Ao no sora (Kék ég)

Bevezető

Egy tavaszi nap volt, és ezen a napon egy olyan dolog történt velem amire nem számítottam. Egy női hang szólt hozzám.

-Szeretlek!

Valamennyivel ez előtt...

Egy szép napsütéses napra ébredtem, meg is jegyeztem, hogy ebben az évben ma van legszebb idő. Mint minden reggel ezen a reggelen is az ébresztőóra kinyomásával bajlódtam, nagy bajlódások között kinyomtam. Majd felkeltem álmosan az ágyamból és a papucsomba léptem. A fürdőszobába indultam és belenéztem a tükörbe. A hajam összevissza állt ezért addig fésültem amíg egyenes nem lett. De pár hajszál a fejem közepén nem akart lesimulni meg is jegyeztem magamnak, hogy most úgy nézek ki mint Araragi Koyomi aki most lépett ki a Monogatari univerzumából. De tudtam, hogy nem lehetek Araragi hiszen az én nevem Haru egy átlagos másodéves középiskolás srác akinek nincs semmi névjegye és nem kiemelkedő semmiben. Szépen lassan elindultam az iskolába. Rápattantam a biciklimre és elindultam, nagyon szép időnk volt, a nap épp csak felmenőbe volt meg is jegyeztem hangosan.

-Ilyen egy igazi tavaszi nap!

Szerencsére senki sem volt a közelembe így nem hallhatták a kijelentésemet. Ugyanúgy nem láthatták a zavarban lévő magamat aki inkább elásta volna magát a kiabálása után.

Közben megérkeztem az iskola kapujába. Egy lány állt a kapuba. A felmenő nap sugarai nagyon szépen rávilágítottak a rövid éppen csak a válláig érő kék hajára. Komoly tekintettem állt előttem. Mintha csak mondani akarna valamit.

-A nevem Aoi és az első találkozásunktól szeretlek!

Mihelyt kimondta ezt a mondatott elfutott. Döbbenten álltam a kapuba, és kérdeztem magamtól -Ez mi volt?!

Pár percel később...

Az osztály terembe ültem előttem volt a gyerekkori lánybarátom Momo. A nyitott ablakból befújó kis szellő megfújdosta a narancssárga színű hosszú haját. Közben elmeséltem neki mi történt velem reggel.

-Tehát ez történt Momo mit szólsz hozzá?

-Ez egy vallomás, mégis mit kéne hozzáfűznöm, Haru? De egy kérdésem lenne most mit fogsz csinálni?

-Mégis mire gondolsz? Nem járhatok vele még csak nem is ismerem!

-Te tényleg ennyire hülye  vagy Haru? Egy lány szerelmet vallott neked te meg faképnél hagynád?

-Áhhh hagyjál már inkább elmegyek veszek valami űditőt.

El is mentem az iskola bejáratánál lévő űditő automatához. Mint mindig most is a kedven italomat vettem. Mikor megfordulok egy lány állt előttem. Az iskolában lévő cseresznye fák előtt állt. A cseresznye fa virágait fújdosta a szél. A haja ugyanolyan színű volt, rózsaszín. A hajában kettő hajcsat is volt egy nap és egy csillag formájú. Az arca elvolt vörösödve mintha valami kínosat akarna mondani. De a kiállása magabiztos volt. Közben észrevettem ő az én osztálytársam. Mielőtt mondtam volna neki valamit így szólt.

-A nevem Sakura és amióta osztálytársak vagyunk azóta szeretlek!

Miután kimodta meghajolt előttem és elpirult arcal elfutott.

Visszamentem az osztályba..

-Micsodaaaaa?! Hogy lehet valaki ilyen szerencsés mint te Haru!? Irigy vagyok te szemét!

Ezt mondta a legjobb barátom és osztálytársam Kouta. Aki most annyira ideges, hogy úgy tudnám csak jellemezni mint aki most akarna átalakulni super saiyan-ná.

-De Kouta most mégis mit tegyek?

Mihelyst ezt kimondtam Kouta azzal a lendülettel vágott rá az asztalra egy nagyot. A szemüvegét megigazította egy flegma mozdulattal és így szólt.

-Csak az egyiket választhatod de jól fontold meg Haru! Ez csakis sors lehet!

-Persze, persze a sors mi?

Közben későre járt így eldöntöttük, hogy hazaindulunk.

-Nekem sietnem kell Haru holnap találkozunk te szerencsés szemét!

Elfutott...

-Igen majd holnap Kouta...

Kisétáltam az iskola épületéből és a biciklimhez indultam volna. De egy hang megállított.

-Elnézést!

Egy lány hangja volt. Hátra fordoltam és észrevettem egy hosszú fehér hajú magas lányt. A lemenő nap elött nagyon szépen nézett ki, mint egy angyal.

-A nevem Yuki és mindig is figyeltelek. De nyugi nem vagyok zaklató vagy ilyesmi. Csak valamit mondani szeretnék neked.

Nagy levegőt vett és elmondta.

-Szeretlek!

Majd elment úgy,  hogy én még egy szót sem tudtam kiejtni a számon. Döbbenten álltam és csak néztem előre. A biciklim is eldőlt.

Hazafele mentem, annyira gyorsan tekertem a biciklimmel amilyen gyorsan csak tudtam a lemenő nap alatt. Közben ugyanúgy mint reggel megint elkiabáltam magamat.

-Mégis mi volt ez a nap!?

Ez lenne a az első történetem bevezetője. Remélem tetszik nektek. Ha elmondanátok a véleményeteket sokat segítene nekem. :)