𝐊𝐚𝐫𝐢𝐛𝐢 𝐞́𝐥𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐤 - 𝒆𝒙𝒂𝒕𝒍𝒐𝒏✓

𝒔𝒊𝒙𝒕𝒆𝒆𝒏

Legszívesebben sikítottam volna a fájdalomtól, Janka szavai akármennyire is nyugtatás képpen mondta, nem nyugtatott meg.Másodperceken belül termett mellettem vagy két orvos és Laci is, de igazából egy valakit akartam magam mellett mégpedig Bálintot.
-az orvosok most elvisznek téged a kórházba és meg vizsgálnak-mondta Laci-de ne aggódj, nem lesz semmi baj-mondta majd segített felállni. Lefelé már Krisztián segített nekem, mert ő volt a legközelebb hozzám.A kórházban csupán egy órát töltöttem, azt mondták, hogy valószínűleg nem tört el, de egy jó ideig nem futhatok és még pluszba gipszbe is rakták.

A villába későn értem haza, a villanyok le voltak kapcsolva és valószínűleg mindenki aludt már kívéve valakit aki a medencénél ült pulcsiban és egy pokróccal magán.Csendben mentem ki hozzá és ültem le
-hogy hogy nem alszol?-néztem Bálintra felvont szemöldökkel
-mert nem tudok-mondta halkan-meg akartalak várni
-édes vagy-mondtam halkan kuncogva
-jól vagy?-kérdezett rá-mi lett a kezeddel?
-azt mondták, hogy picit meg van zúzódva, de biztosan nem tört el!
-hála égnek-sóhajtott fel-tényleg nagyon aggódtam érted!
-nem kell-ráztam meg fejemet
-kiestél a medencéből, ott sírtál persze, hogy kell aggódnom-vágta rá-nem akarlak téged is elveszteni
-Bálint-kulcsoltam össze az ujjainkat-felőlem a bordám is eltörhet, de téged nem foglak elhagyni soha!
-azért ez ne történjen meg-mondta kuncogva-nem akarsz mellettem aludni ma?
-de-bólintottam egy aprót-ha téged ez megnyugtat akkor persze-Bálint felsegített engem a földről és bementünk szobájába. Direkt úgy feküdtünk, hogy a jó kezemen feküdjek. Bálint magához húzott derekamnál és homlokomra puszilt
-nem bánnám ha mindig így lennénk-mondtam halkan, csukott szemmel
-én sem-mondta halkan-nagyon szeretlek-erre a mondatára csak el mosolyodtam
-én is nagyon szeretlek téged-mondtam halkan.Utána már inkább csak csendben feküdtünk egymás mellett és lassacskán el aludtunk.