Te és Én Ki gondolta volna...

3. Fejezet

Szept. 3.

Az egész éjszakát végig bőgtem.
Nem hiszem el, hogy Virág képes volt erre. Pedig tudja. Tudja, hogy Cortez életem szerelme. Soha többé nem beszélek vele. Na, meg persze Cortezzel sem... Mondjuk ő nem tehet semmiről. Ő nem tudatta, hogy kilencedik óta szerelmes vagyok belé.
Viszont ma mindenképp muszály suliba mennem.
Ahogy a tükör elé álltam elfintorodtam, és megborzongtam.
Karikás, táskás szemek, sápadt arc, szanaszét álló haj... Pff. Jobb már nem is lehetne. Azt hiszem megfuzom anyut hogy, ma hagy ne menjek suliba. Egyébként nem is érzem jól magam. Fáj a fejjem, és rossz a közérzetem. Anyu ahogy meglátott rögtön megengedte, hogy otthon maradjak. Hát... Inkább ne kébzeljék el, hogy - hogy nézek ki...
Megmértük s lazamat is, és úgy tűnik, hogy lázasra sírtam magam.
Jó, mondjuk csak 37,7 - et mutatott a hőmérő, de az már majdnem láz.
Szóval ma nem mentem suliba.
Es kitatalálhatjátok mit csináltam egész nap. Top 10 sírós zenét hallgattam. Virág vagy 15 - ször hívott reggel, és Cortez is. Furcsa, most hirtelen érdeklem. Szépek vagyunk mondhatom... Szerintem kilencedik óta nem keresett ennyiszer. Pff.
Anya és apa elment dolgozni, így nyugodtan üvölttethettem a zenéimet.
Azt nem mondom, hogy ez jót tett a fejfájásomnak...
Délután 3 - kor anya kopogott a szobám ajtaján.
- Ricsi hozta neked a házit.
Én összeráncolt szemmel néztem rá. Ricsi és a házi? Valahogy nem függ össze.
- Küld be, légyszi. - mondtam anyunak.

- Szasz, Ren. - köszönt ricsi.
- Szia Ricsi. Mi volt a suliban?
- Hát elég nagy bktrány lett ugye a Virág és Cor... Na jó, Emo mindent elmesélt. Azt is, hogy láttad őket még nem tom. Küldött neked egy rajzot. Cortez meg most tudta meg, hogy kilencedik óta szerelmes vagy belé, szóval nem túl rózsás a helyzet, ha mondhatom az igazat.
- Figyelj, Ricsi. Ha ezért jöttél, hogy elmond, és hogy újra áteljem amit tegnap láttam, akkor...
- Nem, nem. A házit hoztam, csak a többiek kérték, hogy adjak át néhány dolgot. Amúgy nyugodj meg. Nem az én vazlataimat hoztam. Az eszelős küldi, csak tanulnia kell és azt mondta, hogy adjam át, idézem „ add át Renátának a házit, és azt is add át neki, hogy szedje össze minél hamarabb magát, mert ő egy független erős nő". Vagyis valami ilyesmit mondott.
- én fel nevettem, majd elvettem Ricsitől a felém tartott jegyzeteket.
- Én nem szeretnék beleszólni, de szerintem beszélned kéne Virággal. - én döbbenten néztem Ricsire.
- Mármint nem lehettek örökké haragban. Ren, figyelj. Ha ők szeretik egymást, akkor nincs mit tenni. Akkor tovább kell lépned. Nem mellesleg más pedig nagyon örülne neked.
- el gondolkodtam legjobb fiú barátom szavain. Aztán feleszméltem, és megkérdeztem.
- Mi? Kicsoda?
- Az teljesen mindegy. - mondta.
- Ja, és amúgy Vladár azt adta feladatul, hogy le kell rajzolnunk egymást.
- Ugye ez nem csak egy rossz vicc.
- Nem, de figyelj. Úgyis mindig egyest vagy kettest kapsz. Egy kettest össze hozunk. Ne izgulj.
- Te ezt komolyan gondolod? Egy pálcika embert nem tudok lerajzolni.
- Ricsi elröhögte magát.
- Mikor jössz újra? Mármint suliba.
- Nem tudom. Lehet már holnap megyek.
- Ren, szedd össze magad, mert az őrült minket nyír ki.
- célzott Kingára, én pedig elröhögtem magam.
- Köszönöm.
- Mégis mit? - kérdezi.
- Hát, hogy idejöttél. Meg...úgy mindent.
- Szívesen Ren. - mondja, majd halványan elmosolyodik.
- Na, gyere ide.
Én odabotorkálok, és esetlenül megölelem.
- Akkor holnap lehet találkozunk.
- köszön el, majd kimegy az ajtón, én pedig hanyat dőlök az ágyon, és gondolkodok az élet értelmén, majd beugrik egy gondolat...
De nem. Az nem lehet...