Lejtőköd [BNHA]

Prológus

Tudod, igazán jó lenne, ha végre békén hagynál. Mindig az az érzésem, hogy egy árnyék formájában mögöttem várod valamelyik gyengébb pillanatomat.

Meglepődésemet nehezen álcáznám, ha értenéd, de én nem szívesen szeretek perceket eltölteni kedves életemből arra, hogy a falamat bámulva, szememet kiszárítva keresselek, majd olyan válaszhoz jussak, melyek jelentésük miatt ijesztően hasonlítanak egymáshoz.

Nézd meg, mit tettél. Itt ülök a szaros székemen, előttem egy szaros asztal lábába rúgok, amin pedig a szaros, elázott gabonapelyhem van. Már étvágyam sincs miattad. Borzasztó vagy.