Mert nekem Ő elég!{ÁTÍRÁS ALATT}

43. rész 💕

Becsukva a szemem egy utolsót húztam rajta,majd visszaadtam a bácsinak. Elköszönve tőle csendben folytattuk az utunkat hazafelé. Majd bizonytalanul...de szólásra nyitotta a száját.
.
.
.
Megelőztem,és a mondat csak úgy elhagyta számat.
⛔Nem akarod hogy ellátogassunk hozzájuk?⛔hajtottam le fejem.
⛔Kikhez édes?⛔ kérdezte mosolyra nyitva száját,de hirtelen leesett hogy mire céloztam.⛔Nem tudom...Olyan rég voltam azon a helyen⛔hangja szomorkás volt.
⛔Virágot ugye nem tudunk vinni,de azért az embernek jol esik ha csak egy kicsit érzi a jelenlétüket.⛔néztem fel rá.
⛔És...És te?⛔kerdezte bizonytalanul,anyukámra utalva.
⛔Nagyon szeretnénk elmenni hozzá,de csakis a szüleid után.
⛔erőltettem egy félmosolyt magamra.
Percek múlva kanyarodtunk le a szomorú,bánattal teli helyre. Kis keresgélés után anya sírjára pillantottam,de nem szóltam hogy máris megtaláltuk. Csendben mentem tovább,a szerelmem mellett. Rengeteg keresgélés után megtaláltuk őket. Dani hangos sírásba kezdett,talán most láttam igazan megtörve. Annyira éreztem fájdalmát,hogy a szivem egyre lassabban vert. Szemeim könnybe lábadtak hisz tudtam enis elveszítettem valakit.
⛔Bármit megadnék...Csak egyszer...⛔emelte fel mutatò ujját,meg mindig hangja megtört volt. Kis idő múlva,elbúcsúztunk tőlük majd anyához vettük az irányt.
⛔Eggyetlen anyukám⛔fogtam meg eggyik kezemmel a sírt,a másik kezemmel a számat fogtam be,olyan hangosan zokogtam volna fel. Dani hátulról átölelve szipogott párat,s tudtam ha ő nem lett volna,az egyedüllét erőt vett volna rajtam s lábaimon. Az ember mindenét odaadná csak találkozzon az elhunyt szerettével,aki az otthont és mindenséget jelentette számára. Anyukám közelebb állt hozzám mint bárki...s Dani átérezte helyzetem,talán az ő terhe sokkal nagyobb volt,hisz mindkettő szerette már fentről nézte,s vigyáztak rá.
Miután beszéltem anyuval egy keveset,hajnali 3-kor hazaindulva,könnyes szemekkel,örökre szívünkbe zártuk ezt a fájó emlékünket.
.
.
.
.
.
1 óra lassú ballagás után,hazaértünk. Ledobva cipőnket Csak egymásra néztünk s mindkettőnk elmosolyodott,most leírhatnám hogy ebbe a mosolyba minden benne volt,de ebbe csak a fájdalmat lehetett látni s érezni.
⛔Gyere Bébi⛔nyújtotta ki kezét,s húzott fel a szobánkba. Mondanom sem kell hogy az álom elnyomott amint a fejünk kényelmes párnáinkra hajtottuk. Nekem a mellkasa nyújtotta ezt a kényelmességet,míg a keze A mellemen pihent...nem gondolkoztam semmin,de mindketten mélyen tudtuk hogy ilyen közös emlékünk sosem volt,és azt is tudtuk hogy senkinek nem beszélünk róla. Nem szóltunk egymáshoz,talán egy búcsúcsók zárta azt az éjszakát,ami néhány sebet szakított fel.

Loading...💕