Álarc mögé bújva

1. Prológus

Sziasztok Fujiki Emiko vagyok. 16 éves, kilencedikes tanuló a Karaku 8 évfolyamos gimnáziumban. 3 testvérem van, 1 bátyám és 2 nővérem, a szüleim tanárok. A történetemet fogom elmesélni, vagy mondhatni az életem a sérelmekkel együtt, melyek már (mondhatni) régóta nyomják a lelkem. Most felmerülhet a kérdés, hogy egy 16 éves gimnazista mit tud mesélni? Mik azok a szörnyű dolgok? Erre csak azt tudom mondani, hogy majd rá jöttök. De a szót nem húzom tovább jöjjön inkább a "mesélés".

Ovis koromban nagyon béna voltam. Folyamatosan elestem. Egyszer meg a száraz betonon is megcsúsztam és lehorzsoltam az orrom nem tudom, hogy. Majdnem minden képen le vagyok sérülve. És nagyon szerettem a pillangókat. Alsóban nagyon könnyen barátkoztam. Elsőben talán kitűnő is voltam. Másodiktól egyre kevésbe érdekelt a tanulás, és ebben az évben kezdtem el zeneiskolába járni. 9. év elejéig Kaisenes voltam. Ennek az a háttér sztorija, hogy bátyám és 2 nővérem is zene iskolás volt. Idősebbik nővérem fuvolázott, bátyám és másik nővérem klarinétozott. Mindhárman abba hagyták, de később bátyám netről megtanult gitározni. A fuvolát azért választottam, mert nagyon megtetszett a hangja amikor nővérem fuvolázott. 4.-től nézek animét. Narutóval kezdtem amikkor elkezdtem azt sem tudtam, hogy mit nézek azt hittem, hogy valami "mese". Amikor rájöttem, hogy mit is nézek nem érdekelt, csak is az, hogy tetszik és mennyire jól érzem magam amikor nézem.

Ezután jött a Vampire Knight, Knb és még tudnám sorolni egy ideig. Kb. 4.től kezdtem el rajzolni is. Elég nagy kihagyásokkal, de látszott a rajzokon, hogy picivel jobban ment. Felsőben elég rossz tanuló voltam (most is az vagyok). 7.-ben kezdődött az Akitos incidens. Utána jött a tábor, ahol meghúztam a bokám. Azóta és még most is elég érzékeny és sokszor megfájdul. 8.-ban sok minden történt. Talán azaz egyik év, ahol rengeteget sírtam. Leginkább a fiú osztálytársaim miatt utána a korona miatt. 9. kezdetén átmentem a Seirazakiba fuvolázni. Az osztály szimpatikusnak tűnt. Ebben az évben 3-szor akadtam ki. 2-szer a fiuk miatt egyszer infó miatt. Aztán beütött a korona újra TikTokoztam aztán szembe jött velem a foryouban egy animés csoport "felhívás".

6.-ban felmentem egy honlapra és "találkoztam" egy rendes fiúval, Akitoval. Egy évig úgymond ismerkedtünk, de rengeteget beszéltünk, és olyan volt mintha 1000 éve ismernénk egymást. 7. nyarán 7. hó 20.-án elmondtam neki, hogy tetszik nekem és 28.-án összejöttünk. Az elején még minden oké volt beszéltünk meg minden. Utána egyre kevesebbet, majd egyáltalán nem írt és meg se nézte az üzeneteim. 8 hónap után 4. hó 1.-én szakítottam vele. Majd kiderült szeptemberben, hogy március elején összejött mással. Ezzel vesztettem el a maradék önbizalmam, az optimizmusom és fiúk általi bizalmam jelentős részét.

(Ezeket ki fogom fejteni a következő fejezetekben)