2 út közös sikere.

2. Fejezet

Másnap reggel (6 órakor) Egy csengőszó rázta fel Dominikot. Dominik lekászálódott Alsógatyában és egy száll pólóban, fejében csak az járt, hogy ki lehet ilyenkor. Az ajtó kilincsre helyezte a kezét, lassan elforgatva azt. Miután kinyitotta az ajtót Márton állt vele szembe. Márton végignézve a fiún teljesen elpirult, és belökte a fiút. - öltözz fel elkésünk. Mondta a Fiú, Dominik fel rohant, hogy át öltözhessen. - /Miért vagy ennyire zavarban tőle.? Nem lehetek meleg. Nem szabad / gondolta magában Márton, a fejében csak az járt, hogy mi lehet vele, és elveszve a gondolataiban észre se vette, hogy Dominik már lent van és épp előtte áll. - mehetünk? Kérdezte Dominik a srácot. Márton végignézett Dominikon. Egy szakadt nemtapadó farmert viselt, és az 1? Találkozáskor viselt pulcsit, ám egy kcist más volt ugyanis az ujjai nem voltak a helyén. - le szabad az ujját? Kérdezte Martin meglepett kifejezéssel, szemeit nem tudta Levenni Dominikról. Dominik bólintott és el indultak ki, táskát felkapva. Az út gyorsan telt, Dominik a suli előtt elbúcsúzott Mártontól. Ám mielőtt bemehetett volna a saját terméhez, Márton vissza húzta őt és karjait a Fiú köré fonva, vállára hajtotta a fejét. - érezd jól magad. Később találkozunk. Mondta Márton. Dominik arca elkezdte egy paradicsom színét felvenni, a hirtelen érkező moment hatása miatt egy szó se jött ki a száján. Egy halvány mosolyt vetett Márton felé miután eltávolodott tőle és elindult be. Az órák unalmasan teltek a szünetekben Dominik  tipikusan Egyedül volt. El érkezett az utolsó óra vége, Dominik az utolsó lépcsősor (amin ha le mész a földszinti folyosó várt.) első fokán ült. Telefonját nsomkodta, ám hirtelen egy ismerős arc bukkant fel előtte. Márton volt az fejjel lefelé, ahogy Dominik háta mögött állt előre dolve. Teste már majdnem rá simult Dominikra. - kukucs. Mondta Márton, egy hatalmas mosollyal dijjazva Dominikot, Dominik csak egy félénk "H-helló-t" Tudott kibökni. Márton végül át ölelte a fiút, a duó fel állt. Márton Barátai látták, hogy Dominikkal van ezért nem zavarták őt. Márton és Dominik kísétáltak az iskolából, Márton az égre nézett. - tudod Dominik.. Furcsán érzem magam melletted. Szerintem te vagy az aki nagyon sokat jelent. Mondta Márton, őszinte szavait, Dominik csak elpirult és mosolygott. Nem tudta mit mondjon ezért inkább a fiúra hajtotta a fejét. Egy fa alatt pihentek épp. Dominik a nap miatt nem bírt fenn maradni, óvatosan rá simult a teste Márton testére, és át karolta őt kézzel, lábbal. Márton ezt követően mosolygott pirulva, de 2 másodperc után egy szuszogásra lett figyelmes. Tudta ki szuszog így csak mosolygott. Végül úgy döntött, hogy Dominikot teljesen magára fekteti, így hát a fiút óvatosan a testére húzta. A fa árnyéka védte őket, Márton Dominik fejét simogatta, aki a mellkasán fekve aludt, végül Mártont is elnyomta az álom.