KATTOG AZ AGYAM ...

Rólam... tőlem...

Megszülettem 1x csak. Mikor? Igazán nem is fontos. Talán csak akkor, ha érdekel a sorselemzés és el akarsz készíttetni egy ilyet, egy hozzá-, vagy éppen egy hozzá nem értővel.

Talán érdekel a korom miatt?

Szerintem az relatív. Mikor éppen mennyinek érzem magam ... Arról nem beszélve, hogy léteznek már olyan vizsgálatok, amik kimutatják, hogy tulajdonképpen sejtszinten mennyi idősnek felelsz meg. Lehet a születési dátum szerint vagy már vagy 50-60 és a sejtjeid egy 40-esének felelnek meg. De lehet ez fordítva is. Egy krisztusi korban vagy, de már veszettül leamortizált az élet - talán elég voltál te magad is hozzá - és már 70-nek érzed magad.

Hát velem megtörtént már mindkettő.

Hol vonszolom a testem és igyekszem összekapargatni magamat szétesett romjaimból, hol meg iszonyat élvezem, amikor éretlen kölyökként bújik ki belőlem a kisördög. Megmagyarázhatatlanul szétvet az adrenalin, és sokszor nem is tudom min vezessem le ... no jóóó :) Legtöbbször van elképzelésem róla, csak nem mindig találkozik az elképzelés a megvalósíthatósággal.

Sokszor agyalok! Kattog az agyam! : D

Bár tudom, hogy nem mindig vezet jóra. Rendesen be tudja magát pörgetni vele az ember fia (lehet - sőt biztos - hogy a lánya is) többször tapasztaltam már.

Szóval megszülettem.

Egy balesetnek köszönhető létezésem ... és itt nem olyanra gondolok, hogy egy vállmasszázsnak indultam ... (meg nem kerültem egyéb helyekre ...)

Valahol, valamikor, egy életért 1x egy kalap sz * rt se adtak az orvosok, de aztán az életerő győzött vagy nem is tudom, hogy mi ... és a testi-lelki felépülés közben megszülettem ÉN.

Zavaros?

Meglehet ...

Van, aki tudja, miről beszélek, és van akinek hiába is mondanám, nem értené, vagy nem fogadná el.

Tisztában vagyok vele, hogy megosztó a személyiségem.

Egy olyan identitás vagyok, akit akkor vesznek elő a fiók mélyéről, amikor szükség van rá.

Tévedés ne essék, nem kell engem sajnálni, és nem is panaszképpen írtam.

Jól érzem magam így.

Ez vagyok ÉN.