Te és Én Ki gondolta volna...

1. Fejezet

Szept. 1.

Nahát. Tizenegyedikbe léptünk. Nagyon fura, hogy már csak két évig járunk gimibe...
Olyan mintha az a két év egy pillanat alatt elmúlt volna, de mégis annyi minden történt.
Hát... Mit ne mondjak. Én nekem még mindig Cortez a mindenem, és az az igazság, hogy még mindig nem történt semmi. Lehet, ho>gy bele kéne törődnöm, higy a jövő, nem kettőnknek van megírva...
Reggel el végeztem a szokásos rutinomat. Ami valljuk be, nem tesz a világ legmennőbb tinedzserévé. Pff.
Felkentem egy leheletnyi szájfényt, és a tükörbe nézve, a viszza mosolygó, elég unalmas tükörképem viszonylag elfogadható volt, így elhagyhattam a szobám területét. Azt azért megállapítottam, hogy a frufrummal már nem ártana kezdeni valamit.
Majd megkérém anyut, hogy beszéljen a fodrásszal.
- Szia, anyu. - köszöntem, mikor leértem a konyhába.
- Szia kicsim. Apád elvisz a suliba.
- Öhm... lehetne... hogy..., hogy... - kezdtem bele. Most, hogy mondja meg  valaki a szüleinek, higy már "ciki" ha viszik?
- Értem, értem. Már cikik vagyunk. - bólogatott.
- Nem, dehogyis. Semmi ilyesmiről nincs szó. - anya csak mosolyogva bólogatott, én pedig elvettem a konyhapultról  az uzsonnámat. (Meg gyerek vagyok, addig még jár, nem?)
Na, mindegy.
Elindultam a suli felé, és a körülbelül négy perces út alatt beraktam a fullhallgatómat, és elinditottam a kedvenc Beatles számomat.
Kicsit gyorsítottam a lepteimen, hogy minnél hamarabb láthassam életem szerelmét, Cortezt.
A suli elé érve rögtön megláttam a mi csoportunkat. (mi vagyunk a leghangossab. Mint álltalában.)
- Sziasztok!
Köszöntem a többieknek.
- Csá, Ren!
- Ricsi? - kérdeztem viszza. - Hová lett a hajad? - kérdeztem tőle, ugyanis Ricsinek éltűnt a raszta haja.
- Meguntam.
- És véletlenül sem imponalni akarsz valakinek? - kérdezi Zsolti.
- Nem, dehogyis. Szép a macsó élet.
- Na, persze. - bólogatott röhögve Cortez.
A következő pillanatban virág jelent meg előttünk. Trapéz farmer volt rajta, és sárga, napocskás(?) póló volt rajta. Mióta nem emós, sokkal könnyebb vele beszélni.
Máday jött ki a suli ajtaján.
- Mélyen tisztelt, 11/b! Remélem nyomós okozok van rá, hogy 5 perccel becsengetes után, kint beszélgettek. - már épp készült volna mindenkit egyenként kiosztani, amikor meglátta Ricsit.
- Pósa! Végre megszabadultál attól a raszta hajadtól. Azt hittem már sose leszel normális.
Mindenki röhögve lépett be a suliba, majd mentünk fel a termünkbe. Nem mondom, elég hangosak voltunk.
Kardos ki is jött az egyik teremből...
De azért szerencsére megérkeztünk a tantermünkbe, ahol szegény ofő várt minket.
Leültem a hejemre, majd Cortez is el sétált mellettem, és rám mosolygott.
Fura. Most nem ébredtek fel a pillangóim.
A nap hátralévo része azzal telt, hogy meg hallgattuk  Borell beszédet, Haller lediktálta az órarendet, röhögtünk, Haller meghatódott, játszottunk, Haller megint meghatódozt, majd mehettünk haza.
- Hé, Ren. Jössz Zsoltiékhoz? - kérdezte Ricsi.
- Holnap már suli. - mondtam nekik.
- Jajj, Reni. Ne ítélj már, gyere.
- Jó, de felhívom anyut előtte.
Anya megengedte, hogy átmenjek, úgyhogy a fiúkkal, Virággal, és Kingával(!) indultunk el zsoltiék felé.
Activitiztünk, meg beszélgettünk. Volt olyan, hogy a fiúk zenéltek, én pedig olvastam. Hát nem vagyok elképesztően menő? Pff. Na, mindegy.
- Én azt hiszem megyek. - böktem meg Virág vállát.
- Oo. Máris?
- Igen, anya kérte, hogy hétre legyek otthon.
- Sziaaa Renii. - mondta, majd megölelt, az én egyetlen LB - m.
- Sziasztok! - kiabáltam, mivel a nagy hangzavartól.
- Máris mész? - kérdezte Cortez.
Nem tudom mért érdekli.
- Elkísérlek. - hallom meg a legjobb fiú barátom hangját. Így hát együtt indultunk haza. Illetve hozzánk.
- Hallod, Ren. Az van, higy van egy lány, aki tetszik, de nem tudom mit csináljak.
- Hát, szerintem az a legjobb ha türelemmel vársz. Biztos tudsz türelmes is lenni.
- Nem is tudod mennyire. - vágja rá.
- Mi van?
- Semmi, semmi.
Az út további része csendben telt.
- Akkor... holnap találkozunk.
- Igen, holnap. Szasz, Ren.
- Szia Ricsi. - köszöntem el tőle én is, majd bementem a házba.
Ricsi olyan fura volt ma... Mondjuk szerelmes. Olyankor a fiúk mindig furák.....

Na, sziasztok!
Úgy döntöttem írok, egy Szjg ff. is, szóval itt is lenne az első fejezet.
Remélem tetszett.
Nem sokára hozom a kövit.
Puszi: Lau😘