Néha egy apró félreértés is megindítja a bonyodalmat.
Végzősként nyakunkon az érettségi a jobbnál jobb egyetemi felvételik. Én viszont ezzel mit sem törődve egy tátongó ürességgel szenvedek amit kizárólag William Miller éltet.
Úgy ahogy mára már csa...
-Anya de komolyan végezd el!-folyamatosan minden egyes nap próbálom rábeszélni,hogy ne maradjon a nővérkedésnél hanem végezzen el egy magasabb fokot így is szinte már több műtétet is levezényelt.
-De Sarah értsd meg ez nagyon komoly dolog én még nem vagyok ennyire profi.-megforgattam szemeimet mert már a falra tudnék mászni ettől a mondattól.
-De ott az a helyes főorvos úr esetleg ő segíthetne felkészülni.-játékosan megvontam szemöldökeimet.
-Mondja ezt az nekem aki már hónapok óta nem teszi félre az önbecsülését és beszél vele.-ha nem hallottam ezt már ezerszer akkor egyszer sem.
Képtelen lennék elé állni és mindent megbeszélni félek,hogy az igazság hatalmas pofont adna ezek mellett a haragom és a csalódottságom mindenen felülkerekedik. Ha ő nem lép én miért tenném?
-Nincs rá szükség meg vagyok nélküle is.-elvettem a pultra kikészített almamámat majd adtam anyának egy puszit és kiléptem.
-És én ezt el is hiszem.-felelte szarkasztikusan,hitetlenül meredtem a zárra túl jól ismer.
-Csak nem egy csodás második naphoz érkeztünk?-barátnőm napszemüvegét egy pillanatra feljebb csúsztatta de csak is egy kacsintás erejéig.
Fintorom mindent elárult.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Értelmetlenül nézegettem éppen esedékes tanárunkat aki teljes bele éléssel magyarázott az érettségiről.
Nem lenne éppen elég gondom még itt van ez is. Mintha az élet próbára szeretne tenni de én lassan kezdek a saját érdektelenségemben fuldokolni.
-Mehettek.-kezében lévő könyvet össze csapta sarka kopogását pedig követtem egészen a kijáratig.
-Megyünk büfé? Ez az óra teljesen megéheztetett.-korgó hasára simította két tenyerét.
-De ugye nem akarsz oda menni az asztalukhoz?-felálltam a nadrágom feljebb húztam majd követtem kifelé.
-Tudod jól ,hogy próbálom kerülni.-Bethany és Reece kapcsolata a nyár alatt kezdett elhűlni.
Rengeteg lelkizős estén hallgattam meg ,hogy már a legapróbb szikrák is az ő irányából kialudtak. Viszont nem szeretné megbántani ,még is csak egy két éves kapcsolatról van szó. De minél tovább húzza annál fájdalmasabb lesz ezt pedig nem győzöm kihangsúlyozni neki.Én hányszor könyörögtem bárcsak én is megunnám de az én érzéseim még nem ,hogy elmúlnának inkább csak napról napra erősödnek.
Az ebédlőbe érve az első gondolatom ,hogy semmit nem változott még mindig az a tipikus film fíling tátongott mindenhol. Felemelt fejjel álltam be a sorba mivel villámként csapott az a tudat mikor kiálltam Amberrel szemben.
Milyen elképedve is nézett rám akkor William.
A tekintetem rögtön oda tévedt. Ott ült a haverjaival de ő már mintha egy ideje engem figyelne. Az a zöld pulcsi volt rajta farmer kabáttal amit mindig szóvá tettem mennyire elképesztően fest rajta természetesen mértékkel ne ,hogy elszálljon. De neki ebből a szempontból már késő.
Mosolyom pillanatok alatt vette át az irányítást. Mire tudatosult bennem most rá mosolygok a reakcióját figyeltem. Egy gyér mosolyt ő is felém küldött.
-Kerestelek.-szőke fürtök takarták ki William látványát.
-Nem lenne kedved ma össze futni?-kikerekedett szemekkel néztem állkapcsát.
-Lehet jönni.-a konyhás néni mentett meg ebből a roppant kínos helyzetből.
-Jónapot egy szendvics lesz.-kutakodva kerestem táskám legmélyén pénztárcámat.
-Hadjad csak,a lánynak én állom.-mélyhangja szinte azonnal megtévesztett.
-Ez igazan kedves de nincs rá szükség.-heves tiltakozásomat mintha meg se hallotta volna.
-Ragaszkodom hozzá édes.-becézése mire eljutott tudatomig félre nyeltem a pánik pedig teljesen eluralkodott rajtam.
-Te még is ki a szarnak hiszed magad?-dühben elfojtott kiabálása szinte mélyrehatóan megijesztett.
-Annak aki te soha nem leszel.-fordult egyenesen vele szembe.
-Mindjárt meglátod ki leszel.-hatalmas ütés sújtotta arca területét.
-William!-most először ejtettem ki hosszú idők óta a nevét ,szinte sikítva. Szemkontaktus azonnal létrejött elmélyítettük ezt a pillanatot és csak is kizárólag mi léteztünk.
Egy ütés szakította félbe amely most az ő arcán landolt azonnal a kezemet szám elé tettem egy könycsepp pedig végig gördült arcomon.
Úgy éreztem egy évezred telt el mire a két tanár szét szette őket.
Minden lassított felvételben történt ahogyan Connor rám nézett miközben orrából és szájából a vörös folyadék végig folyt szürke pólóját azonnal bemocskolta.
William pedig lenezően még nagyobb hidat épitett ketténk közé. Annyira égetett a vágy,hogy az apró sebeken végigsimítsam ujjaimat majd apró puszikkal mindent elfeledhessek vele.
-Többet vártam tőled Sarah Evans.-sosem beszélt még velem ennyire ridegen.
