - kérdeztem meglepődve, amikor megfordult.

- Igen, de máskor kedvesebben is üdvözölhetnél! - fogott mellkasára drámaian.

- Bocsánat, Koo... Nem akartam! - néztem fel rá bűnbánóan. Lágyan elmosolyodott, és magához ölelt.

- Semmi baj, Jim! - paskolta meg a hátam. - Na, de menj, Mr.Kim rád vár... És úgy látom, nem igen tetszik neki, hogy megöleltelek. - suttogta már a végét hallójáratomba. Elpirultan engedtem el Jungkookot, de mielőtt még elindultam volna, visszanéztem rá.

- Honnan tudod, hogy vele vagyok itt? - kérdeztem kíváncsian.

- Jimin... - sóhajtott színpadiasan, mire elkuncogtam magam, de a folytatásra, még én sem voltam felkészülve.

- Bocsánat, hogy megzavarom a vidám beszélgetéseteket, és az érzelgős pillanatotokat, de azt hiszem velem jöttél! Plusz, már nyugodtan mesélhetsz az osztályotokról. Köszönjük, ezt a... Mittomén' mit, viszont mi most megyünk! Szervusz, Jeon! - hadarta el tanárom, és csuklómnál fogva húzott el onnan. Még fél szemmek láttam, hogy Kook mutogatni és tátogni kezd. Olyanokat, mint például; "A herceged féltékeny", "Asszem, most meg fog büntetni"... És ehhez hasonlókat. Szabad kezem észrevétlenül feljebb emeltem, és a hátam mögött bemutattam neki. Kissé kellemetlenül éreztem magam, hiszen még mindig a csuklómat fogta, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt megöli a velünk szembe jövőket. Egyszerre féltem, és voltam izgatott. Nem tudtam, hova vezet, nem tudtam, mit akar tőlem.

hűha... hosszabb lett, mint amilyenre terveztem, de nem baj😂♥️
remélem tetszett!💗