Szjg - ha Corteznek lenne egy húga

Szeptember 10. 4.

Hannah szemszöge:

A „trécselés" megkezdtük, és néhány álltalános kérdés után, belevágtunk a terv kellős közepébe.

-Na és neked ki tetszik a legjobban az osztályból?- kérdezte Kinga tőlem, jó hangosan.
-Hát... Nem is tudom- húztam tovább. Hagytam nekik időt, hogy felérjenek a szobámhoz.
-Na!!! Azért biztos van valaki.- szállt be a beszélgetésbe Reni is.

Közben meghallottam, hogy Cortez már az ajtóm előtt áll. Gyorsan odasétáltam halkan az ajtóm elé, miközben folytattuk a beszélgetést.
Hirtelen, amikor Kinga megadta a jelet, kinyitottam az ajtómat. És kit látnak szemeim. Az én drágalátos bátyám, éppen zuhan be az ajtómon keresztül, mert valószínűleg neki volt dőlve az ajtómnak, és úgy hallgatózott. Mellette Ricsi állta a falnak támaszkodva. Miközben nevetett a haverján. Nagyon úgy nézett ki, hogy őt nem nagyon érdekelte ez az egész, viszont nagyon jól szórakozott.

Ricsi szemszöge:

Éppen, hogy csak hazaértem, amikor Cortez hívott.

-Szia, haver! –köszöntem bele a telefonba
-Szia! – köszönt vissza, de a hangjából lehetett hallani, hogy nagyon izgatott valami miatt.
-Miért hívtál?- próbáltam sürgetni, mert végül is érdekelt az újabb agymenése C-nek.
-Nincs időm elmondani, viszont át tudnál most jönni?- kérdezte titokzatosan, amire hirtelen nem tudtam mit reagálni.
-Persze haver! Nyugi van.- próbáltam nyugtatni, mert olyan volt a hangja, mint aki mindjárt felrobban.
-Akkor várlak! Szia! – köszönt el, és rögtön le is rakta.

Hamarosan el is indultam hozzá.
Már be sem kellett kopognom, de már nyílt az ajtó.

-Helló haver- köszöntött C, viszont eléggé meglepődtem a fogadtatásomon. Mármint persze nem a köszönés módján, hanem úgy az egész dolgon. Cortezt szerintem még életemben nem láttam ilyen állapotban. Szinte majd' kiugrott a bőréből. De ezen nem volt sok időm gondolkozni, mivel C már rángatott is be a házba, és el is kezdett hadarni valamiről

-Gyere gyorsan fel az emeletre, mert ők már fent vannak Hannah szobájában. – nézett rám. De ezzel csak az volt a probléma, hogy halvány lila fingom sem volt arról, hogy ő miért hívott engem ide.
-De haver. Pontosan miért is vagyok én itt? És minek kell felmenni az emeletre?- kérdeztem végül meg őt, miután nem akarta magától elmondani.
-Óóóó... Hát ezt elfelejtettem elmondani. – röhögött fel velem együtt. De bátya amúgy már kibökhetnéd ezt az apró dolgot. MI A SZENT SZAR MIATT VAGYOK ITT? Mármint nem azért, mert nem akarok C-nél lógni. DE ez most nagyooon fura (ahogy Virág mondaná: naon furi). Miközben én Virágon gondolkoztam (de én miért is gondolkozom Virágon??), addig C belekezdett a magyarázásba

-Hát az van, hogy H-nak tetszik valaki, de nem tudom, hogy ki, és ez engem nagyon aggaszt, mert azért mégis csak érdekel. És áthívta a lányokat, hogy ezt kibeszéljék, nekem pedig van egy tervem, hogy kihallgatjuk őket, és akkor majd megtudom, meg minden, szóval halknak kell lennünk, mert beakarok verni a fejébe a gyereknek, mármint annak a gyereknek, aki bejön H-nak, hogy elmenjen a kedve a játszadozásból. – hadart Cortez minden féléről össze vissza, én pedig próbáltam feldolgozni, hogy éppen miről makog itt ő össze vissza

-Bro... milyen lányok? Milyen terv? És mellesleg, kinek is akarsz te beverni? Mert az ok, hogy én szívesen bevernék mindenkinek, aki Virág közelébe megy, de te kinek akarsz a képébe verni? – zúdítottam minden kérdésemet rá egyszerre, miután a mondandójából, szinte semmit nem értettem, mivel én nem vagyok Ren, hogy mindent értsek.

- Szóval.- és újra belekezdett a mondókájába (ezen szakadok)
- A lányok az osztályból. Tudod Kinga, Virág és Reni átjöttek. – és ahogy ezt megint kimonda, újra lefagyott. Mármint értem én, hogy Reni is átjött, de ez nem akkora nagy durranás. – És majd kihallgatjuk őket, hogy ki tetszik H-nak, hogy be tudjak verni a hódolójának a képébe. – folytatta a mondandóját, és így már (sokadjára) kezdtem megérteni. (Clap-clap for me)