Augusztusban megbeszéltünk egy csoport találkozott a tábori csapattal. Ikuto elhozta az egyik barátját is Manamit. Vele nagyon jóban lettem. Sokat beszéltünk az egész találkozó nagyon jó szórakozás volt. Hát az időt azt elbeszéltük, de ha jól érzi magát az ember akkor az idő repül. Amikor hazaértem írtam Akitonak, de nem válaszolt és nem is látta az üzentet. Gondoltam, hogy valami dolga akadt, ezért inkább hagytam a dolgot. Másnap is írtam neki, de akkor sem válaszolt és nem is látta. Az azt következő napokban is folyamatosan irkáltam neki, de azok is úgy jártak, mint az előző két napi üzenetek. Olyan 3-4 nap után írt rám. Aznap beszéltünk egy kicsit. Utána megint kezdődött az, hogy nem nézte meg és nem válaszolt.
Kezdetét vette a nyolcadik. Az egész általános "leghosszabb" éve. Nulladikok, és felvételi felkészítők sokasága lepett el. Csak pár jó dolog volt nyolcadikban. Pontosabban lett volna. De erre, majd kitérek. Szóval. Nyolcadikban sok nehézségek vannak, de vannak jó dolgok is. Nálunk minden márciusban van egy bál, amin a sulit ünnepeljük. Ezen a bálon az elsősök, a nyolcadikosok és néhány szülő táncol előadásként. A két nyolcadik osztály egy-egy szép keringővel készül a rendezvényre. Sok jó program volt a suliban, de a nyolcadikosoknak a bál, a dök nap és egy cserediák program mondhatni a lényeg.
Még év elején olvastam instagramon a vírusról. Nem igazán figyeltem rá egy "Nem biztos, hogy tényleg van" gondolattal. November környékén elkezdtük betanulni a keringőnket. Egy angol keringő volt a Skyfall című dalnak a lassított verziójára. Mivel a tesómék keringőztek már, így tudtam az alaplépéseit az angol és a bécsi keringőnek egyaránt. Órákon gyakorultuk és tanultok be a lépéseket. Külön-külön a lányok és a fiúk. Mivel kevés volt a fiú így engem és egy osztálytársamat egy párhoz osztottak be, így az volt a "terv", hogy kétszer táncoljuk el a keringőt, hogy minden jelentkező tudjon táncolni. Mikor a fiúkkal együtt kezdtünk el próbálni akkor először az első csoport táncolt, majd a második és úgy beszéltük meg, hogy egyszer az egyik csapat egyszer a másik csapat fog táncolni. Így ment ez az első közös próbáig. Az utána való próbákon egyáltalán nem táncoltam, vagy ha ige akkor beálltam egy fiú helyére.
Mivel a próbákon nem nagyon táncolta, így otthon gyakoroltam a lépéseket. Emiatt lépésben tudtam maradni az osztállyal. Sokszor leszidott az osztályfőnök, hogy hamarabb léptem, sietek hasonlók. Volt, hogy elszámoltam magam, de leginkább a táncpartnerem miatt szidtak le. A srác alig volt próbákon, sokat hiányzott, emiatt nem igazán tudta a lépéseket. Akivel táncoltam elég bunkó, köcsög meg ,ég van pár jelző amivel illetni tudnám. Amikor a második csoport táncolt, úgy viselkedett, mintha valami betegséget hordoznék vagy mi a franc. Egy nagyon jó barátnőm Mitsuko, aki szólt egyszer az osztályfőnöknek, hogy egyszer én is hadd tudjak "normálisan" próbálni. A próba után az ablakhoz mentem kiszellőztetni a fejem, mert eléggé sírás határán voltam. Tudom, hogy csak jót akart, de ez fordítva sült el, ahogy tervezte. Örültem, hogy valamennyire tudtam így is próbálni, de ezt a kis örömöt elnyomta a próbák által összegyűlt rosszkedv. Februárban, az igazgató elvitt pár tanulót sítáborba, így azon a héten az összes próbán én táncoltam Chikatoval.
Az a hét a pokol volt számomra. Szinte minden próbán hozzávágta a fejemhez, hogy bárcsak Shiori visszajönne a táborból. Volt, hogy utalással és volt, hogy nyíltan kimondta. Többségben volt az az eset, amikor nyíltan kimondta. Az egyik próba előtt nem voltam suliban, mivel egy felvételin kellett részt vennem, hogy felvegyenek a sulinak az ének-zene tagozatára, így reggel anyához mentem be, hogy el tudjak készülni, be tudjam fejezni a vizsgalapom. Aznap vittem magammal a fuvolám is és a felvételin eljátszottam az egyik kedvencem darabom, Bachtól a Parasztkantátát. Miután eljátszottam a darabot, és elénekeltem a választott népdalt beszélgettünk egy kicsit, majd jött is a következő felvételiző. A flvételi után visszamentem a suliba a próbára.
YOU ARE READING
Álarc mögé bújva
Документальная прозаEz a könyv egy lány gimnáziumi éveiről, baráti társaságáról, osztályával és családjával való kapcsolatáról szól. A főhősnő mindent elmond magáról. Csalódásokat, rossz napokat, köcsög osztálytársaktól kapott "beszólásokat", hogy ezeket hogyan élte át...