Te és Én Ki gondolta volna...

2.Fejezet

Szept. 2.

Reggel Virággal mentem suliba. Valamiért nagyon furcsa mostanában. Mintha titkolna valamit. Rákérdeztem, de azt mondta nincs semmi. Mindegy. Majd kiderül.
A suli elé érve megláttuk az osztálytársainkat. És ott volt ő. Cortez.
Tegnap valamiért csak a pillangók fele ébredt fel, de most valahogy visszatértek. Nem tudom mi van velük... Nem vagyok normális, az is biztos...
- Sziasztok! - köszöntünk a többieknek, amikor oda értünk.
- Hi, Cső, sziasztok! - ilyen válaszokat kaptunk, majd mivel Virággal nem értettük, hogy miről beszélnek a fiúk (valami új sorazatról), ezért bementünk a suliba, föl a terembe.
Kinga a padjánál ült, és valamit nagyon ellenőrzött. Majd egyszercsak elordította magát.
- Ti retardált idióták! Kapcsoljátok már ki azt a hörgést. Nem lehet tőleletek koncentrálni. - A szavait amúgy a két rockernek intézte, akik a tévéből ordíttattak Mettalicát, vagy mit...
A két fiú elröhögte magát Kingán.
Ez a jó kedv egészen addig tartott, amíg a barátnő k el nem indult feléjük, a tolltartójával(?), és el nem kezdte kergetni őket. Kirohantak a folyosóra, ahonnan még hallottuk Kingát. „Ti barmok! "
Hát, ők így el voltak.
Virág leült a mellettem lévő padba, és én is helyet foglaltam a helyemen, majd elővettem a könyvemet, és olvasni kezdtem. Egészen addig ment is, amíg az összes fiú nem jött be a terembe és nem kezdett el „randalírozni".
Ennek a felfordulásnak az ofő vetett véget. Legalábbis próbált.
Aztan megszolalt Cortez.
Kicsit se hangosan, normális hangsúllyal.
- Foglyátok már be.
- furcsa módon, azonnal csönd lett a teremben.
- Köszönöm, Ádám. - biccentett az ofő,, majd elkezdte sorolni a tudnivalókat. Én személy szerint jegyzeteltem, Virág írt egy ideig, de aztán lemaradt, és kijelentette, "hogy akkor ő nem ír". A többiek pedig egyszerűen úgy voltak vele, hogy majd lemásolják rólam, vagy még azt sem...
Ofő után irodalom jött Kardossal. Én örültem neki, a többiek már nem annyira.
Kardos bevágta maga után az ajtót, lecsapta a naplót az asztalra, majd szigorúan végig nézett az osztályon.
- Nagy!
- Igen tanár úr?
- Kijonnel a táblához?
- Persze, megyek. - válaszolta Zsolti.
- Fiam. Mégis mit csinálsz? - kérdezte Kardos Zsoltitól, aki a bal lábát a jobb után húzta és úgy "vánszorgott" ki a táblához.
- Hát a tanár úr azt kérte, menjek ki a táblához.
- Miért így jársz?
- A tanár úr nem mondta, hogy, hogy mennyek ki. - vonta meg a vállát Zsolti. Visszafolytott nevetéssel néztül a jelenetet. De Kardosnak ennyi kellett, el ordította magát.
- Egyes! Azonnal menj a hejedre.
Na és itt jött az, hogy Kardos az eddiginél is jobban, és hangosabban kezdett el ordítani, mivel Zsolti elindult vissza a hejére, amivel nem is lett volna probléma, ha nem úgy csinálja, ahogy jött, és bal lábát, húzza a jobb után. Az egész osztály kitört a röhögés belőlünk.
- Elég volt! Jövőhétre nyolc oldalas baadandó, és csak azért ennyi, mert még év eleje van. Köszönjétek drága barátotoknak.
- Köszönjük, Zsolti! - kiabálta az egész osztály.
- Úgy értettem szünetben! - kiabálta a tanárunk. Szerencsére a csengő meg mentett minket, így mehettünk szünetre. Én és Virág vettünk a büfében forrócaokit, Virág egy nyalóka, amitől kék lesz a nyelve, én pedig egy citromos minyont, majd kültünk az udvarra a "padunkra".
Én olvastam, Virág pedig valami magazinban töltött ki egy testet.
Majd meg jelentek Cortezék.
Cortez felület mellém a padra. Mostanában mindig ezt csinálja. Nem tudom mért. Az az egy biztos, hogy ha mellettem ül, nem tudok a könyvembe figyelni. Most is nagyon elbambultam. Arra "ébredtem", higy Ricsi lapozott egyet a könyvemben, és megjegyezte, hogy elég régóta olvasom azt az egy oldalt...
Ma még ki kellett bírunk egy matekot, egy bioszt, egy infót, egy föcit, és egy kémiát. Ricsi felelt, de persze ötöst kapott. Pedig fogalma sincs mi az anyag. Szerintem arról sincsen fogalma, hogy mi az a periódusos rendszer...

Miután haza értem, megírtam a leckét, el meséltem anyunak a napomat (mert ugye azt muszáj), és után egy hirtelen gondolattól vezérelve megmontam anyuéknak, hogy átmegyek viragékhoz, és, hogy majd jövök.
Persze itt még nem tudtam mi lesz...
Virágékhoz érve, bekopogtam az ajtón. Az anyukája nyitott ajtót, és azt mondta, hogy menjek föl Virág szobájában, ott vannak.
De hát kik? Biztos az öccsével van.
Elindultam föl fele a lépcsőn, majd megálltam Virág szobájának ajtaja előtt. Majd lenyomtam a kilincset.
Kár volt.
- Szi...a, Virág?!
Virág és igen, Cortez szét rebbentek és rám kapták a tekintetüket.
- Reni ez... ez nem az aminek látszik.
- kezdte Virág, de én már nem láttam a könnyeimtől. Lefutottam a lépcsőn, aztán ki az udvarra, aztán egészen hazáig. (komolyan a tesi tanár büszke lenne rám).
De ez most nem lényeg.
Éppen összetörték a szívem.
De nem is akárkik.
Az LB-m, és életem szerelme...

|mai nap: 5/1*** eddigi legrosszabb

Sziasztok!
Itt lenne a második fejezet.
Remélem tetszett.
Sietek a következővel!
Puszi: Lau😘