Szél és Vér/ Én és Ő

1. fejezet: A buli

Tara

Anya elengedett a mai buliba. Szupiii!!! Már csak egy gond van. Mit vegyek fel?? Á meg van. Nem ez nem jó. Talán ez.. Nem ez se jóó!! Most mit tegyek? Á!! Úristen meg van a tökéletes ruha, ezt veszem fel! Meseszép! Tökéletesen illik ez a vörös ruha az én hosszú, göndör, és vörös hajamhoz. Márcsak egy kis pirosos smink kell, és az én kedvenc tűsarkúm. Na így tökéletes.

- Kicsim! Csöngettek!

- Megyek anya! – Ajtót nyitok és meglátom a csajokat.- Elmentem anya, majd jövök! Szeretlek!

- Éjfélre itthon légy!

- Rendben! Szia!- Végre bulizhatok!- Sziasztok csajok! Na mehetünk?

- Szia Tara!- Mondták a lányok kórusban.

-Még szép! Na indulás!- Mondta Bella, a legjobb barátnőm, aki most a sofőrünk szerepét is magára vállalta..

A buli egy nagyon szép és óriási házban volt. Bent a házban nagy meleg, zsivaj és tömeg fogadott minket. Sajnos hamar elrepült az idő, és fél 12 lett. Gondoltam szólok a csajoknak, hogy tudják, elmegyek haza.

- Csajok muszáj haza mennem. Anya megöl, ha nem érek haza időben. Sajnálom, de most mennem kell. Majd hétfőn talizunk a suliban.

- Haza vigyelek Tara?- kérdezte tőlem Bella.

- Nem kell köszönöm. Most jót fog nekem tenni egy kis séta. - Ezután elköszöntem Bellától, és elindultam haza. Mivel az erdő mellett lakunk, gondoltam átvágok az rajta, úgy hamarabb haza érek.

- Nagyon sötét van – gondoltam magamban. A telefonom sajnos a buli közben lemerült, így csak annyit láttam, amennyi holdfény beszűrődött a levelek között. Volt egy nagyon furcsa érzésem, mintha valaki követne, vagy figyelne engem, de nem láttam, nem hallottam senkit és semmit se. Egyszer csak elkapott a rosszul lét és a szédülés. Pár lépést tettem még, mielőtt elsötétült volna minden körülöttem.