Opposites

02

A vacsora viszonylag simán zajlott, azon kívűl, hogy Luke egész idő alatt a labait az enyémnek nyomta. Inkább csak rámeredtem és folytattam a fecsegést mintha mi sem történt volna.

Még azt is sikerűlt elérnem, hogy ne én legyek a téma az este folyamán, egészen addig amíg Luke anyja meg nem törte a rövid csendet.

"Szóval, Delilah, nagyon csinos kislány vagy. Meg lennék lepve ha nem lenne egy különleges személy az életedben. Van barátod?"

Noha tudom, hogy nem direkt csinálta, de igazán kényelmetlenűl éreztem magam a kérdése miatt.

Egyetlen egyszer volt barátom, és körülbelül 6 hónapig randiztunk még elsőévesként egészen addig, amíg az egész rosszúl véget nem ért. A Starbucksban voltam Ashtonnal és Brooklynnal, mikor megláttam, ahogy Zack (ez volt a neve) egy másik lány arcára volt tapadva. Persze a maradék Caramel Mocha-val a fejére öntve végezte.  Még abban az évben sulit váltott, és azóta nem találkoztunk. Ezek után túlságosan is féltem egy új kapcsolat kezdeményezésétől.

Csak egy gyenge "Nem"-et intéztem felé.

"És mi van Ashton-nal?" Kérdezte Luke.

Ránéztem a szüleimre, majd mindannyian nevetésben törtünk ki. Leállítottuk magunkat, mikor észrevettük Luke szüleinek az összezavart tekintetét.

"Nem, nem, nem," kuncogtam halkan. "Ashtont már hat éves korom óta ismerem. Együtt mentünk keresztűl a ciki középsulis időszakon. Mi soha nem randiznánk!"

"És mi van Calummal?"

"Ő aranyos, de nem hiszem hogy az esete lennék."

Luke felemelt szemöldökkel meredt rám.

"Mi van veled, Luke?" mondta apám."Biztos sok összetört szivet hagytál magad után Ausztráliában." Apa finoman vállon ütötte, de ő nem tűnt vidámnak. Igazából, a kérdés után Luke szülei is kényelmetlenül mozgolódtak a helyükön.

Anyám biztosan megérezte ezt, ezért megkért engem és Luke-ot, hogy vigyük be a tányérokat a konyhába, míg ő feltálalja a desszertet. Kettesben voltunk a konyhában, és Luke nem vesztegette az időt, egyből visszatért a szerelmi életemhez.

"Szóval, nem vagy Calum esete, mi?" Rátámaszkodott a konyhapultra, az arca pedig egy kissé közel volt az enyémhez. Éreztem a kölnije illatát, ami cigaretta szaggal és mentollal társult.  Mámorító volt, de nem hagytam, hogy az illata a fejembe szálljon.

"Nem, ő igazából a népszerű lányokat kedveli," magyaráztam, miközben levettem egy tányért.

"Rendben, de volt már barátod, nem?"

"Erről most nem fogunk beszélni," mondtam neki komolyan.

"Mi a baj? Nem izgatott fel szexuálisan?" Leejtettem a kezemben levő tányért, ami hangos csörömpöléssel végződött.

"MINDEN RENDBEN VAN ODABENT?" kiáltott apa a másik szobából.

"RENDBEN! És gusztustalan vagy. De nem, nem ez volt a probléma."

"Ó. Szóval mégis felizgatott?"

"Nem! Luke csak fejezd be, oké?"

"Bocsi, csak tudni akartam, hogy ért-e már hozzád valaki, mielőtt én tenném."

Rámeredtem. "Rendben, miszter, mi van veled, mi? Mesélj nekem a te szerelmi életedről." A mellkasom előtt keresztbetettem a kezem, a csipőmet pedig kibillentettem oldalra. Ő csak ott állt, az arckifejezése leolvashatatlan volt.