Jimin: * épp a kórházból megy haza ahol is nem rég hunyt el édesanyja. Sír folyamatosan és szíve fájdalmasan összeszorul. *
Jungkook: * sétál az járdán és egy kirakatnál megáll nézelődni.*
Jimin: * már alig lát a könnyeitől és a körülötte lévő emberek és világ sem érdeklik már. *
Jungkook: * amint kinézegette magát, majd elindult a zebra felé *
Jimin: * könnyeit törölgetve sétál a járdán, nem is foglalkozna semmivel. Így az is elkerüli a figyelmét mikor a a zöld lámpánál lelép a járdára.*
Jungkook: * mosolyogva nézelődik ám egy furcsa dolgot vesz észre. Egy fiút aki éppen lelép előtte a zebrára. *
Jimin: * csak folyamatosan sír, de akkor elapadnak könnyei amikor is egy test ütközik neki és átölelve arrébb löki, így mind a ketten egyensúlyozva jutnak el a biztonságot nyújtó járdára. *
Jungkook: * a fiú felé kezd el futni és megmenti a a figyelmetlen fiút az autóktól.* Jól vagy? * kérdezi meg a lelkileg összeroppant fiutól. *
Jimin: * meglepődve néz fel a még mindig őt ölelő fiúra. * Öhm igen. Köszönöm. * hajtja le a fejét megbánóan. *
Jungkook: Szívesen. Máskor jobban vigyázz magadra. * mosolyog rá szelíden. *
Jimin: Rendben meg próbálok. * néz fel a barna szemeibe. *
Jungkook: Hogy hívnak? *kérdezi meg és közben elválik tőle. *
Jimin: A nevem Jimin. Még egyszer köszönöm hogy méegmentették.
* hajol meg előtte tiszteletet megadva.*Jungkook: Az én nevem Jungkook. Örülök hogy megismerhetlek Jimin. Mondd csak, megengeded hogy haza kisérjelek? * veszi elő nyuszis mosolyát. *
Jimin: Én is örülök Jungkook.
* mosolyodik el ő is talán először a mai nap. * Hát nem szeretnélek feltartani. * sóhajt egyett. *Jungkook: Nem tartasz fel nyugi. Szívesen elkisérlek. * mondja neki és a fejét is oldalra biccenti. *
Jimin: Hát akkor jolvan. * egyezik bele végül majd el is indulnak. *
Jungkook: Na és miért vagy ennyire rossz bőrben? * kérdezi meg tőle mikor már egy más mellett sétálnak a szőke otthona felé. *
Jimin: Az anyukám ma halt meg. * vallja be őszintén mivel úgy vallja hogy hazudni és titkolozni bűn. *
Jungkook: Ohh. Részvétem. Biztosan csodálatos volt. * teszi a kezét a szőke vállára biztatásként. *
Jimin: Igen az volt. * mosolyodik el szomorúan. *
Jungkook: Most elég nehéz időszakos lesz. Ha bármire szükséged van felhivhatsz. Megadom a számom.
* mondja és a telefonját is előkapja.Jimin: Ez igazán kedves köszönöm, de nem foglak zaklatni. *mondja neki*
Jungkook Nem fogsz. Én kérlek rá hogy hívj. * adja kezébe a telefont hogy még adja a szőke a számát.
Jimin: * elveszi a telefont és bírja a számot. * Tessék. Miért vagy ilyen jó hozzám? * áll meg és a magasabbik felé fordul. *
Jungkook: Azért mert látom és érzem hogy te egy jó ember vagy. És megérdemled hogy boldog légy.
* mosolyog rá. *Jimin: Köszönöm. Te is nagyon jó ember vagy. * viszonozza gesztusát*
Jungkook : Akkor hívj fel majd. Én várni fogom. * vallja be. *
Jimin: * elereszt egy mosolyt, majd tovább sétál. *
Jungkook * követi a szőkét és hálát ad a sorsnak hogy a kezei közé sodorta ezt az angyalt. *
YOU ARE READING
Álmodjunk Együtt-✅ |jikook texts|- Befejezett
Fanfiction18 év alatt nem ajánlott! (BEFEJEZETT) Nos ez egy olyan könyv amiben ti is részt vehettek. Egy jikook texts ami pillanatokat mesél el a jikook párosunkról. Ha van kedved neked is velem írni, akkor írj rám bátran és összehozunk egy újabb részt. -Bef...