5. rész

281 17 0
                                    


Az utolsó emlékemben egy pálcaintéssel rendbeszettem magam és megszüntettem a hányásszagot meg minden undorítóságot magamon és visszacsatlakoztam a többiekhez. Aztán képszakadás. És itt vagyok most egy idegen szobában meztelenül. A szemeim nehezen nyíltak ki és egyedül voltam a szobában. A fürdőből hallottam, hogy az illető zuhanyzik éppen és mindenféle ocsmány gondolat férfkőzött az agymba. Kezdve azzal, hogy kinek a szobájában vagyok? Némán keltem ki az ágyból és a takarót magamra tekerve kerestem a ruháimat, de nem találtam. 

-Lehetne ennél rosszabb?-suttogtam idegesen. Hallottam, hogy elzáródik a zuhany és én gyorsan kisiettem a szobából. Halkan becsuktam magam után az ajtót és megakadt a szemem a kis táblán. Steve Rogers. A rohadt életbe.. Kérlek Merlin mondd, hogy nem feküdtem le vele. Sarkon fordultam és indultam a lépcső felé, amikor összefutottam a folyosó végén Jamesel. Megdermedtem és a férfira pillantottam vörös fejjel. Amaz pedig nagyon alaposan végigmért, aztán kajánul elvigyorodott.

-Milyen volt az estéd Granger?-cukkolt.

-Fogd be James.-morogtam rá és elszaladtam a lépcsőhöz. Hallottam magam mögött a nevetését. Hát ilyen az a bizonyos szégyen séta.. 

A szobámba érve fellélegeztem és a zuhany alá vetettem magam és legszivesebben megfojtottam volna magam. Nem mentem le reggelizni. Egyrészt azért, mert rettenetesen szégyelltem magam, másrészt nem volt az a kaja, ami lecsúszott volna a torkomon. Végül olyan délután egy körül kényelmes ruházatban lehoppanáltam a konyhába és pár szelet pizzát vettem ki a hűtőből. A mikróba tettem és amíg vártam az ablakon néztem kifelé. 

-Hermione, téged kerestelek egész délelőtt.-mögöttem Steve hangja csendült fel és megfeszültek az izmaim.-Komolyan kiosontál a szobámból?-vigyorgott rám vidáman.

-Kérlek mondd, hogy mi nem..-a tenyerembe ejtettem a fejem. Felkuncogott és megrázta a fejét.

-Nem, nyugi. Nem szeretem kihasználni a részeg nőket. Csak nem akartál egyedül lenni és végül az ágyamba kötöttél ki. Még csak nem is én vetkőztettelek le.-mesélte. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet és rámosolyogtam.

-Akkor hol vannak a ruháim?-kérdeztem.

-Szennyesbe dobtam őket. Gondoltam zuhanyzás után hozok neked valamit, de te gyorsabb voltál. 

-Merlinre mondom nagyon szégyellem magam. Ne haragudj, hogy rád akaszkodtam.-néztem félve a szemébe.

-Áh semmiség. Igazából vicces volt. Bucky egyébként mesélte, hogy mennyire zavarban voltál.-öklözött a karomra gyengéden.

-Seggfej. Élvezte, hogy égett az arcom, amikor lebuktam.

-Nekem inkább dühösnek tűnt.-tanakodott a férfi. A pizzám megmelegedett és tovább beszélgetve ültünk le az asztalhoz. A többiek is csak heverésztek a nappaliban, így megnyugodtam, hogy nem csak én lustultam el aznap. 

Másnap telihold volt. Éreztem, hogy feszültebb voltam a kelleténél és mindenre ugrottam. A többiek furcsálkodva könyvelték el magukban, hogy szar napom van és én teljesen rákapcsoltam az edzésre. Próbáltam magam lefárasztani, de James mintha megérezte volna a hangulatomat kihívott a ringbe. Ketten voltunk csak lent, a többiek dolgoztak valamin. 

-Na gyerünk hercegnő, mutasd mit tudsz.-enyhe terpeszbe állt és a kezeivel intett felém.

 Nem kellett több rögtön támadtam. Megindultam felé és láttam, hogy lendül a fémkarja, de kitértem előle és a kezemre támaszkodva rugtam mellkason. Kicsit hátratántorodott, de gyorsan visszanyerte az egyensúlyát. Én az ölébe ugrottam és a lábammal átkulcsolva lendültem hátra. Ösztönösen húzott vissza a derekamnál fogva és rántott le a földre. Kihasználtam, hogy a földön vagyok és a bokája köré kulcsoltam magam, aztán a férfi legérzékenyebb pontjára ütöttem. Fájdalmasan morgott egyet és kapott a fájdalmas testrészéhez, én meg a nyaka köré tekertem magam és lerántottam magamhoz. Egy gyors mozdulattal lefogtam és csak szorítottam. Úgy ficánkolt a földön, mint egy partra vetett hal és már majdnem kiszabadult, de a fémkarját is megpróbáltam leszorítani. Valahogy sikerült lendületet vennie és fölém kerekedve a térdemre ült és lefogta a karjaimat. Elvesztettem az önuralmam és úgy morogtam, mint egy kutya.

Más világDonde viven las historias. Descúbrelo ahora